„Harcolva küzd most a bajnok csapat
Pördül a labda, ne hagyd el magad
Lépésük dobban, a háló megroggyan
Támadj előre hát.
Előre hátvéd, védd meg a hálót
Lődd meg a labdát, zeng a lelátó
Passzolj a szélre, csússzál be térdre
Döngesd a lécet már.” (Bëlga, Huszonkét férfi)
A sikerek jók. Az őszinte sikerek a legjobbak. Ezeknek érdemes együtt örülni és büszkének lenni, hiszen ez az, ami előre visz és erőt ad a hétköznapi dagonyához. Nem csak az elért sikereknek kell makulátlannak lenniük, de saját épülésünknek sem árthat a józan őszinteség. Különösen tanácsos ez, amikor háziversenyekkel építjük nemzeti büszkeségünket. Nincs is ezzel semmi gond, mert az összehasonlítás önmagában is érdekes és tanulságos. Ilyen versenyeket lehet és kell is tartani, csak oda kell figyelni, hogy mit mivel hasonlítunk össze és milyen kérdésekre keressük a válaszokat.
A VinCE boresemény kapcsán rendezett külföld vs. Nemzeti 11 „mérkőzés” és annak bulváros kommunikációja pont olyasmi, ami mellett csak ész nélkül lehet elmenni. A látszólag nagy gondossággal összeválogatott borsor és a tényleg neves nemzetközi bírálók társasága valóban impresszív és – ismét látszólag – autentikus választ adhat a kérdésre: jobbak-e a magyar borok a külföldi tételeknél? Nem az a kérdés kérem, hogy tart-e valahol a magyar bor ügye, olvad vagy netán növekszik-e a távolság köztünk és a nemzetközi flottilla között. Hiába várnák azonban a szerény kérdésfelvetést egy bosszantó borbulvártól, hiszen egy ésszerű szakmai értékelés nem járhatná be a médiát Szombathelytől Kiskunfélegyházáig. Jobbak vagyunk-e Napa Valley-nél, Burgenlandnál vagy éppen Burgundiánál? Ez volt tehát a nagy kérdés, amelyet mi magyarok szerénykedtünk feltenni.
Emlékeztetőül: a viszonylag gondosan válogatott magyar borok 8:3 arányban verték meg a zömmel hazai piacról összekukázott külföldi tételeket. Többen egyenesen arról írtak, hogy „tartoltak” a magyar borok, sőt egyik-másik „feltörölte a padlót” valamelyik külhoni vetélytársával. A Borászportál például odáig ragadtatta magát, hogy egyenesen a 1976-os párizsi kóstolóhoz hasonlította a verseny jelentőségét. Huha, ez aztán a nemsemmi!
A kommentátorállásból természetesen mi is követtük az évszázad mérkőzését. Az alábbiakban röviden képbe helyezzük a vendégcsapat tagjait és megpróbáljuk áttekinteni a lendületes párharcokat. A pontozás és rangsorolás – gondoljuk – az angol Decanter által alkalmazott húszas skála mentén készült, itt elviekben 14-16 pont felel meg a mi 5-6 pontos tartományunknak, a 17 körüli értékek pedig 7 pont környékét nyaldossák. Érdemes figyelni! No, lássuk csak:
Kertész Chardonnay Etyek 2009, 16.30 pont
Montes Alpha Chardonnay 2010, 16.45 pont
Egy nem túl drága, típusos újvilági chardonnay került egy etyeki tétel mellé. 0:1 – A másodosztályból igazolt csatár klasszist villantott.
Aubert et Pamela de Villaine Bourgogne Blanc Les Clous 2009, 15.90 pont
Pócz Kokas-hegyi Chardonnay Dél-Balaton 2009, 15.98 pont
A Dél-balatoni bornak 8 századdal sikerült megverni az egyébként jó kis borokat készítő burgundiai birtok egyik alsó-középborát, amely – 5500Ft-os hazai kiskereskedelmi árával – csak visszafogott belépő a burgundi borok alsóházába. 1:1 – A tombol a lelátó! Visszatért a remény, tán összekapta magát a hazai csapat?
