No, és mit tartogathat a Pingus-üveggömb a jövőre nézve? Nem rég a The Drink Business hasábjain jelent meg egy érdekes interjú Peter Sisseckkel, akinek érdeklődése középpontjában mostanság a hozzáadott kén nélküli „természetes bor” áll.[1] “A természetes bor ötlete érdekes. A legkiválóbb példák nagyszerűen tiszták és jók mikor fiatalok, de nagyon törékenyek. Bármilyen terroir-kifejeződése is van ezeknek a boroknak, gyakran a brett és az oxidáció takarják el őket. [...] A Pingus egyelőre nem lesz természetes bor. Meg akarom nézni, meddig mehetek el. [...] A legnagyobb probléma, hogy én érlelhető borokat akarok készíteni, ami nagyon nehéz kén nélkül. Annak ellenére, hogy soha nem használtam sokat a Pingushoz, egy kis kén alapvetően szükséges.” – mondja Sisseck az interjúban. Sőt, befejezésül olyasmit pendít meg, amire pont ennél a birtoknál nem számítottam. Azt mondja, a 100% tempranillo használatával talán „túl messzire ment”. Hogy visszaálljon a „balansz”, helyi fehér fajták hozzáadásával kísérletezik.[1]

Nem állhattam meg, hogy ezzel kapcsolatban végül még pár kérdést intézzek Peter Sisseckhez. Nos, saját területeiken 1-2%-nyi fehér szőlő található meg, ezek közül az egyik fajta az albillo, de van más is. Természetesen nem fehérbort házasítanak a vörösborhoz, hanem a hidegáztatáskor adják a fehér szőlőt a cefréhez. Ettől több finesse-t és komplexitást lehet remélni. Arra a kérdésemre, hogy tervezi-e a nagy Pingus fehér testvérét megcsinálni, így válaszol: „Próbáltam a múltban, de nem tetszett az eredmény. Nem hiszem, hogy magában az albillo képes volna nagy bort adni.”

A túra a kifogástalan skandináv stílusú irodában fejeződik be. Minden mentes a túlzásoktól, egyszerű és praktikus. A falon pár klasszikus, bikaviadalt hirdető plakát. „Peter nagyon kedveli a bikaviadalt.” – avat be Paula a mögöttes dolgokba. A könyvespolcon számtalan híres boros könyv és francia szőlészeti-borászati referenciamunka. Ahogy látom, mindenből a legjobb. Az iroda mellett egy makulátlan labor kapott helyt, egy fehér köpenyes fiatal hölgy alig látszik ki a kémcsövek mögül. Megtudom, ez az egyik legmodernebb labor a környéken, még egy méregdrága gázkromatográfiás készülékük is van. A professzionális labort nem rejtegetik, hiszen nem a borpancsolás miatt hozták létre: a Pingus-labor számtalan borászatnak dolgozik Spanyolországban.

Végül a borok eladásáról kérdezek. Minden en primeurben megy el, még a közel 200.000 palack PSI-t is így értékesítik. Újabb dolog, amit Peter Sisseck Bordeaux-tól kölcsönzött. Meglepő, de kereskedelmi partnereiket arra kérik, hogy személyesen és ne az interneten forgalmazzák boraikat. „És hány palackot tesznek félre?” – kérdezem Paulát. „Pont ez a legnagyobb problémánk. Szinte semennyit. A Pingusból 2-3 kartont tudunk eltenni, a régi évjáratokból alig van, talán 1-2 palack, ha maradt. ” – meséli és sajnálkozva a borhűtőre mutat, ahol azért minden évjáratból vigyorog 1-1 palack. Kissé tartok tőle, hogy emiatt nem is kóstolunk, de szerencsére nem kell csalódnom, Peter Sisseck jóvoltából két minta vár egy kis asztalon. A pontszámokat zárójelbe tessék érteni, hiszen mintákról van szó.

