Közhely vagy sem, egy átlagos borrajongónak már tényleg felesleges bevezetőt írni egy Mátrai Tőkés kóstoló elé, így nem is teszem. Elég mondanivalóm van a borokról így is, így el is kezdeném:

Losonci Úrráteszi 2011

A tavalyi év egyik kedvence volt ez a bor. Most is nagyon tetszett, de a ‘12-es Karner borok ezúttal ellopták a show-t. Finoman cizellált, savra és gyümölcsökre épül, de tavaly nekem sokkal frissebbnek és energikusabbnak tűnt. Ebből a dűlőből ez lesz sajnos az utolsó, a pincészet arra kényszerült, hogy lemondjon néhány területről és ez is belesett a rostába. 6-7 pont

Losonci Gereg 2011

A “komolyabb” kékfrankosa a borásznak, sok van benne mindenből, alkohol, sav és gyümölcs is. Mint általában a nagy alkoholú boroknál a fogyasztási hőmérsékletére nagyon érdemes odafigyelni, kellő hőmérsékleten még sok friss gyümölcsöt mutatott, a pohárban felejtve néhány perc alatt az illatát vezető friss fekete meggy átfordul konyakos verzióba. A paramétereit és az állapotát tekintve egyértelműen fektetném még egy darabig, biztosan meghálálja majd. Jelenlegi állapotában 6+

Karner Tavasszal a Föld 2012

Brutális illatbomba, virágok, bors és tonnányi málna. Silleres stílus, de csak a színében és a légiességében. Illat és ízvilága, intenzitása bármelyik nagy, vastag vörössel felveszi a versenyt. Igazi élménybor. 7 pont

Karner Tavaszföld 2008

Ismét egy régi kedvencem következett, ami ezúttal sajnos nem tetszett. Igaz, nagyon erős volt a kontraszt az előző borhoz képest és ez semmilyen szempontból nem kedvezett a korosabb Tavaszföldnek. A frissesség tovaszállt a tavaszi mezőkről, ami maradt inkább egy "portói light"-ra emlékeztetett. Három évvel ezelőtt azt találtam írni, hogy milyen kár, hogy a silleres irányra állítja a borász ennek a dűlőnek a termését. Most már látom, hogy jó nagy marhaság volt. Kíváncsi vagyok mint írok majd újabb három év elteltével, de nagyon meglepődnék, ha nem lennék rajongója az új(abb) stílusnak.

 Karner Vitézföld 2012 (Hordóminta)

Nagyon szép feketébe hajlóan rubintos színe van. Az illat egészen egyszerűen lenyűgöző, nem lehet betelni vele. Irdatlanul intenzív gyümölcsösség, elsősorban szeder és szilva, olyan mélységei vannak, hogy erőnek erejével kellett kihúzni az orromat a pohárból. Nagyon szíven talált ez a bor, nem tudom, hogy valaha találkoztam ilyen szintű illatélménnyel vörösborban. Szájban is nagyon tetszett, de sajnos ennek a jegyzetelésre már nem maradt időm a fenti okok miatt. Hordóminta ide (már le van palackozva), nem elégséges kóstolási idő oda, nekem ez már nemzetközi klasszis szint volt. 8 Pont és elragadtatás.

 Karner Vitézföld 2008

Elejétől a végéig “Kész van” érzésem volt. Bordói elegancia, érettség és frissesség szép kombinációja, de élményben nekem sokkal kevesebbet nyújtott, mint az előző.

6-7 pont

Karner Vitézföld 2009 Boróka

Ez volt az első Karner bor a sorban, ahol illatában nem a gyümölcsök dominálnak, helyette tejszínes, krémes illatot áraszt, nagyon kellemes változatban. Szájban nagyon masszív érzetű, komoly tartása van, fekete bogyósok színezik.

7 pont

Szecskő Tamás Rubintos(KF/Kadarka) 2012

Valószínűleg vakkóstolón is feltűnt volna, hogy nem telivér kékfrankossal van dolgom. A kadarka felmenőjét nem tagadhatja le a fajta, már első szippantásra érezni a kadarkás funky-t. Fűszer, virág és gyümölcs is bőkezűen került bele, szájban legalább olyan vonzó, mint amit illat alapján gondoltam. Nem olyan komoly bor, mint a fentiek, de nagyon finom, arányos és gyakorlatilag kiköphetetlen. 6+

A Nagy Kékfrankos Kóstoló rendezvényen meghívottként vettem részt, ezúton is nagyon köszönöm a meghívást a rendezőknek.