A Borrajongó

John Hancock, meg a Trinity Hill

2015. október 07. 06:00 - akov

Ismét egy kiváló rendezvény, ismét egy kiemelkedő nemzetközi arc a Drop Shopban, ezúttal egy vidám októberi délutánon. John Hancock, az Új-zélandi Trinity Hill borászat alapítója/borásza/elnöke/arca/résztulajdonosa látogatott el Budapestre, hogy személyesen mutassa be a Hawke’s Bay-ben, azon belül a híres Gimblett Gravels régióban tevékenykedő pince borait. A rendezvény után volt szerencsém Johnnal egy asztalhoz ülni, egy jót beszélgettünk, amelynek leiratát – exkluzív interjú gyanánt – hamarosan itt a blogon el is olvashatjátok.

john_hancock.jpg

Az érdekes módon nem kiwi, hanem ausztrál születésű John Hancock közel 45 éve van a szakmában. Nem csak a Trinity Hill alapítója-tulajdonosa, de egyben az Új-zélandi bor egyik ikonikus figurája. Nem csoda, hogy ide jutott, hiszen gyermekkori emlékeit is két erjesztés közt tartja számon. A délnyugat ausztrál falu, ahol felnőtt vagy ötszáz lelket számlált, a külvilág távolságát csak a könyvtárban időnként ledobott újkönyves pakk igyekezett mérsékelni. Amikor John meglátta a „Making country wine” c. darabot, nem nagyon bírt ellenállni. 12 évesen nem gondolta, hogy a későbbi szakmáját alapozza éppen, amikor a házibor készítésének rejtelmeit fürkészi. Sokat várni sem kellet, hamarosan egy eperfa gyümölcse esett áldozatul a tanultaknak.

Nem részletezem, de az erjesztés még párszor előkerül a történetben, mire John 1973-ban végez a jó nevű Roseworthy College-ban. 1979-ben Új-Zélandra igazol, amely ebben az időszakban csupán borászati sivatag. „A (kollégák) teljesen hülyének néztek. Ugyan ki akart volna akkor Új-Zélandon borászként dolgozni?” – nevet nagyot John a fiatalkori naivságnak tűnő kalandon. Abban az időben egész Új-Zélandon volt vagy 35 borászat (ma kb. 700 van). A nagyjából müller-thurgauval „beszennyezett” Új-Zélandon ekkoriban a próbálkozás, a szőlőtermesztésre legalkalmasabb területek feltérképezése volt a legfontosabb feladat.

Igazi hőskorszak volt ez, amely szinte alig értelmezhető a világ legmagasabb literenkénti átlagárát parancsoló Új-Zéland ismeretében. A nulla mínuszról kb. két évtized alatt sikerült világszerte elismert pozícióba kapaszkodni. Ma ez mintegy 1.4 milliárd dollárnyi és 2 millió hektónyi borexportot jelen. A fejlődés akkor igazán nyilvánvaló, ha ezeket az adatokat a 2002-es statisztikákkal hasonlítjuk össze: 246 millió dollár értékben 0.23 millió hektónyi bor került akkor a pincékből a külpiacokra. Döbbenetes diadalmenet. Párhuzamként a teljes ausztrál export ma 1.8 milliárd dollár értékű, miközben a mennyiség 7 millió hektóra rúg. (Jó tanács: ne vessük ezt össze a magyar adatokkal, nem érdemes!)

No, míg ez az egész történt, John megfordult itt meg ott. Dolgozott több helyen Ausztráliában, majd később Új-Zélandon és egyre inkább a hűvös klímás irányokba terelte a sors. Egy hosszabb burgundiai tartózkodása során olyasmiket látott, amely egy ausztrál borász számára elképzelhetetlen volt. Ahogy hazatért, rögtön hordós erjesztésű chardonnay-t készített, de a fajtával igazán híres a ma már kultikusnak számító Morton Estate színeiben lett. Később, már a Trinity-korszakban egy szüretet Gerard Jaboulet-vel is dolgozott, hogy a syrah fajtával kapcsolatos tapasztalatát mélyítse.

