Idén nyáron egy katalán túrára adtuk a fejünket, amiből természetesen nem hiányozhatott a Spanyolország legdrágább borai közé rendszeresen delegáló Priorat. Mielőtt belevágnék abba, mi zajlik ma Prioratban, mitől tud esetleg egy már bejáratott borvidék megújulni, nézzünk néhány tényt, amivel érdemes előzetesen tisztába lenni.
(1) Priorat Barcelona városától délnyugatra, kb. 100-120km távolságra található Tarragona tartományban. A borvidéket kifliként szegélyezi a geológiailag teljesen eltérő Montsant hegység és a Montsant DO borvidék.
(2) A szőlőtermesztés első írásos bizonyítékai a 12. századig datálódnak vissza. A Provence-ből érkező Kartauzi rend 1194-ben alapított itt kolostort és egészen 1834-es feloszlatásukig a vidék feudális uraként működtek, innen származik a régió neve: katalánul Priorat, kasztíliaiul Priorato, azaz „priorátus”. Scalai Deiben még ma is megtekinthetők az egykor hatalmas kolostor romjai. A rend elűzetést követően a kormányzat földosztást rendezett, a termőterületeket kistulajdonosoknak utalták ki.
A Scalai Dei kolostor romjai, háttérben a Montsant hegység lánca
(3) Priorat Rioja mellett az egyetlen borvidék, amely rendelkezik a legszigorúbb feltételeket támasztó DOQ (Denominacio d'Origen Qualificada, kasztíliaiul Calificada, azaz DOC) eredetvédelmi kategóriával. A Priorat DO jóval korábban, 1954-ben alakult meg. A katalán hatóságok 2000-ben adták meg a DOQ státuszt, amelyet a madridi kormányzat csak elég későn, 2009-ben ismert el.
(4) A borvidék specialitása az un. llicorella (ejtsd: „jikorej”) talaj, ami egészen elképesztően palás. Tápanyagokban rendkívül szegényes, szerves anyag tartalma alig éri el az 1%-ot. Régiótól és dűlőtől függően vagy 4-5 féle különböző palát is lehet találni a sziklakeménytől kezdve a kézzel morzsolható fajtákig.
Llicorella (palás) talaj képe a Clos Mogador szőlői közelében
(5) A filoxéra a 19. század végén érkezett meg és elképesztő pusztítást végzett. Az 5000 hektárra becsült akkori termőterület hamar a töredékére esett le, a szegénység általánossá vált, az emberek elhagyták a vidéket. Az 1980-as évek elejére nem több, mint 600 hektár szőlő maradt meg.
(6) Priorat újkori felfedezője a francia gyökerű családból származó René Barbier, a híres Clos Mogador alapítója. Barbier a 70-es években a riojai Palacios család borainak értékesítésével foglalkozott Barcelona környékén. Első szőlőjét 1979-ben vásárolta meg, nagy potenciált látott Prioratban és Álvaro Palaciost is győzködte arról, érdemes lehet itt befektetni.
(7) A nyolcvanas évek végén Barbier-hez négy másik befektető csatlakozott. Az öt termelő az első három évjáratban 1989-1991 között összeadta gondosan válogatott termését és Gratallops faluban készítettek belőle egyetlen bort, amelyet aztán öt külön márka alatt hoztak forgalomba. Mindannyian „Clos” névvel illették magukat. A Clos Mogador Barbier-hez tartozott. A Clos Martinet José Luis Pérez bora volt, aki ma a híres Mas Martinet tulajdonosa. A Clos de l'Obac a helyi polgármester címkéjére került, míg a Clos Erasmus Daphne Glorian márkája lett, aki egyébként Eric Solomon amerikai borkerekedő felesége. Az ötödik birtokot természetesen Álvaro Palacios vitte Clos Dofi néven, amelyet 1994-ben Finca Dofira nevezett át. 1992-től kezdve a nagy öt útjai szétváltak.
"Clos Dofi" mondja az öreg kapu melletti felirat. Palacios egykor itt készítette első priorati borait
(8) Innentől Priorat berobbant. A 80-as évek 600 hektárjából az ezredfordulóra 940 lett, ami 2003-ra hirtelen 1600 hektárra hízott. Ma a Consejo Regulador kb. 1900 hektár termőterületet regisztrál, amely még mindig jóval kevesebb, mint a filoxéra előtti 5000 hektár. Ezt jól jelzi a sok-sok elhagyott, cserjébe rejtőző öreg terasz, amelyeket omladozó kőfalak támasztanak.
(9) A dűlők 100 és 700 méter tengerszint feletti magasság között helyezkednek el a meredek hegyoldalakon. A mély völgyeket a Siurana, Montsant és más folyók vájták ki a könnyen alakítható palás kőzetből.
(10) Priorat klasszikus szőlőfajtái a katalán/aragóniai eredetű garnatxa (grenache) és carinyena (carignan, helyi néven samsó). A már említett úttörők azonban nem bíztak feltétlenül ezekben. Állítólag francia tanácsadók levezették, miért nem alkalmasak ezek hosszú érlelésre és a cabernet sauvignon, a merlot, később pedig a syrah fajtákat telepítettek. De van itt fehér szőlő is egy kevés, főként garnatxa blanca (fehér grenache) és macabeu (macabeo, ld. Cava), de még pedro ximenez-t is találunk kisebb mennyiségben. A fehér fajták alig érik el a teljes termőterület 8%-át.
(11) Priorat klasszikus bora nem a vörösbor, még ha meglepő is ez. Régen itt un. „rancio” borokat készítettek. A túlérett szőlőt leszedték, gyékényen szárították (koncentrálták a cukrot), majd kipréselték, hasonlóan a Jerez és Malaga környékéről ismert PX és Moscatel borokhoz. Ezt követően a bort vagy erősítették, vagy nem, majd néhány hónapig a napon tárolták, ezt követően pedig nem egészen feltöltött hordókban érlelték. A solera rendszer ugyan nem terjedt itt el, de a hordókat sosem ürítették ki teljesen, az újabb bor a régi seprőre került, így akár 100 éves borok is hozzájárultak a rancio borok gazdagságához.
(12) Palacios 1993-ban készítette el a L'Ermita nevű borát, amelynek alapanyagát száz éves tőkékről szüretelték. Hamarosan ez lett Priorat, majd egész Spanyolország egyik leghíresebb és legdrágább ikonbora, amely elévülhetetlen érdemeket szerzett a borvidék nevének elismertetésében.
Forrás:
Priorat DOQ (Wikipedia)
Jancis Robinson: Priorat – worth the money?
Consell Regulador de la DOQ Priorat
