Szösszenetnyi szünetet tartva a spanyol Ribera del Dueroban levezényelt ámokfutásom epizódjai közt, most végre két magyar fehérről írok. Baráti körben bontogattuk őket, sokat vártunk tőlük, de végül csalódást keltettek és kénytelenek voltunk erősen lelombozódni. Mindkét terroir-furmint gyenge szereplése különösen riasztó számomra, hiszen mindannyian azt gondoltuk, hogy ezek a magas minőségű és drága borok akár egy évtizedig is érlelhetőek a pincében. Legalábbis hittünk benne, hogy gondos készítőik erre szánták őket, magas beltartalmuk és más paramétereik pedig hosszú életre predesztinálják ezeket a palackokat. Azért invesztáltunk beléjük pénzt, mert évekig akartuk figyelni fejlődésüket és újabb és újabb élményekkel akartunk gazdagodni. Túlzóan sokat vártunk volna?
Hollóvár Somlói Furmint 2008
Sokak által korábban igen magasra értékelt bor. Nem kell bemutatni. Az Alkesz anno odáig ragadtatta magát, hogy a “legnagyobb magyar száraz fehér” polcra emelte. Korábban mi is kóstoltuk (itt és itt), igaz a pontszámok idővel a defláció jeleit mutatták. Akármi is az igazság, a 9 pontos értékelést mindig is túlzónak tartottam. Szemre elég sokat sötétedett legutóbbi találkozásunk óta, szinte teának vélhetnénk. Az illatot egy birses, mézes és botrytiszes világ képviseli, kevés virággal, grillázzsal, karamellel, mazsolával és más aszalt gyümölcsökkel. A hordós érlelés jelei is érezhetők, valamint kevés gazos zöldesség színezi a képet. Kóstolásra elsőként a hömpölygően nagy test ver orrba. Utána jön a töppedt szőlős édes borokra jellemző koncentrálódott, kellemetlenül nyers hatású savtartalom. Az édeseknél persze cukorral minden másképp van. Az aromákat birs, túlérett gyümölcsök, mazsola és sárgabarack képviselik. Az alkohol bántóan magas, az utóíz ugyan hosszú, de kellemetlenül keserű és gyógyszeres, a cseresség és a kevés cukor oda nem illő ragadóssággal teperi le a nyálkahártyát. Nem hagyja tisztán a szájat. Rendkívül kemény és rusztikus bor. Kis társaságunkból csak keveseknek jelent örömet fogyasztása. Én sem látok már sok fantáziát benne, érni-fejlődni ez a bor nem hinném, hogy fog, maximum ezt az állapotát tarthatja egy darabig. Akit ez boldoggá tesz, igya meg, én viszont búskomor vagyok. 4 pont. 4.500Ft. 14,0%
Demeter Zoltán Veres Furmint 2009
Matt Kramer nagy kedvence, többször kóstoltam, most érdemesnek találtam újra megnézni. Erőteljesen édeskés illat, trópusi gyümölcsökkel, virággal, mézzel, almával és pici gazzal. Az édeskés-geil illatelem annyira erős, hogy szinte zavaróvá válik. Kóstolásra telt, érett és túlérett citrussal, szőlővel és almával, de összességében nem túl zamatos. Az alkohol magas, a sav meg kevés a maradékcukor megtartásához. A szerkezet szétterülő, az utóíz a közepesnél ugyan hosszabb, de benne csak főtt és enyhén oxidálódott gyümölcsöket érezni. A maradékcukor a szájhoz tapad és sokáig ragadós-cuppogós érzettel tölt el. Ez sem hagyja tisztán a szájat. Erős 5 pont. Hogy az öregedésre utaló jeleket a Vino-Lok okozza-e vagy csak bezárkózott a bor, nem tudhatom. Mindenesetre meglepődve méregetjük a pohár alját. Felnőhet-e még ez a bor az akár egy évvel ezelőtti önmagához? Nehéz lenne megmondani. Én inkább pesszimista maradok, hiszen cukrot kivenni belőle, vagy savat tenni beléje senki sem fog. Szívszorítóan drága. 5.800Ft. 13,5%
UPDATE: A posztra érkezett visszajelzések alapján a Demeter Zoltán Veres Furmint 2009 analitikája a következő. Alkohol:13.0 vv% (ennek ellenére a palackról 13.5%-ot jegyzeteltem le), maradék cukor: 0 g/l (azaz csontszáraz), savtartalma 4.9 g/l (azaz nem acélos), extrakja 20.2 g/l. A fentiek nem igazán magyarázzák az általam érezni vélt édességet. Mivel hülye teljesen nem vagyok és a bornak tényleg nincsen csontszáraz érzete, ezért az aromákra (édes gyümölcsök), glicerinre, extraktra és az alkoholra tudnék gondolni, amelyek ezt okozhatták. Továbbra is fenntartom, hogy a fent kóstolt palackba zárt bor nem volt a helyzet magaslatán. Mindennél jobban igazolta ezt az utána felbontott Szepsy bor, amely olyan volt, amilyennek lennie kellett. Írom ezt úgy, hogy Demeter Zoli borainak kedvelője és fogyasztója, a borásznak minden értelemben tisztelője vagyok.
Arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy nekünk fogyasztóknak sokszor igen sokba kerülnek azok a palackból "haloványan" kifolyó borok, amelyek okozta anyagi fájdalmat a "most nem volt a helyzet magaslatán", "ez bizonyára palackvariáció", "most bezárkózott", "majd biztos kinyílik" típusú megjegyzésekkel kell enyhíteni. Úgy érzem, Magyarországon nagyon gyakran találkozik ezzel a lelkesen gyűjtögető borfogyasztó, miközben más, nagymúltú borvidékek jóval ritkábban keserítenek ilyesmivel (pl. Mosel, Bordeaux, Rhone, Toszkána stb.). Ez persze csak egy érzés, de ettől még fenntartom, hogy lehetek akár teljesen hülye és rosszindulatú is.