Flor de Pingus 2010 (minta)

A 2006-os évjáratot korábban már kóstoltuk és hát 9 pontot kapott egy nagyon komoly sorban. A 2010-es Flor jelenleg acélban pihen, már egalizálva várja a palackozást. Illatában kék virágos, rózsás, fekete földes, elképzelhetetlenül mélyről jövő, elsősorban fekete bogyós gyümölcsök jellemzik, de van itt málna és más piros bogyósok is. A fás jegyek elképesztő minőségűek, ritkán találkozni ennyire osztályon felüli fahatással, a szokásos leírójegyek átfutnak az agyamon, de ezúttal nem sokat segítenének az érzet visszaadásában. Kóstolásra telt, de nem túlzó, mély, sűrű, nagyon intenzív és koncentrált. A sok tannin és közepes savtartalom közötti szerkezetet nagyon friss fekete cseresznye és más fekete bogyósok töltik fel. A tannin nagyszemcsés, de érett, szerintem nem bánt, már most is fogyasztható a bor. Az utóíz nagyon-nagyon hosszú, benne kis kávés-hordós hatás. Fiatalos, de mégis kiegyensúlyozott bor, klasszis karrierrel. Sima 8 pont körül. 14.5%.

Pingus 2010 (hordóminta)

Óriási megtiszteltetés ezt a bort kóstolni, tényleg nagy köszönet érte. Elképzelhetetlenül vonzó illat, friss virágokkal, rózsával, fiatalos fekete bogyósokkal, cassis-szal, fekete földdel, porrá aszalt gyümölcsökkel. Ismét elképeszt a fa minősége és alkalmazásának finomsága, ilyesmivel azért ritkán lehet találkozni. Végtelenül finom, diszkrét vanília, fűszerek tömkelege és egy kis kakaó – de persze közelébe sem kerül a leírásom. Kóstolásra vastag, de nem lehengerlő, elsőre a sokkal több tannin tűnik fel. Édesre érett gyümölcsök, cassis, fekete cseresznye és piros bogyós gyümölcsök egyszerre jellemzik. A tannin nagyszemcsés, szinte édesre egészül ki a gyümölcsökkel. Az utóíz végtelen, a sok tannint könnyedén elbírják a masszív gyümölcsös jegyek, amelyek percekig hullámokban öntik el az érzékelésem. Az egész aromatika rendkívül tiszta és a bor összességében egy kiegyensúlyozott képet mutat. Ha kritikus akarnék lenni, azt mondanám, az alkohol azért magas, de valójában nem igazán érdekel. Bombasztikus. Valahol 9 pont környéke. ~15,0%. Peter Sisseck 10 évesen ajánlja fogyasztásra a Pingust, azaz lesz még ideje fejlődnie a bornak. Az 1995-ös évjárat jelenlegi állapotával kapcsolatban feltett kérdésemre Sisseck csak ennyit válaszolt: „Az 1995-ös Pingust egy hónappal ezelőtt kóstoltam Neil Martinnal, és azt kell mondanom, hogy még mindig egy nagyon fiatal bor.”

Bodegas Alnardo PSI Ribera del Duero 2009

Ezt a bort már itthon, palackból kóstolom. Betonban erjedt, majd 17 hónapig érlelték beton, fatartály és használt hordók kombinációjában. A PSI egy friss, gyümölcsös, kevésbé koncentrált és így könnyebben megközelíthető bor akar lenni. Ebből az évjáratból összesen 116.000 palack készült. Illata elég zárt, kis virággal próbálkozik, majd levegő hatására egy picit nyílik. Fekete bogyósokat lehet érezni, fekete cseresznyét. Kedves kis illat, fát nem vagy csak talán lehet felfedezni. A közepesnél valamivel teltebb korty és a visszafogott alkohol jelzik: itt egy másik boriskoláról van szó. Elsősorban gyümölcsös, fekete ribizlis, fekete cseresznyés. A közepesnél emelkedettebb sav, és a magas-közeli, poros állagú tannin jó szerkezetet adnak. Az utóíz hosszú, benne egy kevés fa is érezhető, a lecsengésben azért visszajön a tannin és kissé uralja a kortyot. Marad hiányérzetünk azért, nagy bort vártunk ilyen áron, de a PSI nem akar nagy lenni. Ehhez képest viszont egy kicsit drága. Erős 6 pont. 29,0 EUR. 13,5%.

(Köszönet a nagyszerű látogatásért és a borokért Peter Sissecknek, valóban életre szóló élmény a Dominio de Pingusnál járni. Szintén köszönet María del Yerronak, aki segített kitárni a ritkán nyíló ajtókat.)

Irodalom:

[1] Lucy Shaw: Sisseck trialing natural wine at Pingus (The Drinks Business, 2012. július 17.)