Én többnyire egyetértően bólogatok a kadarkát egy könnyűre hangolt, egyszerű, elsősorban gyümölcsös és fűszeres szegmensbe beszorítani igyekvő törekvések hallatán, de megesik, hogy szerepemből kifordulva más vizekre tévedek. Lehet persze vádolni a következetesség teljes hiányával, de én inkább úgy látom, hogy a kivétel erősíti a szabályt. Elismerem, szuper dolog a klasszikus brit elegancia – hatpalackos mintát vettem belőle a nyáron, az még hengerszámnak sem rossz –, de állítom, hogy hasonló alkatrészek felhasználásával összepakolható valami tágasabb, komolyabb luxusautó is. Ehhez persze mind a formatervezésnek, mind a gyártásnak megfelelően kell üzemelnie, és ez az, amire Bukolyi Marcell ’13-ban ráérzett. Bár nem Egerből vártam, de egészen a rajongásig örülök, hogy most és így érkezett egy kadarka, ami felrúgja a pehelykönnyűre definiált szabályrendszert, de nem bukik bele önnön nagyságába. Ez olyan teljesítmény, ami nem mérhető lóerőkben.

Előre leszögezem: a bevallott szesz tizennégy és fél térfogatszázalék, amit a fajta megpróbálhat ugyan integrálni, de teljes siker szerintem kivitelezhetetlen. Az illat eszményi: sűrű és mély, de a szilvás, epres és málnás hangulat a szuperérettség ellenére sem íródott felül. A hordó ügyesen adagolt, a fűszeresség tankönyvi – eltéveszthetetlen a fajta. A korty tömör, elegánsan koncentrált, durva zöldességet hírből sem ismerő tanninnal, közepes mennyiségű, de elegendő lendületet kölcsönző savakkal, hibátlanul érett gyümölcsökkel. Nagysága ellenére rendkívül jól iható, izgalmas vörösbor, nehezemre esett a másnapi próbára menteni belőle. És a szesz: melegít, nem csíp. Kadarka-egyéniség, sőt, talán a legjobb, amit az elmúlt időszakban ittam, de az abszolút vörösboros listámon is előkelő helyre lépett elő. Nem is kérdés az erős 6 pont, és talán a jó vétel-címke sem indokolatlan. (3000 Ft, pincearon.hu)

[A palack fotóját a termelő oldaláról emeltem el.]