Tombol a Furmint Február, ideje is már valami témába vágó bejegyzés, így szinte kapóra is jön, hogy eddig még nem sikerült megírni ezt a már bő hónapja tartott, egyébként elég prémium furmint-sort.
Képzeletben tehát utazzunk vissza január elejére, amikoris Norbi barátunk hazalátogatott. Szűkre szabott idejéből csak néhány nap erejéig futotta Szegedre, az is a sokak számára kissé lehetetlennek hangzó január másodikára és harmadikára, amikor még szinte véget se ért a Szilveszter. Nem úgy a hűséges kemény magnak, mely idén is helytállt és a tavalyihoz hasonlatosan két egymás követő napra intéztünk komoly kóstolókat.
A pár hete már megírt szerintem igen fantasztikus Prager Klaus-vertikális után vagyunk tehát egy nappal, frissen eltelítve még az élményekkel, és készülünk szerényen egy úgyszintén impozánsnak ígérkező Szepsy-horizontálissal, azaz készülünk megnézni egymás mellett Szepsy István forgalomba került 2009-es száraz furmintjait.
A Pragerhez hasonlatosan Szomjas Gödénnyel kiegészülve osztjuk meg a kóstolási jegyzeteket, tapasztalatokat.
Birtok 09
drbarta: Visszafogott illat, eleinte termál-vízen kívül nem sokat mutat, benne kénesnek ható fülledtséggel. Lassan sejlenek fel a háttérben az érett fehérhúsúak kortalan formában. Elég nagy test, jó arányokkal. Krémes konzisztencia, viszonylag telt, de jellegzetesen matt ízek, semlegesebb elegyet képez a gyümölcs, a hordó és az ásványosság. Közepesen tömör struktúra, mérsékelt cizelláltságú savak, közepesnél valamivel hosszabb lecsengés. A végén érződik némi kikandikáló alkoholos melegítés, illetve a cseressége sem tökéletesen integrált, de így is a sor talán legihatóbb arányaival rendelkező bora. Szolid 6 pont. (87)
pardi norbi: Világos citromszín. Illatban először kellemetlen kénes fülledtség, ez némi szellőztetéssel távozik és előjönnek a trópusi gyümölcsös (érett mangó, papaja) jegyek, finom ásványos aláfestéssel. Közepesen telt korty, gyógyvizes és trópusi gyümölcsös aromák, krémes hordósság. Szép, de nem kiemelkedő szerkezet kissé szétterülős savakkal, komolyabb fókusz nélkül. Lenyeléskor melegít az alkohol, nem kifejezetten zavaró, de billenti az egyensúlyt. Eléri a 6 pontot.
Szomjas Gödény: Halvány citromszín, nehézkes mozgás, kénes-gyümölcsös-virágos illat, de tetszetős az összhatás. Szájban nagy, szeszes, kerek test, árnyalatnyit édeskésnek hat, őszibarackkal, ananásszal, közepes utóízzel. Egy tetszetős és jól megközelíthető bor, erős 6 pont.
Úrágya 09
drbarta: Hasonlóképp visszafogottan induló illat. Mumifikált körte, az előzőtől intenzívebb hordóédesség próbálja maga mögé utasítani a gyógyvizes fülledtséget. A visszakóstolásoknál már valamivel szebb, az utóbbi jegy valamennyit csökkent, míg a gyümölcsök kicsit több színt villantanak meg. Nagy test, olajosan sűrű konzisztencia. Hasonlóképp telt, de populárisabban édeskésebbek az ízek, több hordófűszer. Egy picit több az anyag a kortyközepet tekintve, az ízek is mintha picivel hosszabban maradnának a szájban, de az arányok nem annyira jók. A savak szélesebbek, lomhábbak, a lecsengés szétterül, az utóízben még több szerep jut az alkoholnak, illetve ezúttal is van benne jócskán cseresség. Szűk 6 pont. (86)
pardi norbi: Közepes citromszín. Kissé édeskés, mézes-viaszos illat, háttérben meghúzódó trópusi gyümölcsökkel és hordós fűszerességgel. Közepesnél nagyobb test, semlegesebb ízvilág, gyümölcsök háttérben, a virágos-mézes-hordós aromák dominálják. Elegendő érett sav, megfelelő, de nem kiemelkedő szerkezet, különösebb mélységek vagy tömörség nélkül. Az előzővel egy szinten, talán amazt jobban kedveltem a több gyümölcs és kevesebb hordó miatt. 6 pont alja.
