Bár eddig is nyilvánvaló volt számomra, hogy igen nehéz száraz tokajiakból rossz, vagy akár közepes sort összerakni, de a pénteken nyitott két-két furmint és hárslevelű minden várakozásomat felülmúlta. A tizenegyes dűlős borok alapján egyértelmű, hogy a kivételesen jó évjáratnak és a precíz pincemunkának köszönhetően olyan borok születtek, amiket még minden bizonnyal évekig fogunk követendő példaként emlegetni. A kóstolt borok alapján nehezen tudom meghúzni a két klasszikus hegyaljai fajta közötti megbonthatatlan határvonalat; ha jó kezekbe kerül, a furmint is tud legalább annyira csiszolt, részletgazdag és törékeny lenni, mint a hárslevelű. Ráadásul úgy, hogy semmit sem veszít abból az üzenetből, amit a termőhely hozzáad az összképhez. De nem tudom szó nélkül hagyni a Szil-völgy ígéretét sem; ha a Szilágyi László által gondozásba vett terület már két évvel ezelőtt ilyen izgalmakat rejtegetett, akkor érdemes lesz odafigyelni, hogy mit hoz a jövő.

Gizella Szil-völgy Hárslevelű 2011

Világos szalmasárga szín. Közvetlenül nyitás után nem túl ígéretes, a klasszikus löszös, citrusos vonalon kívül nem sokat tudtam belőle kipörgetni. Nagyjából fél óra múlva viszont szépen kinyílt, gazdagodott: rengeteg édes- és zöldfűszer, kakukkfű, koriander, észrevehető, de nem tolakodó és nem gejl trópusi gyümölcsök támogatták meg az egyébként meglehetősen lineáris citrusos alapot. A korty sűrű, krémes konzisztenciájú, gazdagon gyümölcsös és fűszeres, határozott, vibráló savakkal megtámogatva. Hosszan, tisztán búcsúzik. Kikezdhetetlen struktúrájú hárslevelű, az egyik legjobb, amivel az idén találkoztam. Erős 7 pont. (5 000 Ft)

Kikelet Lónyai Hárslevelű 2011 

Egészen más stílus, mint a Gizella; az érett, már-már túlérett vonalat képviseli, nélkülözi a fűszeres, zöldes jegyeket. Illatában grillázs, mangó, egyéb sárgahúsúak. Vonzó, de meglehetősen egyszerűnek hat (főleg ebben a kontextusban). Kóstolva puha, a savak tompábbak a kelleténél. Bár megfelelően gyümölcsös és tiszta, hiányzik belőle az élet, a lendület. Gyorsan, kissé cseresen búcsúzik. Tulajdonképpen nincs rossz formában, de úgy tűnik, hogy leszállóágra került. Kétlem, hogy lesz még jobb, akinek van belőle, most fogyassza el. Eléri a 6 pontot. (cca. 4 000 Ft)

Bott Határi Furmint 2011

Erre a borra még a februári furmint-nagykóstolón figyeltem fel. Tetszett, hogy nem erővel és koncentrációval akart sikert aratni, hanem átlagon felüli fineszességével és cizelláltságával, ami azon a délutánon egyedülálló volt. Nyolc hónap alatt semmit sem változott; illatában virágok, marcipán, rózsavíz, trópusiak, mentol. Izgalmas, rendkívül nehezen szálazható. A korty sem erőből támad, a struktúra mégis hibátlan. Hosszú, életteli, a cizellált savainak köszönhetően az elejétől a végéig sziporkázik, vibrál. Nemcsak hibátlan, de egyedi is. Erős 7 pont. (cca. 4 000 Ft)

Balassa Mézes-Mály Villő Furmint 2011

Balassa István bora a másik irányból közelíti a tökéletességet; a bor robusztus, koncentrált, minden szempontból nagy. Már az illat is brutális, lehengerlő: aszalt sárgabarack, méz, rengeteg túlérett trópusi gyümölcs, ribizli, mangó. A korty tankönyvi módon koncentrált, a savak hosszúak, a korty teljes hosszában tartanak, gyümölcsei áradóak, aszút közelítően rétegzettek. Hömpölyög, mégsem lusta, a tizenötös alkohol szinte eltűnik benne. Lecsengése végtelenül hosszú. Nagysága mellett megvan benne az a vidámság, amit az elmúlt időszakban a legtöbb, ebben az árkategóriában versenyző dűlős furmintban nem találok. Erős 8 pont. (10 000 Ft)