A Douroban járni és a Quinta do Vallado pincészetet kihagyni, végzetes hiba lett volna, nem is gondoltam elkövetni. Az 1716-ban alapított Vallado az egyik legöregebb birtok az egész Douroban. Vagy harminc másik „quintával” együtt a legendás Dona Antónia Ferreira asszonyság kezelésébe tartozott, kétszáz évig szállította a kiváló minőségű Portóit a Ferreira hordóiba. Végül 1987-ben az évszázadok alatt terebélyesre növő Ferreira család kénytelenül megvált az öreg Portói háztól, amely aztán a hatalmas borkonszern, a Sogrape fennhatósága alá került. A quinták viszont maradtak, a hatalmas család ágai-bogai pedig tiszta lappal, közel nulláról kezdhettek építkezni.
A Corgo mellékfolyó partján található Quinta do Vallado Peso da Régua kisvároshoz egészen közel van, a csapadékosabb, ezáltal gyengébbnek tartott Baixa Corgo régióban. Nincsenek illúzióim azonban, hiszen a pincészet pár borát már korábban kóstoltam és nem volt panasz, abszolút sűrű és tömör élményt kínáltak. Francisco Ferreirával, a Vallado egyik tulajdonosával, egyben a szőlészet vezetőjével találkozunk. Miközben komótosan végigsétálunk a borászaton, Francisco beavat bennünket a Vallado-koncepcióba. A Ferreira-anyahajóról történő leválás utáni átmenetben új utakat kerestek, koncepcióváltásra volt szükség. 1993-ban született döntés, hogy saját bort kezdenek palackozni és forgalmazni. Ugyanebben az évben indult el a szőlőterületek radikális átalakítása. Az akkor mintegy 70 hektáros, öreg tőkés kevert ültetvény egy csomó problémát vetett fel. Egyrészt drága volt művelni, a tőkék térállása és a meredek hegyoldalak miatt gépesítés eleve nem jöhetett szóba. Eddig minden pincészetnél az öreg tőkés kevert ültetvényeket preferálták, a Valladonál egy másik nézőpontba helyezkedhetünk: „Például a touriga francanál problémát jelent a szőlőmoly. Ha csak pár tőke van belőle a kevert ültetvényben, az egészet le kell fújni. Más fajták a lisztharmatra érzékenyebbek, azok miatt szintén az egész táblát permetezni kell.” – magyarázza Francisco a kevert ültetvények problémáit. „És akkor még nem beszéltünk a metszésről, minden fajtát máshogy kellene kezelni. A zöldmunka ugyancsak bajos, de legfőképp a szüreti időpont megválasztása problémás.” – halljuk tovább az érvek sorát. Éppen ezért az 1993-97 időszakban 50 hektárt telepítettek újra, fajtatiszta táblákat hoztak létre patamares rendszerben. Így nem csak a szőlőmunka vált gazdaságosabbá, de ésszerűbb a vegyszerhasználat és a szüreti időpont megválasztásával sincs gond. A legjobb 20 hektáros területet azért meghagyták, itt 40 szőlőfajta keveredik és a 80 éves tőkekor a minőség záloga.
Modern erjesztőtér, acéllal és néhány fából készült tartállyal
Az első Vallado bor 1997-ben került kereskedelmi forgalomba. A kiváló minőségnek köszönhetően a pincészet hamar népszerű lett és az exportpiacokat is könnyedén meghódította. A növekvő eladások több alapanyagot igényeltek, így a Douro Superior régióban 25 hektárt vásároltak. 2009-ben újabb 40 hektár került a pincészethez, ismét csak a Douro Superiorban találtak megfelelő területet. A növekvő termés új pincét is kívánt, szintén a 2009-es évben fejezték be a kétszeres kapacitású feldolgozót és a hordódongákat formázó, látványos érlelőpincét. A fókusz a száraz vöröseken van, de készül komolyabb fehérbor és persze Portói is. Lagarest csak az erősített boroknál, valamint a borzalmasan tanninos és mély színű sousãonál alkalmaznak. A főborász nem akárki, Francisco Olazabal, aki a Ferreira család másik ágához kötődő Quinta do Vale Meão főborásza is egyben. A Vallado legfontosabb piacai Portugália, USA, Brazília, Chile, Makaó, valamint Svédország, Dánia és az Egyesült Királyság.
