Két borról következik most egy poszt. Mind a kettő top kategóriás bikavér Egerből, mind a kettő 2006-os, azaz mára épp szép kereken 10 évesek. További pikantéria, hogy szubjektíve ezeket tartom a két valaha volt legjobb egri vörösnek az eddigi karrieremben. Üvöltött tehát a szituáció az összehasonlításért. :)

Gróf Buttler- Egri Bikavér Nagy-Eged 2006:   Aszalt sötét bogyósok, kissé már száradó szilvalekvár, sötét fűszerek, kömény, bors, ánizs, szurokra emlékeztető tercier aromák. Érződik jócskán a kor, elég rusztikus is az egész, de mélyről jövő, kraftos és kétségtelenül komplex, jobban is, mint azt esetleg az imént idevetett néhány aromajegy sugallja. Szájban nagy testű, ízében még kifejezetten vastag, bármiféle üresedés jelei nélkül. Jócskán van még energia, szerkezet, a tanninok szinte fiatalosan maszíroznak, kissé még tán adsztringensen tapadósak is. Vszeg ez már ilyen is marad, de a beltartalom, intenzitás mellett ez nálam belefér, a 15-ös alkoholból pedig egyet simán letagadhatna.

St. Andrea- Merengő  Egri Bikavér Superior 2006:    Egy picit fiatalosabb illat, definitebb, letisztultabb, de itt is már aszaltasba hajló gyümölcsökkel. A hordó remekül integrált, de mégis azért jobban izolálható az összképből. Kevésébé tercier a fűszeressége, feketeolívás díszítések. Egyszerre lehet mondani, hogy megnyerőbb, illetve azt is, hogy univerzálisabban nagyborosabb. Szájban szintén elég nagy testű. Nekem intenzitásban, energiában egy egészen picit van visszább az előzőtől, persze azért jócskán túlteljesíti a kor alapján várható normát. Cserébe viszont profibban illeszkednek az alkotók, jobb minőségűek a savak, tanninok. Nyugat-Európa feeling.

Mind kettő élmény volt, akár 7 pont erejéig is. Erős a sejtésem, hogy a borértők zöme simán a Merengőt hozná ki győztesnek, nekem valahogy mégis a Buttler volt az izgalmasabb, akkor is ha egyes részleteibe jobban bele lehet kötni. (Ha jól emlékszem fiatalabb alteregója is sokkal inkább megosztó volt, mint alkalmi vetélytársáé). Nem mondom, hogy most lehettek abszolút a csúcson, de a platóról még semmiképp nem csúsztak le, nem bántam meg, hogy már jó öt éve őrízgettem őket.