Az új-zélandi Matua (maori nyelven családfő) borászat büszkén hirdeti magáról, hogy ők voltak az elsők, akik Marlborough-ban sauvignon blanc-t készítettek (ugyanezt állítja egyébként magáról a Brancott Estate is), mondhatjuk tehát, hogy Új-Zéland legismertebb borvidékének úttörő, de mindenképpen egyik első meghatározó pincészetéről van szó.
Bill és Ross Spence több generációs borászcsalád sarjai, akik 1966-ben megvásárolták első területüket, majd a 70-es években alapították meg saját borászatukat és 1974-ben lepalackozták első boraikat is, köztük az első Marlborough Sauvignon Blanc-t. A borászat a következő évtizedekben folyamatosan terjeszkedett, Új-Zéland több borvidékén is területeket vásároltak. 2001-ben a Beringer-Blass Wine Estates képében új befektető is állt a házhoz. Greg Rowdon, aki 2016-tól a Matua főborászi tisztségét tölti be, 2002-ben csatlakozott a csapathoz. A harsány türkiz színű címkékkel hódító jelenlegi arculat 2012-ben alakult ki.
A Matua ma már számos új-zélandi borvidéken - Auckland, Gisborne, Hawke's Bay, Nelson, Marlborough, Central Otago - rendelkezik ültetvényekkel, és a "kötelező" sauvignon blanc-pinot noir páros mellett chardonnay, pinot gris, albarino, riesling, cabernet sauvignon, merlot, syrah, malbec fajtákkal foglalkoznak. A széles szortiment az "alapboroktól" a dűlőszelektált tételekig terjed. Az alapborokon kívül itt tárgyalt Lands & Legends sorozat tagjai válogatott parcellák gyümölcséből készülnek, adott borok esetében a legszebb hordók boraiból házasítva.

Megérkezett a tavasz, indul a könnyedebb, lendületesebb borok szezonja, Új-Zéland pedig úgyis nagy kedvencem, úgyhogy tavaszköszöntés gyanánt megkóstoltam (3 napon át) a Matua itthon elérhető négy borát.
Pontszámok szempontjából nem lesz nagy szórás, ezt előrebocsátom. Ahogy azt is, hogy mindkét szőlőfajta esetében az olcsóbb "alapbor" csúszott jobban.

Matua Marlborough Sauvignon Blanc 2016
Több marlborough-i ültetvény alapanyaga szelektált élesztőkkel erjesztve, tartályban, finomseprőn érlelve. 
Direkt és tipikus illat, azon belül inkább a zöldesebb-hűvösebb-frissebb, mintsem az érettebb-trópusi vonalon mozog: citrusok, lime, pici zöldpaprika, csalán, vágott fű és egres. A vibráló savak szinte padlógázzal robbantanak szájban, hosszúra nyújtva a kanyaroktól és bukkanóktól mentes, végig remek intenzitással dolgozó, egyenes vonalvezetésű kortyot. A végén talán az alkohol melegít egy kissé, már ha véletlenül hagyjuk egy kicsit melegedni a bort, de ugye ilyet nem teszünk. Lime, citromvelő, zöldalma, zöldes jegyek, leheletnyi sósság. A 2013-as kiadást jobban szerettem, de ezt is kedveltem (napról napra jobban megbarátkoztam vele, ellentétben a nagy testvérrel), megvan (talán inkább alulról) 6p. (4500 Ft - Bortársaság) 

Matua Lands & Legends Marlborough Sauvignon Blanc 2016
A válogatott parcellák szőlőjéből érkezett must 48 órás ülepítés után szelektált élesztővel erjedt, majd a bor 2 hónapig érlelődött finomseprőn.
Picit fülledten nyit és talán egy kis redukció marad is benne. Egy fokkal visszafogottabb és érettebb képet mutat az "alap"-nál: fehér húsú gyümölcsök, enyhe vegetális jegyek, citrusok, körte, zellerszár, karalábézöld, halványan ananász és virágok. Élénk, de kerekebb savak dolgoznak benne, egy fokkal talán koncentráltabb és teltebb, közepes testű anyag. A citrusok, vegetális jegyek mellett fehér húsú gyümölcsöket (körte, zöldalma) és a háttérben megbújva egy kis ananászt is találunk, egy finom zellerszáras-zöldfűszeres csavarral megtoldva, a végén talán leginkább a vegetális vonal kerekedik felül. Idővel a savak napról-napra jobban leszakadtak a bor vázáról, a "kistesó" pedig inkább jobban összeállt. Nem adott több élményt az alapnál, inkább csak más, mintsem jobb bor, és még az első napon kedveltem a legjobban, utána egyre marconább arcát mutatta. 6p- (5350 Ft, márciusban akciósan 4500 Ft  - Bortársaság)

Matua Marlborough Pinot Noir 2015
A Marlborough-ból származó alapanyagot mindig egy kis Central Otago-ból szüretelt szőlővel egészítik ki. 3 nap hidegen áztatás, erjesztés, 6 hónap érlelés francia hordókban. 
Pici csavarzáras redukcióval indít, de szépen nyílik, először frissen zúzott piros bogyós gyümölcsöket - szamóca, cseresznye, málna - dobál magából a pohár, majd a mellékvágányokon szárított virágokat és fűszereket is kapunk. Lendületes savak veszik vállukra a könnyed testet, a tannin alig észrevehető, a korty sima, selymes, észrevétlenül gurul lefelé. Szájban elsősorban piros bogyós gyümölcsökre építkezik, cseresznye, szamóca, málna, ribizli, meggy díszíti, majd a háttérben némi zöldfűszer és édesfűszer, érintésnyi csokoládé is feltűnik. Nem egy bonyolult történet, de nehéz nem szeretni (hozzátenném: a sorból ezt ittam legszívesebben, végig), 6p alulról közelítve. (4850 Ft - Bortársaság)

Matua Lands & Legends Central Otago Pinot Noir 2014
Részben egész fürtösen került feldolgozásra a szőlő, hidegen áztatás után nyitott kádakban saját élesztővel erjedt, majd 10 hónapig új és használt francia hordókban érlelődött, végül a legszebb hordók borait házasították össze. 
Az előző bor után nagyon más világ. Érezhetően mélyebb, komplexebb illata van: inkább a fekete bogyós spektrum felé hajló erdei gyümölcsök és karácsonyi fűszerek elegye: szeder, málna, áfonya, feketecseresznye, vanília, fahéj, szegfűszeg, és még egy picike körömlakkos illó is érezhető. Szép egyensúlyt és selymes textúrát villant: a sav és tannin is besimul a borba, leheletnyi édesség is feltűnik, az alkohol csak finoman melenget, talán középtájt döccen meg egy kicsit a korty. Érett áfonya, szeder, málna, szilva, feketecseresznye, keleti fűszerek, szerecsendió, fahéj, pici étcsokoládé díszíti, bontás másnapján egy kis likőrösség is bevillan. Inkább mély, mint komplex, mégis lehet szálazgatni. Van feljebb Central Otago-ban, de oda kb. ez belépő ár. Első nap erős 6p, utána erősödött a hordó és az illó, szóval maradnék egy kompenzatórikus 6 pontnál. (6750 Ft - Bortársaság)