Clos des Vignes du Maynes, Cuvée 910, Mâcon-Cruzille, 2013
Kedves hozzászólónk silvousplait eddigi remek Jura-cikkjei után, ezúttal vendég "Burgundia-rovattal" jelentkezik. :) Fogadjátok szeretettel!
Van egy órám, hogy írjak egy borról, pedig, most, hogy fele üvegnyit megittam belőle, enyém lehetne az Örökkévalóság is. Szögezzük le nyomban: nem vagyok hívő, azt azonban vallom, hogy a mélyben a szálak összeérnek, a bölcsesség gyökere közös, és minden halandóságunk ellenére, kárpótlásként van némi remény.
Ahhoz, hogy eljussak a borhoz, a történetet Aquitániai Vilmossal, a Jámborral, az Ájtatossal kell kezdenem. A herceg 910-ben földet adományozott a Cluny Apátság alapításához a Mâconnais-nek hívott vidék nyugati szélén. Az akkori világ leghatalmasabb templomát szentelték fel itt 1095-ben: harangjai öt toronyból szóltak, hajója 187 méter hosszúságú volt. Tekintély és hatalom a falakban, a fejekben, az évszázadokban: közvetlen pápai fennhatóság, ellensúly és hadállás a német uralkodókkal folytatott invesztitúraharcban, több mint 1500 rendház szerte a keresztény univerzumban... A francia forradalom idején (1790) bezárják, 1798 és 1823 között pedig módszeres és kitartó rombolás folyik (mennyi látnivaló maradt fenn mégis !).
Az apátságnak bort hozó szőlők ? A föld ugarrá lehet, de azért nem vész el, és az emléke is csak nehezen. Julien Guillot nagyapja az ötvenes években házat és két hektárt szerez a Cruzille faluhoz tartozó Sagyban. A szőlőt Clos de Maynes-nek hívják. A nagypapa olvas latinul, és nem hagyja nyugodni a név. Molyolni kezd az apátságban megmaradt térképek közt, és így derül ki, hogy sajtóhibáról van szó: a Maynes eredetileg Moynes, ami a "szerzetesek" kifejezés (moines) régies alakja. Dűlőrekonstrukció, birtokbővítés következik (2 hektárról 6 és félre), majd bioművelés 1958-tól (!) kezdve, melynek köszönhetően az itteni szőlők azóta sem láttak modern kemikáliát.
Megbecsülni lehetne csak, hogy a középkor melyik hajnala óta szüretelnek ebben a kertben. Az itt nevelkedett szőlő ökrösszekéren érkezett anno a kábé tíz kilométerre fekvő blanot-i rendházba, hogy ott, lábbal történő taposást követően, a következő tavaszra halovány cseresznyepiros bor legyen belőle, az apátság tulajdona, misebora, világi emanációja. Hogy írjon így az ember a valaha volt, Európa-szerte tisztelt-félt bencés tekintély, no meg az évszázadok árnyékában ? De főként: hogyan lásson hozzá a tényleges munkának, ha egyszer tulajdonává lesz ez a történelem terhétől édes és nehéz örökség ?
Nos, Julien Guillot, a jelen tulajdonos bár fiatal, de vélhetőleg nem szívbajos ember. A történelem számára annyi, amennyit a jövőből ki lehet faragni belőle. Új telepítések, új metszési mód és új oltvány. A roche mère fölött a termőtalaj helyenként csak húsz centiméter. A legnagyobb fa azonban, amibe a borász a fejszéjét belevágta, mégsem a meglévő szőlőskert, hanem a szomszédos, erdővé vadult másfél hektár, amelynek betelepítését a borász, egy két éve megjelent könyv lapjain legkorábban 2020-ra, 2022-re becsülte. Addig is... pinot noir, gamay és chardonnay egyenlő arányokban a tanúsítottan biodinamikus birtokon. A prés 1895-ből származik. A vörösborok esetében az erjesztés a Beaujolais vidékről ismert macération carbonique módszerrel történik (a kádakba pakolt egész fürtöket szén-dioxid nyomása alá helyezik). Az érlelés kishordóban, seprőn zajlik, átlag 11 hónapon keresztül. Hozzáadott kénnek egyetlen borban sincs nyoma. A kóstolót a pincében meglepetések várhatják: előbb a frissen bontott, majd a három napja nyitott üvegből kortyolja... ugyanazt ?! (Egy zarándoklat ötlete a közeljövőre... Távolság nem számít.)
Cuvée 910, a Cluny Apátság alapításának éve. Írhat róla a monitortól gyulladt szemű, borostás arcú technokrata is, mert a bor ökumenikus. Óhatatlanul felmerül persze a kérdés: ugyan mi maradt a borok szakralitásából bizonyos kritikusok felbukkanása óta ? Silicon Valley-ihlette analitika, spotlámpák, laptopok és workshopok... (Magyarul nem lehetne, kérem ? Vagy még inkább latinul, mely nyelven még olvasott a birtokalapító nagypapa ?)
A Cuvée 910 az pinot noir, gamay és... chardonnay egyenlő arányokban, akár a szőlőskertben, akár talán hajdanán, az Apátság hosszas fénykorában. Halovány cseresznyepiros, mint mindig is volt, és lábbal tapossák most is, bár nem a valamikori rendházban. Ökrösszekerek sincsenek már, helyettük holmi évezredes szellemiség, menedék mindenfajta sápkóros technokrácia elől. Olyan, akár Nagypénteken a tisztulásra váró szellem, ha készen áll: csupasz, légies, pőre. Cseresznye és eper a nehéz titkokat borító leplek könnyedségével. Mozart Rekviemje, a halandó magánya, a halandó reménye. És mert a mélyben mindenféle igazság egy tőről ered: keleti fény, keleti esztétika és letisztultság: tetszőleges hely a föld, az ég és az ember hármasában, alfától az omegáig rezzenetlen egyensúlyban. A szélcsendes tenger színét se hordó-, se alkoholérzet nem fodrozza, a tükör pedig mentes minden homálytól és vetemedéstől.
Ha úgy tetszik... Egy ilyen palack nem születik történelem nélkül. A jelene címke-esztétika, az évjárat helyett csupán "Récolté le 15 octobre 2013", 11,8%-os alkohol, szűretlen bor, Demeter-tanúsítvány és 25 euró a kasszánál. Profán ez a világ, nagypénteki (ha van ilyen) a telitalálat és 75 centiliter a remény füstös, hasas üvegekben.
