A magyar borokkal ellentétben, az osztrákok jelentős számban képviseltetik magukat az amerikai piacon. Nemcsak a minden bizonnyal híresebb (és szerintem jobb) fehér, hanem a vörös szegmensben is. Kizárólag helyi fajtákra kihegyezve vásároltam néhány palack vöröset és megvizsgáltam őket szépen egymás mellett. Az első bor Wagramból származott, a többi viszonylag jól ismert burgenlandi borászatokból.
Wimmer-Czerny: Sankt Laurent 2009.: Közepes bíbor szín. Egész visszafogott illat, pirosbogyósok mellett a bor fűszeressége meglepő: fekete bors leginkább, mellette szegfűszeg és szerecsendió. Érdekes, de tetszetős. Könnyed korty, minimális érett tannin és korrekt sav, közepesen hosszú, fűszeres lecsengés. Rendben van, végülis a viszonylagos egyszerűségen kívül nem nagyon tudok belekötni. Ivóbornál mindenképp jóval több, de a fajta kínálta érdekes aromatikán kívül mást számomra nemigen nyújt. Eléri az 5 pontot. $18
Umathum: Zweigelt 2011.: Közepes bíbor szín. Nem kifejezetten összetett, de szép illat: friss pirosbogyósok, kapucsínó, minimális vegetalitás. Az előzőtől kicsit töményebb, de még mindig könnyed korty, semmi bonyolultság: az illathoz hasonló gyümölcsös-fűszeres jegyek, elegáns hordós aromákkal. Ideálistól talán picit több sav, minimális tannin, közepes lecsengés. Az előzővel egy kategóriában, a hordós érlelés kicsit gazdagabbá tette, de tulajdonképpen ez is eléggé egysíkú, különösebb meglepetéseket nem tartogató bor. 5 pont. $21
Moric: Blaufränkisch 2011.: Mély bíbor szín. Az előzőeknél összetettebb illat: érett cseresznye, vörös áfonya, fűszeresség, kapucsínó, füst. Összességében szép, nem nyomja agyon a fa a gyümölcsös jegyeket. Közepes test, intenzív, az illathoz hasonló aromavilággal. Közepes mennyiségű érett tannin, jelentős mennyiségű, a bort rememkül dinamizáló sav. Óriási szerkezet, megbonthatatlan egység itt sincs, de belekötni sem nagyon tudok. Aromagazdag, tiszta, de nem túl mély bor. Eléri a 6 pontot. $27
Meinklang: Sankt Laurent „Konkret” 2009.: Közepes bíbor szín. Illatában valamelyest emlékeztet az első borra, ez is elsősorban fűszeres (szegfűszeg, pirospaprika), mellette visszafogott pirosbogyósok és kék virágok. Közepes test, az illathoz hasonló aromakészlettel, alacsony tannin és jól dinamizáló érett sav. Komolyabb, mélyebb az első bornál, de nem igazán sokdimenziós ez sem, lényegében egy egész gazdag, megfelelő szerkezettel rendelkező, szép hordós érlelésen átesett bor. 5 és 6 pont között. $40
Mindegyik bor jó volt, de egyiket sem venném meg újra, pláne nem az itt kínált áron...rögtön hozzáteszem, hogy Európában azért sokkal kedvezőbb árfekvésben vannak ezek az italok.