A Trinity Hill John Hancock számára a szabadságot és az önmegvalósítást jelentette. Az első telepítések 1994-ben történtek, az első bor 1996-ban készült el, majd ezt követte a pinceépület 1998-as átadása. A borászat tavaly ünnepelte a húszéves évfordulóját. „Még mindig az első profitot keressük. A borkészítéshez óriási türelem és irtó mély zseb kell.” – nevet harsányan John Hancock. A pince leghíresebb bora a Homage syrah, a Gerard Jaboulet által a La Chapelle-ben és a Côte-Rôtie-ban vágott syrah és viognier vesszőkből telepített ültetvényről származik. Hét évjárata magabiztos 92-95 Parker pontot mondhat magáénak.

th_hb.jpg

Hawke's Bay – csak rövid felelevenítés szintjén – az északi sziget keleti oldalán található, a Csendes Óceán partján. A szőlőtermő területek mintegy 4500 hektárt tesznek ki, a domináns fajta a chardonnay, a sauvignon blanc és a bordeaux-i versenyzők. A borvidék legjobb borai a 600 hektáros Gimblett Gravels régióból származnak, amely az árvíz hatására odébb lépő Ngaruroro folyó szabadított fel maga után valamikor a 19. században. A Gimblett Gravels-t szinte egyhangúan Új-Zéland legjobb termőhelyének tartják, amelyet saját kóstolásaim is simán megerősítenek. A bordeaux-ihoz hasonló homokos-kavicsos üledékes talaj rendkívül jó vízelvezetési tulajdonságokkal rendelkezik, tápanyagokban pedig extrém szegényes.

A kóstolt borok:

Hawke’s Bay Sauvignon Blanc 2012

John azt mondja, hogy a Marlborough és a Hawke’s Bay sauvignon blanc között a fő különbség, hogy Marlborough-ban később szednek, mert lassabban megy le a sav, eközben pedig a cukor lesz magasabb, így az alkohol is. A tipikus Új-zélandi sauvignon blanc szerinte túl aromatikus és vibráló, azért a legtöbb ételt agyonnyomja (pl. osztriga). A Trinity Hillnél a cél inkább egy európai sauvingon blanc készítése, amely nem feltétlenül az intenzitással teríti le a fogyasztót.

2g/l cukrot hordoz. Szép tiszta illat, már kis érettséggel, kiváló citrusos, fehér virágos aromákkal, trópusi gyümölcsökkel, maracuja visszafogott illatával. Egyszerre vonzó és komplex. Elsőre a hihetetlenül vibráló savassága tűnik fel, szinte elektromos sokk a nyelvnek, de közben éretlenség, zöldesség fel sem merülhet, észrevétlen találja meg a helyét a finom textúrában. Egy kevés fű, egy kevés csalán, némi macskapisi, citrusok, citrus-héj, friss alma, egres és trópusiak. Rendkívül összetett gyümölcsösség. Igaz felsoroltam a tipikus Új-zélandi sauvignon blanc jegyeit, a bor azonban közel sem tipikus és valóban egy európai gondolat lengi át. Kiváló hossz, emlékezetes bor. 11,5%. 7p+ (91-92)

Hawke’s Bay Trinity 2012

40% merlot, 20% tempranillo, valamint a két cabernet házasítása. Hűvös nyár, esős tél, nehéz évjárat. A bor többnyire acélban érett. Szép illat, elég mély, dzsemmel, rózsával és a tartály ellenére sok, és közönséges fával. A test alig közepes, a sav emelkedett, már-már nyers és a bor intenzitása sem tudja megfogni. Az erős fa-érzet – vélhetően chips – nem válik előnyére. 5p

Hawke’s Bay Syrah 2012

1-2% viognier-vel együtt erjed. Kevés illat, nehezen nyílik, majd hűvös syrah-érzetet ad. Ez is egy közepes testtel bír, szépen fűszeres, enyhén dzsemes-ribizlis. A sav emelkedett, frissességet és ismét nyersességet visz a borba. Lehetne intenzívebb, pici alulérettség-érzésem marad utána. 5p+

Gimblett Gravels „The Gimblett” 2011

Kétharmad részben merlot, egyötöd részben cabernet franc, a maradékot a malbec, a petit verdot és a másik cabernet adják. 16 hónap 225 literes francia fában. A közepesnél alig testesebb, elegáns, közepesen intenzív, szép gyümölcskarakterrel, jó minőségű fahordóval. Egyértelműen hűvös karakterű, lehetne kicsit teltebb-intenzívebb, a fa jó, de még dominálja a házasítást. Pici nyersesség érzet azért itt is van, ugyanakkor már sok értéket villant. 6p-       

Gimblett Gravels Syrah 2011

Bogyózva, de nem zúzva ment a kádba némi viognier társaságában. 14 hónap francia fa. Vonzó és mély fekete bogyós gyümölcsösség, finom borsosság, elegánsan alkalmazott minőségi fa. A közepesnél nagyobb test mellé jó intenzitás, narancsosan emelkedett sav, darabos-finomporos tannin jár. Ez a bor nem dzsemes, hanem friss, zavarba ejtően fűszeres és érett gyümölcsökkel teli. A korty gyönyörűen bontakozik ki az hosszú utóízben. 7p-

Tempranillo 2010

Jó évjárat. Fekete cseresznye által uralt karakter, némi eukaliptusszal, kávé és fa aromáival. Pici aszaltasság jellemzi, szép gyümölcsösség, dohányos hordó, miközben már érettséget is mutat. Egyértelműen hasonlít egy Ribera del Duerora, de mégis nagyon-nagyon más, és ezt nem csak a virgoncabb savnak köszönheti. 6p-

(Hálás köszönet a Drop Shopnak a meghívásért, John Hancocknak pedig a kiváló előadásért. A képeket a borászat honlapjáról vettem el.)

