A Borrajongó

Ribera del Duero II.

2012. június 25. 06:00 - akov

A térség geológiája

Ribera del Duero földrajzilag a Spanyolország mintegy felét elfoglaló Meseta fennsík észak-keleti traktusának része. A Duero völgye a miocén korban alakult ki, az erőteljes eróziónak és simító erőknek köszönhetően ma lapos vagy enyhén dombos. A tengerszint feletti magasság – a Meseta miatt – jelentős, 750 és 850 méter között változik. A borvidék talaját a Duero által évmilliók alatt lerakott hordalék alkotja. Legnagyobb részben rétegzett szerkezetű hordalék és agyagos homok képezi. Ebben egymásra rakódott mészköves és márgás rétegek, valamint krétás zárványok is megtalálhatók. A talajok még a dűlőkön belül is nagy változatosságot mutathatnak, amely nagymértékben befolyásolhatja a gyümölcs érési ütemét. [1] [2]

vega_sicilia.jpg

Éghajlat

Ribera del Duero éghajlata meleg-kontinentális, kevés mediterrán hatással. Az enyhüléssel kecsegtető Óceántól és Földközi-tengertől egyaránt távol vagyunk, így főként a kontinentális éghajlati hatások érvényesülnek. A téli időszakban gyakoriak a fagyok, amelyek tavasszal – már a termést veszélyeztetve – folytatódnak. A nyár rendkívül forró és száraz, júliusban napközben nem ritka a 40°C hőmérséklet, amely éjszakára akár 12-14°C-ra is mérséklődhet. [4] A nagy hőmérséklet-különbség különösen fontos szerepet tölt be a szőlő érésének visszafogásában és a savtartalom megőrzésében. A szüretre októberben, ritkábban november elején kerül sor, ilyenkor a fő veszélyforrást az őszi csapadék jelenti. A napsütéses órák száma igen magas, átlagosan 2.400 óra/év. A csapadék mennyisége kevés, évi 410 mm körül alakul. Ebből a július-augusztus időszakban átlagosan 15-20 mm, a szüreti időszakban pedig 45 mm hullik. [1]

Engedélyezett szőlőfajták

Ribera del Duero természetesen a tempranillo szőlőfajtáról ismert világszerte, az itt készülő vörösborok gerincét ez a fajta adja. A tempranillo errefelé a tinto fino és a tinta del país néven fut, amelyek nem csupán szinonim megnevezések, hanem a tempranillo helyi viszonyokhoz idomult klónváltozatai. Ezen túl engedélyezett még a cabernet sauvignon, a merlot és a malbec. Ezeket akár hagyományosnak is tekinthetjük, hiszen cirka 130 évvel ezelőtt a Vega Sicilia már dolgozott velük. Ezeken felül találunk még némi garnachát (grenache) is, ezt elsősorban rosé készítésére használják. [1] [3]

A Ribera del Duero DO vörösbort minimum 75% tempranillo alkotja. Kiegészülve a cabernet-vel, a merlot-val és a malbec-kel, a négy fajta a házasítás legalább 95%-t adja. A fennmaradó 5%-ban garnacha vagy a fehér albillo hozzáadása engedélyezett. [1] Általában mély szín, erőteljes gyümölcsös aromák, életteli savtartalom és jelentős csersavtartalom jellemzi a borokat. A riberai borok kiválóan érlelhetők, a legjobb borok akár két évtizedet is kibírnak palackban.

A teljesség kedvéért az albillo szőlőfajtát is említsük meg. Ebből ugyan DO bor nem készülhet, de könnyítésként és magas glicerintartalma miatt 5%-ban házasítható a vörösborokhoz. Némi aromával és simasággal – mondják – segíthet az esetlegesen túl kemény tempranillo-n. Száraz, tisztán palackozott verzióját zömmel helyi fogyasztásra készítik. Nagyon kíváncsi vagyok – összevetve a jól ismert Chianti-történettel – hogyan állnak a termelők az albillo beházasításához. [3]

Érlelési szabályok

A DO-ra vonatkozó érlelési szabályok [1]:

Joven: Hordóban nem vagy hordóban 12 hónapnál rövidebb ideig érlelt fiatal bor. A termelőnek lehetősége van mielőbb piacra dobni a bort.

