Nem is túl régen volt egy olyan kóstolónk, amikor mindenféle 2011-es komoly fehér bort eresztettünk egymásnak vakon. Lehet mondani, hogy értelmetlen az egész, ennyire más fajtákat, műfajokat értelmetlen hasonlítgatni, de mégis valahogy nagyon jól elsült az egész. Nem kioltották egymást, hanem inkább színesítette a sor egészét a stílusok sokfélesége.
A sors úgy hozta, hogy mostanság meg összejött a gyűjteményemben mindenféle 2014-es fehér bor és hát gondoltam miért is ne lehetne a fenti sor mintájára egy hasonló egyveleget megkóstolni vakon.
Fogadjátok szeretettel:
Bott: Csontos Tokaji Furmint: Egyik társunk a pincétől hozta. Talán 6 ezer Ft.
Vonzó, tiszta illat, színes gyümölcsösséggel (citrusok, barack, alma-körte), finom mézességgel, ásványos fűszerezettséggel. Szájban közepesnél valamivel nagyobb testű, ízében zamatos, örömteli. Élénk, jóféle savak járják át, végig kiváló az egyensúly. Rögtön tetszik mindenkinek, visszakóstolásoknál azonban világossá válik, hogy a könnyű fogyaszthatóság, drámamentesség mellé meglehetősen kompakt, tömör szerekezet társul, elég szép komolyra megnyújtva a lecsengést. Klasszis száraz tokaji. A sor egyik legjobb bora. 7p
SAP: Nagy-Somlói Juhfark: Gólyás Borház, Szentes. 4 ezer Ft. körül.
Tömény, aszaltas sárgabarack, még több mézesség, fenolosabb jegyek, diszkrét, kissé kéksajtra emlékeztető szúrósság. Nagy testű, a többi bor között valóban szinte olajosnak tűnő korty. Ízében telt, gazdag, ugyanakkor a második fele nem nyúlik olyan hosszúra, mint az előző bornak. Savai lendületesek, fickósak, nem annyira szépen faragottak, de ilyen beltartalom mellett ez bocsánatos. Tartom a korábbi véleményem, ez egy igen jó és élvezetes bor. Magabiztos 6p.
Villa Tolnay Balaton Grüner Veltliner: Egyik társunk hozta. Elmondása szerint a konkrét helyszínen vette 4 ezer Ft.-ért. Rákérdeztem, hogy akkor ez egy limitáltabb válogatás tétel-e, barátunk viszont nem volt biztos a dolgában és megérdeklődte a pincénél, mire kiderült, hogy ugyanaz, mint amit a BT-nál 2700 Ft.-ért adnak. De megnyugtatták, hogy ez a bor valójában az emelkedett vételár kétszeresét is simán megérné, be lehet tenni akármilyen nemzetközi sorba. Nos, tegyünk akkor így! :)
Erősen főtt-kukoricás, karamellizált, mézes, masszívan tercier aromavilág. Sokkal előrehaladottabb a koránal, rendesen van rajta oxidáció. Szájban elég nagy testű, krémes-omlós konzisztencia. Ízintenzitás viszont nincs sok, illetve eléggé le van lágyulva az egész. Ez így értelemszerűen nem túl meggyőző, de volt olyan érzetem, hogy a dugó nem zárhatott jól, egy 2014-es bor semmiképp se szabadna, hogy ilyen öreg legyen.
Weingut Rings: Riesling Pfalz Kallstadter Saumagen: A Rings testvérek által néhány éve frissen alapított, számomra ezeddig ismeretlen pfalz-i pince. Olvastam egy-két jó kritikát róluk riesling-centrikusabb külföldi oldalakon, hát tettem egy próbát. Weinrefugium, 28 Euro.
Rendkívül színes, vidám illat, zöldalma, jaffa, kajszi, muskotályos szőlő. Kicsit atipikus is már a valószínűtlen parfümösségével, mintha egy kis irsaival vérfrissítették volna. :) Szájban nagyon zamatos, kristálytiszta, zizegő savű. Érett, sima, nagyon csúszik. Mint anyag, alig több, mint közepes, de az örömfaktor számomra jócskán nagyobb, mint általában a pfalzi rieslingeknél. 6p
Jean-Paul et Benoit Droin: Chablis: Ismert termelő alap chablis-ja. Les Passionnés du Vin. 15 Euro.
Némi fa(?) üti meg az orunkat, mellette sósság, visszafogott citrusosság. Alig közepes testű korty. Ízben is mérsékelten intenzív, savat viszont találunk jócskán, porzik, olyan száraz. Többeknél konkrétan értékelhetetlennek bizonyult. Nekem egy közepes szintet hozott az anyag, illetve a sok sav ellenére sem éreztem kifejezetten éretlenséget, bár tény, hogy a vége átmegy egy kicsit citrompótlósba. Ha viszont épp olyan bor után kóstoljuk, amelyik szintén ütős savban, mint pl. a következő Huet, akkor már nem tűnik annyira durvának a sav, illetve kezd látszani a történetben a szikárság melletti egységesség. Nehezen tudom szavakba önteni, hogy én mégis mit hiányoltam. Talán nem találtam elég kifejezőnek. Elvileg vagy teljesen tartályos, vagy valami egész minimális fát látott, de mégis olyan állaga volt, mintha határozottan találkozott volna hordóval. Nem fűszerességre gondolok, inkább az áttetszőség hiányára, egyfajta matt hangulatra, ami miatt a sok sav ellenére sem volt igazán acélos, illetve valahogy fedettebb volt az egész. Összvissz jobbra számítottam, de az értékelhetetlentől azért nagyon messze van. Gasztroban jól kísérhet egy csomó fogást. 5
Huet: Vouvray Le Mont Sec: A Loire-menti Vouvray talán legismertebb birtokát nem kell bemutatni, elég sokat szerepletek már a blogon. Les Passionnés du Vin. 24.50 Euro.
