Ugyan uncsi lehet az ismétlés, de erről a borról egyszerűen nekem is írnom kell. Hogy miért? Csak. Mert megérdemli. Amikor ezt a palackot Octopus-szal és Szomjas Gödénnyel kidugóztuk, belém hasított a felismerés, hogy erről a borvidékről sokkal többet akarok tudni. A kicsi, de annál speciálisabb Heathcote még a kenguru-borokkal baráti kapcsolatot ápoló hazai fogyasztók előtt is alig ismert. A nehéz beszerezhetőség ellenére érdemes próbálkozni, hiszen Ausztráliában a legjobb shiraz termőhelyek között tartják számon a területet. A nemzetközi borvilágban egyre divatosabb hűvös-klímás borvidékek sorát gyarapító Heathcote az újvilági sztereotípiák ellenében egy másik iskolát képvisel.

A Victoria államban, Melbourne városától mintegy 150 kilométerre északra található régió elsősorban ősi talajképződményeiről és mikroklímájáról ismeretes. A földtörténeti Kambrium során, kb. 500 millió évvel ezelőtt keletkezett üledékes kőzettel kezdődött minden. A viszonylag laza szerkezetű képződmény a széltől-esőtől lemosódott, a gravitáció és a tektonikus földmozgás hatására megszilárdult és ellaposult. Az ezt követő időszakban a fokozódó vulkanikus tevékenység az üledéken át olvadt kőzetet pumpált a felszínre, a magas hő átformálta-átalakította a talajban található fémeket és ásványokat. Így alakulhatott ki a talaj helyenként magas vas-oxid-, arany-, ezüst- és réztartalma, de bőven megtalálható erre a kovakő, a pompás jáde (jasper) vagy a korund. A következő időszakokban kialakuló északi-nyugati irányban mozgó vastag jégtakaró gránitköveket és gravel (üledékes/kavicsos kőzet) talajt szállított a területre.

A korábbi vulkanikus transzformációnak köszönhető, hogy a ritkán lakott, főként állattartásra és faiparra specializálódott Heathcote városka felkerült a térképre. A 19. század közepén felfedezett arany- és ezüstlelőhelyek bányászok tízezreit vonzották a környékre. Valószínűleg nem véletlen egybeesés, hogy ekkoriban jelentek itt meg az első szőlőtőkék: ahol bányász van, ott porzik a vese. A kalandor aranymosókat idővel felváltották a hatalmas bányászati cégek, itt-ott óriási sebhelyeket ejtve a gyönyörű tájon. A nagy ütemű kitermelés elég hamar végét is vette az aranyláznak, vissza lehetett térni tehát a más előnyöket kínáló mezőgazdasági tevékenységekhez.

A Heathcote környékén megtalálható szőlőterület sokáig csak a minimális helyi italozás egy részét fedezte. Az első kereskedelmi tételek valamikor az 1960-70-es években kerültek a boltok polcaira. A kiváló termelési körülményeknek és a borkultúra fejlődésének köszönhetően a borvidék óriási tempóban növekedhetett: ma kb. 1,300 hektár termőterületen 40 termelő dolgozik. A régió moderált klímát élvez, a meleg és száraz nappalokat hűvös éjszakák kompenzálják. Az 500-500mm éves csapadék legnagyobb része ősszel és télen hullik, a viszonylag hosszú és száraz tavasz és nyár hosszú tenyészidőszakot biztosítanak a szőlőnek. Az Ausztráliában ikonikus shiraz mellett megtaláljuk itt a cabernet sauvignont, a merlot-t, de van itt némi malbec, sangiovese, tempranillo és nebbiolo is. A fehérek közül a chardonnay, a rizling és a viognier adja a legkitűnőbb borokat. A fajták remekül érzik magukat a vas-oxidban gazdag, vörösre színeződött talajban, amelyről Heathcote elhíresült.

A Jasper Hill birtokot 1975-ben alapította Ron Laughton, a birtok neve a borászat környékén megtalálható jáde kövekről kaphatta nevét. A ma is családi szemlélettel művelt, kb. 30 hektáros terület egésze organikus és biodinamikus művelésben van. Büszkék rá, hogy sem a talaj, sem a szőlő sohasem kaptak szintetikus vegyszereket, a trágyázáshoz kezdetektől fogva saját készítésű organikus komposztot használnak. A szőlők eredeti (értsd: nem amerikai) gyökértörzsön vannak, nincs öntözés, a talajmunka minimális. A metszés és szüret természetesen mind kézzel történnek. A műveléshez hasonlóan a borkészítés is minimál-intervencionista: az erjesztés vadélesztővel, mindenféle tápanyag hozzáadása és hűtés nélkül történik. Az almasavbomlás spontán, a borokat nem derítik.

Európai néven futó barátunk hívta fel a figyelmemet arra, hogy a komoly nemzetközi hírnév ellenére az ausztrál borfogyasztók egy része – bizonyos érési inkonzisztenciák miatt – már korábban kiábrándult a Jasper Hill borokból és közel sem kultusz-termelőként tekintenek a pincére. Így vagy úgy, ez mégis csak egy 100 pontos bor, talán megér egy misét.

Jasper Hill Heathcote Georgia's Paddock Shiraz 2009

Jelen borunk alapanyaga a Georgia's Paddock dűlőből származik, a shiraznál 3 tonna/hektár (20hl/ha) terheléssel dolgoznak. Sajnos a bor készítési módjáról szinte semmit sem találtam. A leírások szerint a termelő nem öntöz, aminek köszönhetően kisebbek a bogyók és az eredmény egy tanninosabb, koncentráltabb bor. A használt hordók franciák, vélhetően csak egy elenyésző részben újak.

Mély rubin szín, fekete maggal. Az illat kezdetben elég zárkózott, meleg karakterű, elsősorban sok friss fekete bogyós gyümölccsel, ibolyával és más kék virágokkal, mentollal, borssal, csillagánizzsal és keleti fűszerekkel. Fahatás csak mutatóban van, szinte alig észlelhető, de nem is hiányzik. Ahogy nyílik, megjelenik valami zöldfűszeres, hűvös klímás vonulat is, enyhe rukkollás-gazos vegetálisság teszi végletesen komplex-szé az illatot. Ne értsük félre, abszolút nem kellemetlen és nem éretlenséget sejtet. Kóstolásra a test maximum a közepes és a telt között van valahol, nincs túlextraháltság, de mégis iszonyatos az intenzitás és koncentráció. A sav magas, de a bor teste és zamatai teljesen integrálják. Ahogy az illatban nincsenek túlérett jegyek, a szájban sem fedezünk fel semmi ilyesmit. Friss fekete bogyósok, feketecseresznye és meggy adják a meghatározó gyümölcskaraktert. A fás jegyek visszafogottak, éppen csak megtámogatják a bort. A tannin sok, de érett, finomporos állagú, még biztosan kell pár év, amíg integrálódik. A struktúra kiváló, a lecsengés szinte végtelen, gyümölccsel és fekete földdel, a kortyközépi koncentráció földöntúli erejű és fókuszált. A savak, ízek és tannin aránya hibátlan, minden a hosszú élet irányába mutat. Nagyon komoly nemzetközi klasszis. Erős 8 pont (94-95). A 100 pont természetesen gyermeki túlzás, de hát ennyit engedjük meg Suckling barátunknak. 14,0%. £47,0. (Angliából rendelve)

(a nyitó képet a Yabby Lake weblapjáról kölcsönöztem)