Szomjas Gödény: Halvány citromszín, zárkózott, semleges illat, halványan dereng némi édes alma és őszibarack. Szájban szikárabb, mint az előző bor, nem hat édeskésnek, picit sem, több csere is van, itt is magas a szesz. Ízeiben sem túl közlékeny, bár intenzívebb. Később nyílik, visszakóstoláskor már szinte meggyőzőnek hat. Végül felkúszik 6 pontra, de keveset mutat meg magából. Ahhoz képest, hogy évről-évre az egyik kedvenc Szepsy borom a Nyúlászóval együtt, ezt az alkalmat csalódásnak kell elkönyvelnem. Most is igaz a tézis, amit még egyetlen Szepsy-bor sem cáfolt meg: nyugodtan ki lehet bontani előző nap ezeket a palackokat, akár dekantálni is érdemes jó előre, képtelenek bármennyit veszíteni az értékükből, ellenben sokat nyerhetnek.
Szepsy 09
drbarta: Sokkal ígéretesebb, szebb az illat, mint az eddigiek esetén. Vastag trópusi gyümölcsösség, főleg mangó, némi papaya, banán, mindez mézes-krémes közegbe ágyazva. Végre direkt örömök! Nagy test, még olajosabb konzisztencia. Teltebb, kedvesebb ízek, színesebb gyümölcsösség, mégis méltóságteljesebb rétegzettséggel. Tömörebb szerkezet, fajsúlyos savakkal megtámogatva, eddigiektől hosszabb és mélyebb a korty. Az utóízben sajnos ismét találunk némi kilógó alkoholt és cserességet, de azért ez már van annyira komoly és szerethető anyag, hogy ne arra kelljen koncentrálni. Szűk 7 pont. (90)
pardi norbi: Közepes citromszín. Viszonylag intenzív, tetszetős illat: fehér virágok, érett trópusi gyümölcsök, szép mineralitás. Telt korty, széles aromaspektrum: virágok, mangó, ananász, érett kajszi, édesfűszerek (szegfűszeg, vanília). Az előzőektől szebb szerkezeti felépítés, de (lehet csak a Klausok után egy nappal) nem érezni komolyabb tömörséget vagy kortyközépi fókuszt. Szép bor, komoly koncentráció, kicsit több eleganciával magasabb értékelést is kaphatna. Eléri a 7 pontot.
Szomjas Gödény: Közép-mély citromszín. Intenzívebb és gazdagabb illat. Sült alma, szegfűszeg, pici birs. Szájban nagy, kerek, szeszes, tartalmas. Ízében is sült alma és fahéj, de különösebb fókusszal és koncentrációval nem rendelkezik. A végén érezhető egy pici cseresség. Van utóíze is, elég hosszú, 7 pontos anyag. Visszakóstoláskor még inkább meggyőző.
Urbán 09
drbarta: Ismét visszatérünk a kénesnek ható gyógyfürdős vonalhoz. Nehezen és messze nem elégségesen szellőzik ki órák után se. Mellette azért megfigyelhetőek gyümölcsfoszlányok, sok ásványosság, némi füstös-toastos hordójelenlét. Szájban nagy testű ismét, de eddig a legizmosabb a korty. Semleges ízekkel kitöltött, a savak magasak, feszesek, az eddig leginkább fókuszált a kortyközép, elég hosszú a lecsengés. Az ígéretes szerkezeti pluszt viszont teljesen felülírja, hogy az utóízben ezúttal nem csak kilóg, hanem határozottan perzsel az alkohol, a cseresség is még zavaróbb, mint eddig bármikor. Nagyon nehéz értékelni. Tulajdonképpen mindenki eldöntheti, hogy eredendően mondjuk hét pontból mennyit szokott levonni, ha az egyensúly hiánya már nemcsak esztétikailag zavaró, hanem jelentősen visszaveti a fogyasztási élményt.
pardi norbi: Közepes citromszín. Az előzőhöz hasonlóan megnyerő illat: gyümölcsök, virágok, szép hordós jegyek, visszafogott ásványosság. Nagy test, az illathoz hasonló aromákkal. Sajnos itt sincs tökéletes egység, vagy szerkezeti bravúr. Érettek ugyan a savak, de nem integráns részei a bornak, az alkohol pedig elég durván kilóg. Étel mellett könnyen lehet, hogy nagyobbat szólna. 6 pont.
Szomjas Gödény: Halvány citromszín, itt is zárkózott az illat. Eleinte szúrósan kénes és tojásszagú, ami 2x áttöltve eltűnik. Szájban kevésbé lekerekedett savak, a végén halvány cserzés, ízében édes alma, édesfűszer, sok szesz, de jobb koncentráció, egy fiatal, semleges, de igen jó bor. 7 pont.
