Folytatván az általam használt borleírási kifejezéseknek boncolgatását, következzen egy igen gyakran használt jellemző, a komplexitás.
A komplexitás összetettséget jelent. Az a képessége a bornak , hogy újabb és újabb értékeket fedezhetünk fel benne. Úgy is fogalmazhatunk, hogy minél komplexebb egy bor, annál nagyobb "szellemi" munka a megfejtése és a leírása. Az összetettség érzete, a tuljadonképpeni komplexitás, érintheti a bor felépítését és a díszítőízeit is.
A szerkezet összetettsége
A szerkezet összetettségét elsősorban a savszerkezet felépítésének "bonyolultsága" adja. Ennek megállapításához, szemléltetéséhez ismét segítség az előző részben már említett "koordináta-rendszer". Ezúttal persze, savakról lévén szó, csak a pozitív kilengések a fontosak, azaz a szerkezet "magasságait" okozó érzetek megfigyelése.
Ahhoz, hogy ezen a görbén "regisztrálható" legyen a savak lefutásánask összetettsége még tisztáznék egy másik jelenséget, mégpedig a „savak összeszedettségét”. Ez a savak azon tulajdonsága, hogy érzetük mennyire követhető egyértelműen, azaz mennnyire ábrázolhatóak a már említett képzeletbeli görbén.
diffúz savak : a savak nem össszeszedettek, bár egyszerűek, de mégse követhetőek. A szájban struktúrálatlan, diffúz savanyúságérzetet keltenek.
gerinces/ fókuszálódott/struktúrált savak : a savak összeszedettsége egy követhető, mindig egy irányba tartó nyalábot, "gerincet" képez.
A diffúzabb savak számomra összetettséget nem nyújtanak. (félreértés ne essék, egy diffúzabb savú bor is lehet finom, és egyensúlyos, csak épp cizellált nem)
A struktúráltabb savak estén célszerűbb beszélni azok összetettségéről:
A savak lehetnek egyszerűbb lefutásúak, vagy egyenes vonalúak. A savérzet, a képzeletbeli „koordinátarendszerben” egyenes és jól követhető görbét, ívet képez, azaz először érzékelhetően emelkedik érzetük, majd csökken.
Vannak ettől sokkal összetettebb savérzetek, melyeket nem lehet egyszerű ívvel jellemezni. Egyes boroknál úgy tűnik, mintha több szálon, vagy íven futnának, a korty időbeni lefolyása alatt többször is képezenek kiugró magasságokat, és értelemszerűen többször is ereszkedik ívük. Az ilyen savakat mondom cizelláltnak. A cizelláltság tehát az összetettebb, komplexebb savszerkezeteket jelöli. A sokszorosan cizellált savaknál már elveszik a savérzet lefutásának követhetősége. Ilyenkor a savak nagy gyakoriságú cikázása vibrálás-érzetet kelt. Bizonyos boroknál ez a vibráció-érzet annyira "látványos" tud lenni, hogy meghatározza az egész korty arculatát. Bizonyos, szerintem különösen elegáns boroknál, pedig a vibrálás mintegy "észrevétlenül" van beépülve a bor szerkezetébe. Az ilyen tipusú vibrálás a zizegés.
Az aromák komplexitása
Ha a bor kóstolása során sokféle aromát érzünk, akkor a bor sokszínű, vagy aromatikát tekintve komplex.
Az aromakomplexitás ugye független a savaktól, így ha már a sokszor felemlegetett "koordináta-rendszerünkben" szeretnénk szemléltetni, akkor ezúttal csak a lefelé, azaz mélységérzetet okozó intenzitások váltakozásának megfigyelése és regisztrálása szükséges.
A kevéssé komplex borok aromaintenzitását egy egyszerű ívvel lehetne szemléltetni. Hasonló a savakéhoz, csak ez ugyebár mivel "mélységérzetet" és nem "magasságérzetet" okoz, negatív előjelű, azaz lefelé irányul. Az intenzív aromák mély ívet adnak, szerényebb aromák pedig sekélyebbet.
Ha sokféle aroma van jelen, akkor a mélységek kiugrása is többször bekövetkezik a korty lefutása alatt. Ha az egyes mélységi kiugrásokat okozó aromák jól elkülöníthetőek, akkor ezek az ízek rétegei. Az ilyen borokra mondjuk, hogy rétegzettek. Egyes boroknál előfordulhat az összetettségnek olyan foka, olyan tipusa is, amikor az aromák komplexitása által nyújtott információk, mélységek már nem különölnek el jól regisztrálhatóan az időt tekintve. Ez tulajdonképpen a komplexitás legmagasabb iskolája. Erre a jelenségre nehéz önálló szót találni, én ilyenkor szoktam írni, hogy a bor szétszálazhatatlanul , vagy észrevétlenül összetett.
Folyt.köv.