A Trinity Hill honlapja: http://www.trinityhill.com/

A Drop Shop honlapja: http://www.dropshop.hu/

Kapcsolódó cikkek: Beszélgetés John Hancockkal

 

21 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr67915536

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zoli 2015.10.07. 08:19:56

A müller-thurgauval „beszennyezett” korszak legvége felé úgy húsz évvel ezelőtt kóstoltam két tételt, álomszépek voltak, simán pariban az átlag sauvignonok minőségével. Sajnos túl érzékeny fajta, leginkább persze pedigrétlen, lenézett, mára alig maradt hírmondója, pedig olyan jót sehonnan nem ittam még. Sztem túlzásba vitték az irtását, ahogyan ma egyik-másik (főleg vörös) fajta térhódítását is ferde szemmel figyelem...

akov · http://borrajongo.blog.hu 2015.10.07. 08:43:46

@zoli: kösz a kiegészítést. Csemegeszőlőként is megállja amúgy a helyét, ha jól emlékszem.

MádiN. 2015.10.07. 09:16:21

@zoli: mely vörösekre gondolsz, gondolom a syrah az egyik az most nagy divat...

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2015.10.07. 09:20:54

@akov: Nálunk is van pár tőke. Nagyon finom, nemhiába a saszla és rajnai hibridje. Egyetértek Zolival, hogy sokkal többre lenne érdemes a rizlingszilváni.

MádiN. 2015.10.07. 09:26:06

@BZoltan: olaszoknál ittam 8-10 eurós sávban fantasztikusan finom rizlingszilvánikat (pincéket nem jegyeztem fel)

zoli 2015.10.07. 13:07:06

@akov: @MádiN.: @BZoltan: azért enni annyira nem egy nagy szám, a bogyói kisebbek a furmintnál is.
A syrah még csak-csak, most divatja van amúgy is a hűvös karakterű sziráknak, de a bordói fajták erőltetése sztem abszolút elfuserált húzás volt a kiwik részéről, néhány délies vörösről nem is beszélve. Állítólag a helyiek már nagyon unják, hogy a sauvignonnal azonosítják az országot világszerte, az én csekély tapasztalataim szerint márpedig mással ennyire kiugró eredményeket nem nagyon fognak elérni (kivéve pinot).
Klassz trentinói rizlingszilvánikat én is kóstoltam már, bár onnan meg a pinot blanc-t kedvelem leginkább, álomszépek.
Apró pontosítás: korábban valóban a chasselas-t hitték a másik szülőjének a rajnai mellett, pedig a madeleine royale az.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2015.10.07. 13:41:06

@zoli: Annyiban ellenvetnék, hogy mind BDX fajtákból, mind syrah-ból találni rendkívülieket Új Zélandon. A nevezett Gimblett Gravelsből például. Amúgy ezekből nincsen sok, én hibának nem tartanám.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2015.10.07. 14:44:29

@zoli: Ehh.. pedig azt hittem, hogy én felvilágosult vagyok, hogy "tudom" nem a rajnai-zöldszilváni hibridje, ahogy azt a neve is sugallná :)

Annak a pár rizlingszilváninak ami nekünk van a bogyói egyáltalán nem kisebbek a furmintál, hanem nagyjából akkorák. Most vagy a mi szilvánink nagy szemű, vagy a furmintunk kicsi. A szilváni fürtje viszont jóval nagyobb mint a furminté. Nekem mint növény és mint ennivaló tetszik.

Írtad, hogy érzékeny. Mire?

zoli 2015.10.07. 16:45:46

@akov: a syrahra mondtam, hogy működhet, bordóiakból nálunk is - vagy szinte akárhol - találni szép példányokat (most biztos heves tiltakozást váltok ki:)), attól még nem feltétlenül erőltetném. Új-Zélandra pedig kifejezetten pozitív példaképpen tekintettem abban az értelemben, hogy okosan mérték fel az adottságaikat, lehetőségeiket, jól pozicionálták és építették fel magukat, egyik-másik műfajt tényleg csúcsra járattak, ehhez képest nekem most úgy tűnik egyre többen járt utakat járatlanra cserélnek. Kóstoltam tavaly egy-egy prémium rizlinget, chardonnay-t, tök jók voltak, de annyira egyedien újszerűek közel se voltak innen Európából nézve, mint egy középjó sauvignonjuk, hiába folyik a csapból is...
@BZoltan: rszilvániból van ilyen meg olyan is, furmintból végképp, de a fürtje az előbbinek valóban nagyobb.
Lisztharmat előrejelzésre az oportó és a hárslevelű mellett az egyik legideálisabb fajta, továbbá kifejezetten rothadásérzékeny. Az átkosban eleinte nagyon nyomták koraisága, lágyabb bora és elsősorban hatalmas termőképessége végett, mára viszont, ahhoz képest, hogy még mindig mekkora felületen termesztik, alig találkozni értékelhető palackos tételeivel, inkább háztáji fajta lett belőle.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2015.10.07. 17:23:24