Szent Tamás 09
drbarta: Kicsit zártabb az illat, mint emlékeim szerint, de azért az immár jellegzetesnek mondható fülledtség mellett határozottan jelen vannak az érett fehér húsú gyümölcsök, ismét ásványos-füstös jegyek által kísérve. Van benne mélység, sejlenek a szunnyadó tartalékok. Szájban tényleg szép. Nagy, de tulajdonképpen a tartalommal teljesen arányos test. Rétegzetten vonulnak a vastagon gyümölcsös, ásványos, hordófűszeres ízek. Komoly intenzitás, és ami sajnos ebben a sorban egyáltalán nem magától értetődő, ez a bor tényleg finom, vannak zamatok. A közép sűrű, van erő, van fókusz, a tartalmak szép hosszan bontakoznak. Az egyensúly itt se makulátlan, az alkohol magas, illetve szintén van integrálatlan cseresség, de itt van annyira mély tartalom mellettük, hogy azt lehet mondani elférnek. Komoly bor, magabiztosan a sor legjobbja, de most nem szólt akkorát, mint nyáron. 7.5 pont. (92)
pardi norbi: Közepes citromszín. Illatban kiemelkedően ásványos, minden más aroma (érett körte, trópusi gyümölcsök, hordófűszerek) csak emögött húzódik meg. Mély, öblös korty gazdag aromavilággal: trópusi gyümölcsök, körte kompót, fahéj, vanília, ásványok. Érett savak, szépen bontakozó fókuszált kortyközép, stabil szerkezet. Kicsit itt is magasnak éreztem az alkoholt, de sokkal közelebb van az egyensúlyhoz, mint az Urbán. Szép bor, 7 pont.
Szomjas Gödény: Közepes citromszín. Zárkózott, picit szúrós illat. Ízében édeskés, őszibarackkal, fahéjjal, szegfűszeggel, magas a szesze, finom és diszkrét a hordó cserzése a végén. Egyértelműen koncentráltabb és intenzívebb anyag, kiemelkedik a sorból. Erős 7 pont.
Gondolatok
drbarta: Sokat vártam és nem voltam makulátlanul elégedett a sorral. A pontok ezt valószínűleg alig tükrözik, hiszen az első végigkóstolás tanulságai alapján születtek, amikor szinte csak az értékekre igyekeztem koncentrálni, de megmondom őszintén, a visszakóstolásokra már annyira le voltam terhelve ettől az 5 bortól, hogy egyikhez se tudtam felhőtlen örömmel közelíteni. Az egyensúlyok nem igazán voltak a helyzet magaslatán, többé és kevésbé kilógó alkoholok, cserességek gyakorlatilag mindegyik tétel esetén. Nehezen befogadható, órák után is érezhetően fülledt illatok, a Szepsyt és a Szent Tamást leszámítva semlegesnek ható, nem túl sok zamatot nyújtó ízképek. A hordó mindegyik esetben meghatározó, a szerkezetek pedig csak a tízezer forint fölötti palackárú tételektől fogva kezdenek el tiszteletet kivívni. Lehet, hogy csak az előző napi Prager-vertikális tette túl magasra a lécet, de ez nem változtat azon, hogy ezek a borok úgy átlagosan nézve nálam több kategóriával, lényegében minden elemükben jelentősen elmaradnak a Klausoktól. Nem akarok sokat dohogni, átlagon fölüli borokat ittunk klasszis áron, és néhány klasszis szintű bort is világklasszis áron.
pardi norbi: Vegyes érzéseim vannak a kóstolt borokról. Egyfelől érződik rajtuk, hogy nagyon komoly anyagot szüretelt a borász, viszont jelenleg nem nyújtják azt, ami potenciálisan bennük van. Visszatérő probléma volt a kilógó alkohol és, - bár ez ízlés dolga - a jelentős fahatás (mondjuk komolyabb újvilági chardonnay-kat kóstolva a fásság kifejezés új értelmet nyer). Két-három év múlva érdemes lesz újrakóstolni őket, hátha addigra a termőhelyi karakter kerül előtérbe, amit a borok zöménél most is vártunk volna.
Szomjas Gödény: Úgy érzem szellőztetési mániám kifejezetten jól passzolna a Szepsy-borokhoz. Úgy tűnik csak az Úrágya lógott ki lefelé a sorból, a többi bor 6-7 pont körüli szereplése nem jelent kifejezett csalódást. A Szepsy volt ezúttal a legkedvesebb bor, a Szent Tamás viszont magasan kiemelkedik a sorból. Nem futnak nagy formát jelenleg ezek a borok, eléggé zárkózottaknak tűntek, az igazi szépségüket nem mutatták meg. Azt sejtem, hogy nem mostanában érdemes rájuk nyitni, de ha mégis, akkor szellőztessük meg őket bátran.