Crianza: Minimum 12 hónapos hordós érlelést feltételez, a bor a szüretet követő második év október 1. után kerülhet forgalomba.

Reserva: 36 hónapos érlelést ír elő, amelyből minimum 12 hónap a hordó. A bor forgalomba hozatala a szüretet követő harmadik év december 1. után lehetséges.

Gran Reserva: 60 hónapos érlelés, minimum 24 hónap hordóban. A szüretet követő ötödik év december 1. után kerülhet forgalomba.

Ribera del Duero évjáratai

Kiváló évjáratok: 2011, 2010, 2009, 2004, 2001, 1999, 1996, 1995, 1989, 1986.

Nagyon jó évjáratok: 2008, 2007, 2005, 2003, 2002, 2000, 1998, 1994, 1991, 1985, 1983, 1982. [1]

carmelo_9meses.jpgCarmelo Rodero Ribera del Duero 9 Meses 2010

Végül álljon itt ízelítőül egy bor, amit néhány hónapja rendeltem a spanyol Decántalo webshopból. Baráti árazású tétel a Bodegas Roderótól. Érlelési paraméterei alapján a „Joven” csapatba tartozik. 5-20 éves tőkékről származó tempranillo. Acélban erjesztik, majd 9 hónapra használt francia és amerikai hordókba kerül. Élénk, közép-mély rubin szín. Illatában diszkrét fát érezni, sok fekete bogyóst, virágot és meggyet. Kóstolásra a közepesnél teltebb, kissé szikárnak tűnik, gyümölcsössége a savanykás fekete bogyósokra (ribizli, meggy) emlékeztet. Nagyon tiszta ízvilág, a közepesnél több sav jó magot ad a kortynak és frissességet hoz. A tannin inkább a magas tartományban áll meg, illeszkedik a bor karakteréhez. A lecsengés közepes-hosszú. Semmi túlzás, csak frissesség és elegancia. 6 pont. 10,0 EUR. 14,0%

(folyt. köv.)

Felhasznált irodalom:

[1] Ribera del Duero Consejo Regulador weboldal: szabályozások, statisztikák, évjáratok.

[2] Wikipédia Ribera del Duero szócikk

[3] Jancis Robinson: Oxford Companion to Wine

[4] Hugh Johnson, Jancis Robinson: The World Atlas of Wine

(A fantasztikusan szép képet Dakota .D készítette a Vega Sicilia bokortőkés ültetvényéről. Innen vettem kölcsön.)

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://borrajongo.blog.hu/api/trackback/id/tr184594058

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

117 2012.06.27. 10:31:59

A fehér szőlőfajták keverése a kékszőlővel mindig is foglalkoztatott. Noha az a főszabály, hogy ez tilos (tudomásom szerint), itt és a chianti esetében esetileg engedélyezett. Na meg hagyományosan a syrah-nál, ahol a viognier az ízek kiemelésének eszköze, szintén kb. 5%-os arányban.

Persze, vannak olyan területek, ahol ennél durvább (vagy egyáltalán nem szabályozott) a keverési arány:
a Schillerwein Németország egyes területein és Badenben a Badisch Rotgold, amik tudomásom szerint tájbor kategóriában is készíthetők, a fajtafeltüntetés mellőzésével.

Nem mellesleg, évszázadokon keresztül a teljes magyarországi Duna-völgyben ez volt a borkészítés általános módja. Ehhez nagyapám korosztálya a mai napig ragaszkodik is. Háztájinak megteszi.
süti beállítások módosítása