Sikerült úgy eltölteni az év utolsó hónapját, ahogy igazán jólesett: tokajiak és rieslingek minden mennyiségben. :)
Itt most az utóbbi hetekben, jobbára egyedül elfogyasztott rieslingek jegyzetei kerülnek megosztásra. A három bor közül kettőről már írtam, így azok up-to-date jelleggel jelennek meg ismét, míg a harmadik tétel már nagyon-nagyon hiánypótló volt egy riesling-fan szemszögéből.
Íme:
Robert Weil: Riesling Spatlese Trocken 2004
Az első német riesling az életemben. Mérföldkő, kiindulási és viszonyítási pont. Sokáig nem sikerült überelni. Itt írtam már róla. Az utolsó palackom lett megbontva az ismert rheingaui termelő tulajdonképpeni birtokborából.
Illata jócskán palackérett bort igér, rengeteg petrolosság, pici méz, de mellettük az élénk citrusok jelzik, hogy mégis életteli borhoz lesz szerencsénk. Szájban tipikus riesling, a savak meghazudtolják a korát, vibráció, tánc minden mennyiségben, anélkül, hogy élesbe csapnának. Az aromakészletből még mindig nem koptak ki a gyümölcsök, főleg hűvös citrusok, citrom, grapfruit, de számomra mégse annyira megkapó és lédús hatásúak, mint jónéhány mostanság kóstolt frissebb tétel esetén. Az érett petrolos aromák meglehetősen áthatják, bizonyára hozzájárulnak a bor komplexitásához a csípősen-palás mineralitás mellett, de én személy szerint úgy éreztem inkább levon picit az áttetszőségéből. Komoly és precíz bor. Izmos 6 pont.
Graben Gritsch: Riesling Smaragd Setzberg 2009
A múltkori ausztrál sorban szokatlan parfümös, egyesek számára kevéssé tipikusan rieslinges karaktert mutatott. Nehéz volt eldönteni, hogy tényleg ilyen szokatlan világú, vagy pedig a szigorú, citromos ausztrálok között tűnt ilyen hatásúnak. Ezt felülvizsgálandó, ebből a borból is megnyitottam utolsó palackomat.
Nos , jelenleg a legtipikusabb wachaui riesling illat fogad. Meleg karakterű citrusok, grapfruit, mandarin mellett zöldalma, őszibarack, és határozott szárazan poros-köves mineralitás. Élénk és vonzó. Egyszerre kínál túlérett és friss jegyeket. Szájban ennek megfelelő a kép. Közepesnél teltebb, de alapvetően tiszta és áttetsző. Ropogós aromái gyorsan kitöltik a szájat, gyümölcs és ásványkavalkád, harapnivalóan finom. Pörgős, élénk, olykor acélosba hajló savak. Tulajdonképpen minden benne van, ami csak a top smaragdoktól lenne elvárható. A legmagasabb szinteken sem kapunk feltétlen nagyobb gazdagságot, komplexitást, hanem inkább még cizelláltabb, részletgazdagabb keretet. 7 pont megvan.
Joh.Jos.Prüm: Wehlener Sonnenuhr Riesling Kabinett 2008
Németország egyik leghíresebb, szinte legendás termelője. Bővebben itt. Ez a tétel németországi beszerzés, de az előbbi linken már itthon is kapható néhány egyéb bor a moseli borászattól.
Kissé ijesztő illat. Visszafogott citrusok, némi ásványfoszlány, legszembetűnőbb viszont a rajtuk ülő, kiszellőzni nemigen akaró kellemetlen fülledtség. Viszont még soha nem tapasztaltam a bor szájbavétele után ekkora fordulatot. A szemtelenül pehelysúlyú korty sziporkázik. Az aromák szikráznak, de összetételük különösebben nem meglepő. Az adekvát citrusos-szőlőgyümölcsös-fűszeres-minerális vonalon sodródnak, kiegészülve némi szokatlan, kissé nyers hatású, talán seprőből származó, némileg élesztősnek ható jegyekkel. A szerkezet viszont egyszerűen csodálatos, hihetetlen cizellált, részletgazdag és kifinomult. Összetettek, vibrálóak, félelmetesen precízek a savak, de nem egy penge élességével korrelálnak, hanem nagyon csiszoltak és intelligensek. Az egyensúly a harmóniáig tökéletes, a maradékcukor, a savak, az ízek mélysége, az igen alacsony alkohol szétbonthatatlan és magával ragadó egységet képeznek. Nehéz leírni, hogy miért fogott meg ennyire. Volt szerencsém már hosszabb és komplexebb tételhez is, bár talán ennyire habkönnyű bor még soha nem nyújtott ekkora tartalmat és összetettséget. Úgy volt „tipikus”, nem meglepő moseli riesling, hogy mégis volt benne valamiféle varázslatos felsőbbrendűség. Szerintem sokan nem adnának rá ennyit, de én mégse sajnálok tőle 8 pontot.
