A Borrajongó

Tegnap ittam – Moulin de Gassac Classic Rouge 2016

2017. október 11. 06:00 - ungert

Szó sincsen koncepcióról, inkább csak egyfajta véletlen, hogy ideiglenesen elveszni látszom a francia alapszintek borerdejében. A közelmúlt Lidl-felfedezése után ugyanis most itt egy vörös Languedocból, amely három fontos köznapi ismérvvel sarkallhat próbálkozásra boldog-boldogtalant. Az csak egy dolog, hogy a polci ára alulról súrolja a lélektant, mindezek mellé ugyanis borkereskedelmi indokok miatt országos szinten és stabilan elérhető, sőt, olyan fajtákból szűrődött, amely a nemzetközileg kevésbé járatos fogyasztóknak idegen, eképpen izgalmas is lehet. A Mas de Daumas Gassac – webfelület emitt – kifejezetten nagytermelőnek látszik a hazai dimenziókhoz szokott szemeknek. Kétféle termékkategóriát futtatnak, és bár nagyobb presztízzsel nyilvánvalóan a termelő korábban emlegetett nevét viselő borok bírnak, ez a hétköznapi fogyasztásra kalibrált pincealap is jól bizonyítja a sokszor emlegetett tényt, miszerint célszerű és szükségszerű tisztán tartani a kínálat földszintjét is. Engem meggyőztek, bár kicsit bánom, hogy ismét jobban hiányolok érdemi konkurenciát jelentő hazai válaszokat az úgynevezett kétezres vöröskategóriában.

img_1931.jpg

Mivelhogy asztali bor ez, bár a szó inkább szokatlanul nemes, mintsem paraméterszerűen definiálható értelmében. Syrah és carignan a félalapja (25-25%), a maradékon alicante bouschet (20%), grenache és marselan (15-15%) osztozkodik, számszerű értelemben antidemokratikus módon. A háromszázötvenezer palacknyi szűretlenül letöltött végeredmény sosem volt hordóban, tartályban erjedt és érett ugyanis. Ha az volt a kiindulási terv, hogy bonyodalommentes, élvezhető és közérthető, vidám vörösbor készüljön, akkor azt maradéktalanul sikerült teljesíteni. A lilába hajló szín már-már determinálja a stílust, amire az orr- és szájpróba még jobban rá is erősít. Közérthetően gyümölcsös, bár nem a nyers-friss, hanem inkább a befőttes vonalról szilvával, szederrel. A korty mindenféle dimenzióját illetően közepes, tanninja besimult, szesze moderált, gyümölcsei letisztultak, zavarmentesek. Gyorsan múlik, de annál ütemesebben kéri magára a következő kortyokat. Komolyabb, mint egy újbor, bár kétségkívül nem sokkal. Ügyes munka a maga kategóriájában, munkanapi értelemben nem lehet vele mellényúlni. Stabil 5 pont, természetes, hogy megvásárolnám újra. És újra. (1990 Ft, Bortársaság)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr4012948657

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása