Közhelyes, de legalább érdeklődő borfogyasztókra mindenképp igaz, hogy a helyi borokra, érdekességekre kíváncsiak leginkább. Ez alól nem képeznek kivételt azok a közösségek sem, akikkel az USA-ban szoktam kóstolni. Néhány hete jelezték felém, hogy a fehérek után mutassak nekik magyar vörösborokat, és állítsak össze egy olyan sort, aminek a derékhada magyar fajtákból készült. Némi szerencsének köszönhetően az otthoni beszerzés és kiszállítás rövid időn belül megoldható volt, így egy öt borból álló sort kóstoltunk egy kis társasággal. Igyekeztem az adott bortípusokból az elérhető legjobbak közül válogatni. Három igazán magyarnak mondható fajtabort, egy bikavért és csattanóként a végére egy bordeaux-i típusú házasítást kóstoltunk.

Sauska: Portugieser 2012.: Közepes bíborszín. Visszafogott illat, friss pirosbogyósok, minimális fűszeresség. Könnyednél kicsit koncentráltabb korty, szép primer gyümölcsösség, tisztaság. A szerkezet nagyon egyszerű, de végső soron rendben van, a tanninok és savak is érettek. Remekül iható bor, erények és hibák nélkül. Kicsit melegebben zamatosabbnak tűnt, és a gyümölcsösség is felerősödött. Remek oportó. 4 és 5 pont között. 2000 HUF

Gróf Buttler: Kadarka, Nagy-Eged 2011.: Közepes bíborszín. Ennek is jót tesz némi szellőzés, és melegedés 17-18 fokra. Tökéletesen a termőhelyről szól a bor, illatban és ízben is mindent visz a poros mineralitás, emellett a kadarka gyümölcsös-fűszeres jellege teljesen háttérbe szorul. Mondjuk én nem bánom jelen esetben...Közepesen telt korty, meglepően sok érett tannin és elegendő érett sav. Egyike a legjobb szerkezetű kadarkáknak amiket kóstoltam, beszélhetünk fókuszról, mélységről. A lecsengés egész hosszú és tisztán ásványos. Egy nagy probléma van mindössze: a 15%-os alkohol egyszerűen túl magas, kifejezetten zavaró a bor lenyelésekor. Szép és egyedi bor, az alkohol ront az  összképen, de számomra ezzel együtt is eléri 6 pontot. 4800 HUF    

Bukolyi pincészet: Egri bikavér válogatás 2011.: Átlátszatlanul sötét bíborszín. Egész intenzív, édeskés illat: pirosbogyósok, édesfűszerek (vanília, szegfűszeg), izgalmas parfümösség. Közepesen telt korty, kellemesen gyümölcsös (inkább friss, mint túlérett meggy és áfonya) és elegánsan hordós. Tökéletesen gömbölyű korty jó tartással, nem extrém fókuszált, de megfelelően szerkesztett, abszolút élmentes. Éppencsak elegendő sav, jelentős mennyiségű szépen érett tannin, kis édességérzet. A magas alkohol (15%) itt nem annyira zavaró, mint a kadarkánál, de azért kicsit levon az összességében nagyon szép bor értékeiből. Egy újabb egri bikavér stílus, kissé újvilágira hangolva. Magabiztos 6 pont. 3200 HUF

Franz Weninger: Kékfrankos, Spern Steiner 2007.: Közepes rubinszín. Illatban eleinte fülledt ásványosság, majd később előbújnak a gyümölcsök is (meggy, málna, áfonya). Lendületes, friss korty (pláne az előző után), az illatban tapasztalt jegyekkel: a mineralitás mindent visz, gyümölcsök-fűszerek a háttérben. Szépen érett tanninok, virgonc savak, kifejezetten élő, tovább érlelhető bor. Kicsit kevésbé éreztem fókuszáltnak a korábbi évjáratokhoz képest (2002, 2003, 2006), de ezt leszámítva konzisztens folytatása a Spern Steiner kékfrankosok már egész hosszú sorának. Erős 6 pont.

Gere Attila: Kopar cuvée 2009.: Közepes rubinszín. Kilencvenes évekbeli magyar cabernet illat (tisztelet a kivételnek): zöld paprika, feketebogyósok, vanília (mondjuk ez utóbbi legalább megfelelően adagolva). Meglepődtem, mit mondjak... Jó közepes test, kellemesen gyümölcsös és fűszeres ízek, a paprikásság egészen elviselhető mértékben van csak jelen. A szerkezet szintén csalódáskeltő: a korrekt savak mellett jelentős mennyiségű kissé reszelős tannin, teljes összevisszaság, rendezetlenség. Remélem csak az én palackom nem volt megfelelő, egész jókat hallottam erről a borról és az előző évjáratok közül több is tetszett. Az általam kóstolt palack 5 pontnál semmiképp nem több, talán idővel jobb lesz... 

Összességében véve nem voltam csalódott, az utolsó bor kivételével nagyjából azt kaptam, amire számítottam. A társaságnak a kékfrankos tetszett leginkább, de a bikavérrel és kadarkával is elégedettek voltak és ha más nem, a kuriózum voltuk miatt kifejezetten élvezték őket.