@zoli: A Mátrában van belőle vagy 600 hektá, Kunságban úgy 300 hektár és Neszmélyen és Egerben talán 200-200, Bfüred-Csopakon, Etyeken, BB-on 100-100 hektár. Tényként nem tudom, de szerintem árutermelő ültetvények ezek és lébe és tán sűrítménynek mennek el a nagy borgyárakba. De beszédes, hogy főleg a fehérboros vidékeken van jelen. Szekszárdon, Villányban és Sopronban csak mutatóban van pár hektár.

A rothadásérzékenység megállapításához nekem kevés van belőle, de aszúsodni a juhfarknál kevésbé hajlandó de hasonlóan cukrosodik. Lehet jövőre kierjesztjük ballonban azt a keveset külön.

MádiN. 2015.10.07. 17:42:45

@BZoltan: Máliknál volt most valami szesztiválon szilváni, amikor rákérdeztem a pultos hölgytől, hogy ez a rizlingszilváni volna-e, azt mondta nem, ez más.
Ez igaz, 2 külön fajta lenne?

akov · http://borrajongo.blog.hu 2015.10.07. 18:30:23

@MádiN.: @BZoltan: @zoli: Az híres-hírhedt Ódon Pincének van rizlingszilvániból készült bora, ráadásul érleli is.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2015.10.07. 19:41:33

@MádiN.: Szilvániból nem csak a Rizlingszilváni van, van az alap szilváni, meg zöldszilváni is... Ezen utóbbi konkrétan művelt és engedélyezett, ismert fajta is több borvidékünkön. Mondjuk fél-egy hektárnál nagyobb ha jól tudo sehol nincs belőle.

akov · http://borrajongo.blog.hu 2015.10.07. 19:52:53

@BZoltan: van piros szilváni és kék szilváni is. Szentesinél megtekinthető. A piros kb. ua. mint a zöld (fürtméret, tőke, levél), a kék egy valódi kékszőlő elég kis bogyókkal, kis fürttel.

Szegediszomelijé 2015.10.07. 21:33:26

@BZoltan: @zoli:
Az utolsó amihez volt tényleg szerencsém, Orsolya Müller Thurgau Szélhegy 2006, bérelt földről, úgyhogy későbbről már nem lett. Az viszont k....jó volt -akkor Zoli szerényen 75-6 pontra értékelte, tavaly még elkerült egy palack, és vakon elismerést aratott -itt 6p magassága.

Bortó 2015.10.07. 23:47:07

Érdemes megemlíteni, hogy 2011 Hawkes Bay-ben gyenge évjáratnak számít, 2012 pedig talán az utóbbi tiz év legrosszabikának.
Amúgy a bordói fajták virágzanak Gimblett Gravels-ben és ezt a 600 hektárt nem is igazán lehet más
új-zélandi területhez hasonlítani.

furmintfan · http://borrajongo.blog.hu/ 2015.10.08. 20:32:20

Köszi a posztot, jó sor volt, John is szimpatikus fickó, érdekes volt vele pár szót váltani. :)
Ki gondolta volna, hogy a sauvignon blanc tetszik majd legjobban?

akov · http://borrajongo.blog.hu 2015.10.09. 11:40:47

@furmintfan: köszi. Amúgy neked is az SB tetszett a legjobban??? Mennyi pont, kíváncsi vagyok, hogy csak én gondoltam-e nagyon jónak? (volt, aki nem kedvelte, jóval lejjebb pontozta...)

furmintfan · http://borrajongo.blog.hu/ 2015.10.09. 11:47:39

@akov: Nem jegyzeteltem és nem is pontoztam, inkább csak úgy just for fun ültünk be a hivatalos kóstoló után, de emlékeim alapján a SB és a Gimblett Syrah nekem 7p- körül járt (tehát a Gimblett Syrah ua. mint nálad) , a The Gimblett stabil 6 pont, a többire én is ugyanennyit adnék, amennyit írtál.

Inkább csak arra utaltam, hogy meglepő, hogy egy vörösborra építő pincészetnél végül pont az SB jött ki a legmagasabb pontra.
süti beállítások módosítása