Miközben kóstolgatjuk az impresszív Vallado-sort, a Douro Boys kötelékét is erősítő Francisco hamar bevallja, hogy megveszekedett Tokaj-rajongó, a pincéjében külön polcot tart a tokaji édes és száraz boroknak. Sajnos nem járt még Magyarországon, de amikor valamilyen nemzetközi borkiállítás van és tokaji termelőt lát, azonnal felkap pár palack Portóit és igyekszik aszúra vagy másra elcserélni. Jót derülünk, de ez sem vonhatja el a figyelmünket a nem mindennapi borokról, amelyek sorban érkeznek poharainkba.
Douro White 2012
Alap fehér, acélos kivitel. Códega, rabigato, arinto, viosinho. Finom, tiszta, a citrusos-virágos vonalat képviseli, jó savval. Profi cucc, jó áron. 5,5 EUR. 12,0%. 5p
Moscatel Galego 2012
Muscat blanc à petits grains, azaz sárgamuskotály, de száraz interpretációban, ami nem általános errefelé. Nagyon friss, nagyon tiszta, nagyon virágos, mellette pici zöldesség színezi. Könnyed, jól iható, de nem túlzottan tartalmas vagy hosszú. Viszont kevés ennyire tiszta sárgamuskotályt ittam. 5p
Vallado Reserva Branco 2012
Hordós erjesztésű, felsőpolcos fehér. 45%-45% verdelho és arinto adja a gerincét, előbbi testes, utóbbi savat és frissességet ad. Ehhez dobtak még viosinho és rabigato fajtákat. 500 literes hordókban erjedt. Virágos, citrusos, elég magas, de jó szerkezetet adó savval. Kevés zöld jegy, nyári alma, érett és savanyú gyümölcsök, remek fa. Szép hosszú utóíz. Három hete palackozták, tehát nincs még magánál, de így is remek potenciált láttat. 16,0 EUR. 13,0%. 6p
Vallado Tinto 2010
Alap fehér, touriga nacional és franca, plusz tinta roriz. Használt fában érik 12-14 hónapig. Friss, vonzó illat, pici fa jön fűszeresség képében. Frissességet adó sav, szedres gyümölcsök. Tartalmas, semmi aszaltas karakter nincs, nem viszi el nehézkes irányba ezt a könnyedebb bort. Közepes lecsengés. Nagyon korrekt. 7,0 EUR. 13,5%. 6p-
Sousão 2011
A sousãoról volt már szó korábban, régi fajta, de mostanában kezdenek rákattanni a termelők. Brutál szín, brutál sav és még egyszer ennyi tannin jellemzik. Ebből érthető, miért írták le korábban, a Valladonál is csak pár éve készül belőle fajtabor. Lagares, 18 hónap fa, amelynek 80%-a új. Összesen 6-7.000 palackot töltöttek le. Elképesztően sűrű és ehhez mérten intenzív, levakarhatatlanul sok fekete bogyós gyümölcsösséggel, a soknál is több tanninnal. De az a vicc, hogy ez a bor mégis megtalálja a saját egyensúlyát, annyira mély ugyanis a gyümölcsössége. Bombasztikus, friss, rettentő hosszú lecsengéssel. Nagy érési potenciál. Imádom, szerintem masszívan alulárazták. 18,0 EUR. 14,5%. 7p+
Touriga Nacional 2009
15-20 éves tőkék, 50% új fa, 16 hónapos érlelés. Meleg karakter, sok tannin, harapható friss és aszalt gyümölcsösség, a közepesnél emelkedettebb sav. Jó egyensúly jellemzi, telibe talált fás jegyekkel, nagyon tetszik ez is. 18,0 EUR. 14,5%. 7p
Touriga Nacional 2011 (minta)
A közelmúltban palackozták. Sok szín, jó struktúra jellemzi, friss gyümölcsök, csoki és hordós fűszerek dominálnak. Hosszú, de nem kimondottan összetett, inkább egy kiváló hordómintára enged asszociálni. Ígéretes.
