Minden nagy bortermelő országnak megvannak a maga slágerborvidékei, csiszolatlan gyémántjai és kevéssé ismert bortermelő régiói. Európai bor-órásai: Franciaország, Olaszország, Spanyolország és persze a többi "bor-ország" mindannyian bőven rejtegetnek még felfedezni valót. Arra gondoltam, hogy egy új sorozattal igyekszem rejtett kincsek nyomába eredni, egy-egy borrégió vagy apelláció rövid bemutatásával – inkább csak amolyan figyelemfelkeltő terjedelemben és mélységben –, természetesen egy helyi pincészet borai (lehetőség szerint 1 fehér és 1 vörös) segítségével.
Meglátjuk, meddig tart a lendület, kezdésnek mindenesetre itt az első (illetve így utólag második) rész: Szardínia és az Argiolas.
Szardínia
Szardínia - Szicília után - a Földközi-tenger második legnagyobb területű szigete. A bor soha nem játszott kiemelt szerepet a sziget gazdaságában és kultúrájában, ennek ellenére sok érdekességgel lehet találkozni, ha egy kicsit alámerülünk a sziget borainak világába.
Szardínia több DOC, DOCG és IGT körzetet is magáénak tudhat. A fajtaválaszték az olasz csizma többi borvidékétől nagyon eltérő, egyedi képet mutat, számos helyi "specialitással" (pl. az itt is terítékre kerülő nuragus, mellette még például nasco, monica - bár ez spanyol eredetű, de ott már alig termesztik), valamint sok spanyol eredetű fajta (pl. grenache=cannonau, carignan=carignano) is gyökeret vert itt, az uralkodó teória szerint a 14. századtól a 18. század elejéig tartó spanyol uralomnak köszönhetően.
A partvidéken mediterrán, a belső részeken inkább kontinentális éghajlat uralkodik, a hegyekben a tengerszint feletti magasságból adódó eltérésekkel. A nyár az egész szigeten meglehetősen száraz, forró, sokat fúj a szél, a változatos domborzat azonban számos különböző mezoklíma létrejöttét eredményezte. A talajréteg jellemzően vékony és tápanyagban szegény, agyagos és meszes, az alapkőzet nagy változatosságot mutat: gránit, bazalt, pala, mészkő, homokkő, agyag, kavics és homok egyaránt előfordul.
A sziget egyik legfontosabb kék szőlőfajtája a cannonau, egy helyi grenache-változat. Fehérben a vermentino-t is érdemes megemlíteni, utóbbiból a sziget száraz északi részén külön DOCG-besorolású bort is készítenek Vermentino di Gallura néven. Szardínia legsikeresebb vörösborai a délnyugati csücsökben található Carignano del Sulcis DOC-körzetben készülnek régi telepítésű, gyalogművelésű carignan ültetvényekről. Találunk még többek között malvasia-t, bovalo-t, moscato-t és torbato-t is a szigeten, sok egyéb fajta mellett.
Argiolas
A szardíniai családi pincészet története az 1906-ban született Antonio Argiolas-szal kezdődik: a családban ő kezdett el elsőként minőségi bortermeléssel foglalkozni. Antonio Argiolas 2009-ben hunyt el, jelenleg az unokái vezetik a pincészetet. A borászat a szupertoszkánok atyjaként is ismert Giacomo Tachis és Mariano Murru vezetése alatt jutott a csúcsra.
A sziget déli részén, Cagliari mellett található birtokközponthoz Szardínia több szegletében öt nagyobb, különböző geológiai és klimatikus adottságokkal bíró ültetvénytest tartozik, amelyek területe összesen mintegy 250 hektárra rúg. A szőlőben igyekeznek természetközeli gazdálkodást folytatni, a kemikáliák használatát minimálisra szorítani. Számtalan helyi fajtával dolgoznak, a szortiment is meglehetősen széles, én most inkább az alsó szegmensből próbáltam ki két, a sziget jellegzetes fajtáiból készített bort. (Akov egyébként feltehetően sokkal többet tudna mesélni a pincéről, hiszen ő személyesen járt náluk.)
Argiolas S'Elegas Nuragus di Cagliari DOC 2013
100% nuragus, régi helyi fajta, amelyet csak Szardínián termesztenek. Eredetét még az i.e. 2. évezredre, az ún. nurági korra datálják, innen a név is (a nurági vagy nurághe egy kötőanyag nélkül, kőből készült, erődszerű megalitikus építményfajta, amelyből máig sok látható a szigeten), egyes kutatások szerint a föníciaiak hozták Szardíniára. Ellenálló és bőtermő fajta, a meleg éghajlaton is jól megőrzi savait, ezért népszerű a sziget termelői körében. A legtöbb ültetvény Cagliari környékén található.
A szőlő meszes, márgás, agyagos talajú ültetvényről érkezett, tartályban erjedt és érlelődött.
Illatában édes gyümölcsök - ananász, körte, őszibarack - mellett pici virágosság és halvány sósság. Kerek savai jól megtartják a relatíve lazább szövésű bort, a korty nem igazán feszes, de laposnak sem mondanám. Ízét tekintve határozottan izgalmas, az őszibarackos, körtés, ananászos édesebb gyümölcsös jegyeket egy sós citrusos, citromhéjas, grapefruitos vonal ellensúlyozza, végig tartó sós aláfestéssel, majd a korty végén határozott, de nem kellemetlen - elméletileg fajtajelleges - mandulás fanyarsággal búcsúzik. 6p (3900 Ft - DOC Wine Bar)
Argiolas Costera Cannonau di Sardegna DOC 2013
A cannonau, azaz grenache vagy garnacha - más fajtákkal együtt - feltehetően spanyol közvetítéssel került a Szardíniára, amikor a sziget az Aragóniai Királyság, majd az egységes Spanyolország részét képezte.
100% cannonau, meszes, kavicsos talajról. Az almasavbomlás betontartályban ment végbe, majd 8-10 hónapos kishordós érlelést kapott a bor.
Illatában az erdei gyümölcsök dominálnak: szeder, málna, egy löket bors és egy kevés zöldfűszer, tejes animalitás halvány fuvallatával. Éppen közepes, jó vezetésű korty. Mediterrán, meleg képzeteket idéző ízvilága mellett a savak sem hiányoznak, még ha kifejezetten daliásként nem is jellemezhetőek. Az erdei gyümölcsök - szeder, málna, szamóca - szájban is dominálnak, némi zöldfűszerrel és csipetnyi sóval megtámogatva. Jóivású és tiszta, de nem eget rengetően izgalmas vagy egyedi darab. 6p (4200 Ft - DOC Wine Bar)
(A képet a pincészet honlapjáról metszettem)
Irodalom:
Jancis Robinson, Hugh Johnson: A világ boratlasza
Mészáros Gabriella, Sánta Zoltán: Bortankönyv I.
http://fringewine.blogspot.hu/
http://www.argiolas.it/it/index.html