Lédús gyümölcsösség, citrusok, barack, méz, kis erjedt sütőtökös stich, de nem zavaró mennyiségben. Szájban közepesnél alig nagyobb testű, telt ízű, zamatos, mintha egy kis maradékcukor is rájatszana erre. A korty második felére viszont ráhajráznak a savak. Jó citrusosak, tódul a nyál a szájunkba, könnyedén felülírják az édeskés indítást. Kicsit persze rúgkapáló hangulata van így, de sebaj, összességében örömteli. Közepesnél picit hosszabb. Szűk 6p.
Dom. Joblot Givry 1er cru Clos de la Servoisine Blanc: Aktuális kedvenc burgundi termelőm, már a konkrét borról is irtam korábban itt. Les Passionnés du Vin. 23 Euro.
Almás citrusos gyümölcsösség, illetve jóval több hordó, mint bármely eddigi bor esetén, de mégis könnyedén partiban van vele az anyag ígérete, mélyről jövő ásványos fűszeressége. Hiába lehetne ezeket a jellemzőket számos helyről származó fehér borra ráaggatni, valamiért mégis üvölt, hogy ez bizony burgundi lesz. Lehet azért, mert tudtam róla, hogy épp van is egy ilyen bor a sorban. :) Szájban is hoz mindent, amire számítottam. Közepes test, mégis telt ízű. Egyszerre izmos, lendületes, állagában pedig sima és krémes. Szerkezetileg a sorban a legtömörebb, a korty második fele a leginkább fókuszált. Acélos savai kísérik kibontakozását, kis integrált cseresség is hozzájárul a szilárdsághoz, profi az egység és az egyensúly. Klasszis burgundi, sima 7 pont, nálam talán ez vitte el az első helyet.
Alain Voge: St. Péray Fleurs de Crussols: Az Észak-Rhone egyik fehér boros körzetéből 75 éves marsanne ültetvényről. Új kishordós érlelést kapott. Les Passionnés du Vin. 29 Euro.
Hasonló jellegű, minőségi vajas-pörkölt magvas hordó, mint az előbb, gyümölcsössége is hasonló koncentrációt ígér, csak a jellege érettebb, édeskésebb, kicsit trópusibb színezetű. Szájban is az előző bor stílusával vonnék párhuzamot, amennyiben a nem kevés, de ízlésesen kivitelezett hordós érlelés és az ennek megfelelő alapanyag találkozása meghatározza a gyümölcs érleltebb, kortalanabb arculatát, a bor textúráját, fűszerezettségét. Kicsit nagyobb a test, nem annyira kemény a sav, nem annyira szikárra faragottan izmos és precízen fókuszált, ugyanakkor mélység, anyag itt is van jócskán, csak a korty kibontakozása relatíve nyugodtabb, komótosabb. 6.5 -7
Camin Larredya Jurancon Moelleux Au Capcéu: Vakkörön kívül pedig egy remek édessel igyekeztem megkoronázni az eseményt. Volt régen egy évekig nagy kedvenc borom a dél-nyugat francia Jurancon-ból, a Dom. Cauhapé Symphonie de Novembre-ja 2003-ból. Annó elképesztően jelképes összegekért lehetett betárazni belőle a Vino Castillo-ból, de egyszer csak elfogyott. Volt, hogy bepróbálkoztam újabb évjárattal külföldről rendelve, jó volt, de mégse akkora élmény. Akárcsak a szórványosan próbált egyéb jurancon-i termelők hasonló borai. Ez most a legújabb próbálkozás és jelentem visszatért a varázs, intenzívebben, mint valaha. Les Passionnés du Vin. 23 Euro/0.75.
Trópusi gyümölcsök esszenciája, méz, sajátos gyógynövénylikőrösség. Szájban nagyon tömény, robbannak az ízek. A komoly szerkezeti tartalmak, a fantasztikusan vitális és jóízű savak révén a korty második fele is folyamatos erővel száguld, az orgia nehezen akar szűnni. Ha bele akarnék kötni azt mondanám, hogy túl fiatal még, alkotóinak még van hová rendeződni, sistereg az egész. De az a helyzet, hogy ez egy igen emlékezetes bor, függetlenül attól, hogy már tisztán hozza-e a 8-ast, vagy pedig most még fél ponttal visszatartjuk-e az eszményi értéktől reménykedve, hogy az idő formálja majd tökélyre.
