Ráspi-borokra igen jellemző illat. Földes-fülledt-köves-sós ásványosság, kávé, cseresznye, feketeribizli. Nélkülöz mindennemű illósságot, szúrósságot, komplex, érett és letisztult.

Szájban telt és selymes felszínű. Az illatban megismert ásványos-cseresznyés-kávés jegyek visszaköszönnek, kitöltik a kortyot, de cseppet se tolakodóak. Érett, megállapodott hangulat uralkodik, ugyanakkor tapintható, hogy ezen felszín alatt még jócskán szunnyadnak erőtartalékok is. Viszonylag kevesebb tannin mellett a struktúra savakra épül, vezetik a kortyot, gerincet adnak, de az alkotórészek szépen összesimultak, nincsennek élek, kilengések. A bor egyszerre sima és feszes. 7 pont.

 

Remek formában van, sokkal jobb, mint kb. másfél évvel ezelőtt, illetve sokkal jobb, mint ugyanennek az egy évvel fiatalabb kiadása, mely néhány hónapja még ugyancsak igen zilált arcát mutatta. Megérte elrakni, bár jócskán van még érlelési tartaléka , de mind a szerkezeten, mind az aromatikán érződik, hogy harmónia-közeli állapotban sikerült elcsípni. Azt éreztem, ha valakinek mutatni kellene egy jó Ráspi-bort, arra az egyik legalkalmasabb lenne jellegzetes, de letisztult világával, az alap-boroktól nagyobb beltartalmával, de semmiképp nem akar extremitásokba fordulni.