Korábbi posztunkban már beharangoztuk a Pannon Bormustra nemzetközi zsűrijét, illetve figyelmetekbe ajánlottuk a rendezvényről tudósító blogokat. Nos, gyorsan eltelt egy hét, azóta már az eredmények is ismertek, sor került egy színvonalas közönségnapra, valamint a zsűritagok által celebrált mesterkurzusokra. Sajnos nem állt módomban részt venni e jeles eseményen, majd mások részletesen beszámolnak róla. Ennek ellenére – hiánypótló jelleggel – megpróbálom összefoglalni az eddig napvilágot látott posztokat. Eddig három szerző – Jamie Goode, Wojciech Bońkowski és Alder Yarrow – volt aktív, ezek az emberek bizony nem restek azonnal posztba és Twitter-csacsogásba önteni véleményüket.
Elsőként a Wojciech Bońkowski által jegyzett Polish Wine Guide hozott le néhány beharangozó posztot. A mínusz első írásában Bońkowski Magyarországra utazásáról tudósít. Felidézi két évvel ezelőtti zsűritagságát és a magyar vörösekkel kapcsolatban írt, nagy visszhangot kiváltó provokatív posztját (magyarul az Alkesz jóvoltából jelent meg). Egyben kifejezi félelmét és bizakodását, több terroir-t, kevesebb hordót és alkoholt akar. Optimizmusa jeléül felbont egy Pók Tamás Monarchia Egri Bikavér Barrel Selection 2000-t, ami élettel teli és friss, tipikusan egri, csak úgy „énekel” írja. Következő posztjában a zsűri Onyx étteremben elköltött Michelin-csillagos vacsorájáról tudósít, a kóstolt borok közül kiemeli a Ráspi Gneisz 2006-t és a Kikelet Aszú 6p 2007-t.
Az első napról Jamie Goode szűkszavú összefoglalóját ajánlom, amelyben röviden bemutatja a zsűri tagjait és a verseny struktúráját. Említést tesz néhány nagyszerű furmintról, szerethető hárslevelűről, pár élvezetes kékfrankosról és a páratlan és fura kadarkáról. Brit udvariassággal jegyzi meg, hogy a merlot és chardonnay fajták kevésbé tettek rá mély benyomást. Ezzel szemben „Time to go, Mr. Merlot” c. cikkében Bońkowski egyenesen kikel a rosszul elkészített merlot-k és chardonnay-k ellen. Bizonyára ez a poszt is éles vitát fog kiváltani a hazai borkörökben, főként, hogy konklúziójában a konzisztensen alulteljesítő fajták „ünnepélyes eltemetésére” szólít fel.
A második nap Jamie Goode egy életteli kékfrankost és egy borsos syrah-t tart említésre méltónak, megjegyezve, hogy a magyar fajták általánosságban jobban teljesítettek a nemzetközieknél. A zsűrizés után látogatást tett a Pannonhalmi Apátság pincéjében, ahol tiszta és kedves borokkal ismerkedett meg. Kissé más perspektívából Bońkowski az „ideges”, sokszor alkoholos és újfával elnyomott furmintot állítja szembe a „vidám” hárslevelűvel, ez utóbbi szerinte megbízhatóbb és rendre kiváló szerkezetű, izgalmas borokat produkál. Érdekes vélemény, tekintve, hogy általában kevés termelő „fojtja” újfába a furmintot. Bońkowski szerint a hárslevelű a jelenleginél sokkal nagyobb nemzetközi figyelmet érdemel, megemlíti Szepsy István 2006-os Király Hárslevelűjét, amelyet világklasszisnak tart. Ugyanakkor ő is a syrah-t élteti, amely szerinte Magyarországon jobb eredményeket ad a merlot, a cabernet sauvignon vagy a piedesztálra emelt cabernet franc fajtáknál. A poszt végén a „grand cru” esélyes Gróf Buttler Nagy-Eged Syrah 400-500 2006-ról közöl egy régebbi fényképet.