Quinta do Vallado Reserva Field Blend 2010
A pincészet nagy bora. 100 éves tőkék gyümölcse, plusz további támogatás 30% touriga nacional képében. Friss, vonzóan virágos, zömmel friss gyümölcsökkel, de pici aszaltas vonal is felfedezhető. A vibráló savasságot és a remek állagú, de karakteres tannint kiválóan ellensúlyozza a mély szedres gyümölcsösség. Gazdag, zavarba ejtően fűszeres, a fás hatásról szuperlatívuszokban lehet csak beszélni, a legkiválóbb hordókat használták. Hosszú percekig tartó lecsengés koronázza, nem kérdés a pontszám. 30,0 EUR. 8p
20 Years Old Tawny
Jó egyensúly, finom kenyeresség, dió, öreg aszalt gyümölcsök. Lehetne intenzívebb, de így is nagyon jó bor, fűszeres, nagyon hosszú utóízzel. 7p
30 Years Old Tawny
70 éves tételt is házasítottak hozzá. Gazdag, fantasztikusan kiegyensúlyozott, hatalmasat robban, fűszerrel, narancshéjjal-narancslekvárral és végtelen lecsengéssel. Őrületesen jó bor, meg sem próbálnám leírni, mi minden van még benne. 8p
Vintage Port 2009
No, a jegyzetelési ingerem itt indult meg a legközelebbi fekete lyuk felé. 60% öreg tőkék, 40% touriga nacional. Lédús fekete bogyósok, mély fűszeres-virágos játék, minden mozzanatában vonzó, haraphatóan testes és őrületesen hosszú. 8p
Vintage Port 2011 (minta)
70% öreg tőkék, keverve touriga nacionallal. Fantasztikusan intenzív, sok, de struktúrát adó tanninnal, szinte végtelen lecsengéssel, benne földdel, fűszerekkel és kis aszaltas beütéssel. Hiába nagy és sűrű, mégis sikerül valahogy elegánsnak maradnia. És ettől remek a 2011-es évjárat!
Adelaide Tributa (1866)
No és hát a „mindennek a teteje”. A Wine & Soul 5G kapcsán már értekeztem az extrém korú Portói borokról. Ez itt a családi origónak, Dona Antonia Adelaide Ferreiranak állít nem akármilyen emléket. Megint csak nem komplett a dokumentáció, de minden valószínűség szerint az 1866-os (!) szüretből származik. Gondoljunk bele, a filoxéra még a fasorban sem volt! Francisco elmeséli, hogy az IVDP minősítő bizottsága is bevallotta, hogy nagyon kevés ennyire öreg bort ittak. Kisebb termelőtől vásárolták a tételt, két 600 literes gesztenye hordóban tartották és a maradékot tartják ma is. Wine Advocate 99 pont.
Ebben a lepecsételt hordóban őrzik az 1866-os szüretből származó Adelaide Tributa másik felét
Dohánybarna szín. Illatában tonna fűszer, kakaópor, datolya, füge, aszaltak, pici illó, virág, kávé és dohány. De biztosan lehetne még sorolni. Kóstolva sűrű, a pici illó érezhető itt is, de nem zavaró. Elképzelhetetlenül intenzív, brutális, ahogy szinte felrobban. A szokványosnál jóval édesebb, de a sav és az alkohol szerencsére egyensúlyban tartja. Méz, datolya, füge, kakaó, fahéj, dohány, öreg narancslekvár, ... de abba is hagyom. Rettenet kérem, és az utóízét még talán ma is itt érzem a számban. Életre szóló élmény, és nem vitatkoznék az árával sem. 3.000,0 EUR. 9p+
(Nagy köszönet Francisco Ferreirának a látogatásért és az elképesztő borsorért.)
A pincészet honlapja: http://www.quintadovallado.com/
