Bizonyára racionális, mintsem érzelmi okai vannak annak, hogy a bloghasábokon ritkábban történik a bikák véreinek emlegetése, hovatovább egekig magasztalása. Legyen az Szekszárd vagy Eger, mindegy. Világos, hogy halandó fogyasztóként elsősorban izgalmas, finom vörösborokra van szükségünk mindenféle kategóriától függetlenül, de ha már felépül egyfajta védett eredet a maga koncepciójával együtt, akkor joggal akad elvárás ezen származás-életterek betöltésére. Temperamentumfüggő, hogy a bikavér-káosz keretei között ki mennyire ragadtatja el magát a szentségelésre, én ettől most mindenesetre eltekintenék. Már csak azért is, mert egy ideje nem várok világklasszis-szerű termőhely-közvetítést ezektől a boroktól. Éppen elég ha jók, hibátlanok, finomak, ügyesen összepakoltak és mindezek következményeként csúsznak lefelé veszedelmes gyorsasággal. Szekszárdon szerencsére akad hasonló vörösbika tucatszámra, Eszterbauerék tavaly aktuális Tükéjéből például majdhogy' kartonszámra fogyasztottunk, hogy mást ne említsek. És bár Eger ritkábban ad okot a lelkesedére, ha valami rendben van, az megérdemli az ilyenkor szükséges figyelmet. Az egerszalóki Juhászék '12-es bikavére pedig igencsak rendben van. Az persze már más ügy, hogy az annak idején felvetett kérdésemet még csak meg sem próbálja megválaszolni.

Ha valaki nem tudná, annak hangsúlyoznám, hogy a Juhász-testvéreknél nem ér véget a szortimentizgalom a gasztronómiailag széleskörű borlaptartásnak örvendő rozénál. Sőt, inkább csak utána kezdődik el, és ezt ez a bikavér kiválóan demonstrálja. Túl azon – jegyzem meg lapszélen – hogy a hiperes középvöröseik is jól muzsikálnak a maguk módján. Jelen bor fajtaösszetételéről információm nincs, de ez talán kevésbé érdekes. A lényeg, hogy egy sima, okosan összepakolt, arányos és érett vörösbor. Semmi tüske, semmi egyenetlenség. Éretten gyümölcsös, nem tolakodó, de észrevehető hordóval és tükörsima tanninokkal. Tehetségesen egyensúlyozik a túlérettség határán, és mintha némi palackbukét is szedett volna már magára. Egyenes, jól szerkesztett és kifejezetten finom vörösbor. Világot nem vált, de talán nem is arra szánták. A kortyvégi gyors aromatompulás ugyanakkor mintha a közeli leszerelését jelezné, érdemes tehát mihamarabb nyakára hágni. Korrekt bor, kellemes meglepetés. Stabil 5 pont a jutalma. (Ajándékpalack volt, árról és beszerzésről nincs információm.)