Következő posztjában Jamie Goode a nyertesek kiválóságát méltatja, és komoly fogadalmat tesz, miszerint a jövőben közelről szeretné követni a magyarországi történéseket. Remélem, a termelők figyeltek erre a mondatra! Végül a Jásdi Istvánnál tett látogatásról olvashatunk néhány pozitív gondolatot. Bońkowski a Jásdi-látogatásról egy terjedelmesebb poszttal jelentkezik, végül pedig részletesen tudósít a Bormustra eredményeiről. Jamie Goode utolsó posztja a díjátadó ünnepséget foglalja össze röviden.
A Mustrát követő hétfőn Alder Yarrow terjedelmes posztját olvashattuk. Igen korrektül számol be a versenyről és a bírálat technikai részleteiről, majd őszintén megdicséri a Bormustra szervezőgárdáját. A fehér borokat illetően Alder néhány „csillogó drágakövet” vélt felfedezni a furmint, a hárslevelű és a juhfark fajtákban. Néhány bort túlfáztak és a magas alkohol is gyakori probléma – írja –, de ha a szép savtartalom kevesebb fával találkozik, akkor érdekes, frissítő, sőt „felvillanyozó” tételekkel volt dolga. Sajnos igen lehangolóan nyilatkozik vereseinkről, nagyon fontos üzenet ez, megpróbálom teljes fordításban átadni: „A magyar vörösborkészítés úgy tűnik, elég szörnyű állapotban van. Amíg néhány bortermelő elegáns, visszafogott, tiszta és kifejező vörösborokat készít, a kóstolt vörösök túlnyomó része jelentősen túlérett, elfázott, túlextrahált és alacsony savtartalmú, továbbá az esetinél gyakrabban mikrobiológiailag fertőzött volt. Ebben az ágazatban rengeteg tennivaló van még Magyarországon.” Az ostorozáson kívül Alder megemlíti kiváló aszú borainkat, amelyek közül – borhagyományainkban nem csalódva – a legjobban teljesítők kikerültek.
Biztosan napvilágot látnak még érdekes beszámolók a zsűritagok tollából. Majd később talán összefoglaljuk ezeket is. Levezetésképpen még annyit, hogy több szerző megemlítette a Bormustra professzionális és hibátlan szervezését, amihez szívből gratulálunk a szervezőknek. Ritkán történik olyasmi Magyarországon, amit nem az izzadságszag és az alulszervezettség hatna át. Úgy tűnik, itt erről szó sem lehetett és nemzetközi mércével is kiemelkedő munkát végzett a Sziget Kulturális Szervezőiroda.
Az eddigi és a várható nemzetközi sajtómegjelenések alapján régen látott magyar bormarketingnek vagyunk tanúi. Egyszer az Agrármarketing Centrum (AMC) egyik vezetőjétől kérdeztem, vajon miért állt le a MW-ok és jelentős borszakírók, bloggerek Magyarországra invitálása? A szarkasztikus, a helyzet tarthatatlanságát jól illusztráló válasz ennyi volt: „Tud az a Master of Wine közbeszerzésen indulni?” A Pannon Bormustra példája szerintem jól mutatja, hogy az ilyen tevékenységeket egyszerűen nem szabad az államra bízni. Amihez az állam hozzányúl, az sajnos előbb-utóbb recsegni fog és kiürül a kassza. Az egymást respektáló termelők álljanak össze, alkossanak stratégiát, utaztassanak, etessenek és itassanak! A farkasokat meg ne vegyék be a buliba!
Amit nagyon sajnálok, az a termelők oldaláról tapasztalt ignorancia. Igaz, a nevezett borok teljes listáját nem ismerhetjük még, de a díjazott csúcsborok alapján számtalan kiváló termelő maradt távol a megmérettetéstől. Féltek-e az autentikus szakmai véleményektől vagy már minden borukat eladták? Esetleg a szakmai kvalitás csúcsát elérve már nem is tartanak igényt holmi borversenyekre? Talán ők tudják a választ.