Szent Benedek Tokaji Furmint (Szent Tamás-dűlő) Tokaj 2008, 15.33 pont
Nicolas Joly Savennieres Les Vieuxs Clos 2008, 13.62 pont
A Szent Benedek egyébként igen szép borát összeugrasztották a biodinamikus főpápa egyik legmegosztóbb tételével. Szintén a francia birtok középboráról van szó. Mindkét oldalon gyanúsan alacsony pontok. 2:1 – Az vendégcsapat kapusa megbotlott az alapvonalban és ismét zörgött a háló!
Quinta de Cidro Alvarinho 2010, 16.44 pont
Fríz Mátrai Hárslevelű Mátra 2008, 17.28 pont
Quinta de Cidro Alvarinho-t ugyan nem ismerem, de a Wine Search szerint egy 2500Ft-os borról van szó a Real Compania Velha óriáscégtől, amely – nem mindig – a magas minőségű termékeiről ismert. 3:1 – A hazaiak ismét eltalálták a kaput!
Vylyan Gombás Pinot Noir Villány 2008, 16.61 pont
Pierre André Gevrey-Chambertin 2006, 16.11 pont
Micsoda meglepetés! Legyőztük Burgundiát! Tán nem is a cabernet franc, hanem a pinot noir találta meg helyét Villányban? Valóság azonban kijózanít, a termelő portfóliója alapján csak Burgundia alapjait nyalogatjuk. 4:1 – „... a szabadrúgásnál már úgy tűnt, hogy mellé-fölé megy a labda, de egy arra szálló sirály tarkóján megpattant és beesett a kapuba”
Robert Mondavi Napa Valley Cabernet Sauvignon 2005, 16.41 pont
Takler Regnum Szekszárd 2007, 16.13 pont
A források szerint 90 pont körül szóró Mondavi középbor kiütötte az évtizedes presztizzsel büszkélkedő magyar tételt. 4:2 – „... (a) gól olyan gyors volt, hogy nem is láttuk, majd a videóról kielemezzük.”
NJK Eger 2006, 15.80 pont
Capaia 2006, 15.00 pont
Az NJK 2006 egy szép kis bor, nekem is tetszett. A Capaia 2006-ot nem oly régen kóstoltam, elviselhetetlenül populáris és durván tanninos volt. Mindkét bor alacsony pontszámot kapott, ez önmagában egy üzenet. 5:2 – „zeng a lelátó”
Kracher Scheurebe 2009 Nr. 2 TBA Zd. S., 17.91 pont
Dobogó Tokaji Aszú 6 puttonyos Tokaj 2006, 17.45 pont
Az itt nyertes bor egy Kracher, bár a szervezők éppen ezt felejtették el feltüntetni. Ugyan jobbnak bizonyult, mint a Dobogó díjnyertes aszúja, de itt aztán nincs mit szégyenkezni! 5:3 – Óriási gól idegenben, éppen mikor a hazai csapat már fölényesen vezetett!
Degenfeld Tokaji Aszú 6 puttonyos Tokaj 2006, 18.00
Chateau Suduiraut Satuernes 1999, 17.70 pont
Ezt sem kell kommentálni, egymásra akadtak. Szép eredmény! 6:3 – Csodás gól, a balhátvéd felfutott és 30-ról a jobb felsőbe tekerte. Őrjöng a lelátó.
Paulinshof Riesling Beerenauslese Br.-J.-Sonnenuhr 2001, 17.54 pont
Tokaj Classic Aszú 6 puttonyos Tokaj, 18.13 pont
A német termelő nevét itt sem adták meg, de nagy nehezen sikerült kideríteni. A forgalmazó (Monarchia) honlapja szerint a Borigó korábban 83 pontra értékelte. 7:3 – Az ellenfél szurkolói megindultak a környező kocsmák irányába.
Peter Lehmann Botrytis Semillon 2008, 17.04 pont
Puklus Tokaji Aszúeszencia Tokaj 2003, 17.64 pont
Érdekes koncepció, egy 124g/l cukrot bíró botrytises semillon ellen egy atombombát (ti. aszúeszenciát) bevetni. Ezt az ausztrál bort még James Halliday is 91 pontra értékelte (nála 90 alatt nincs bor), pedig kvázi csak melléktermék a shirazra specializált borászatnál. 8:3 – A hazai csapat kiváló játékkal, óriási fölénnyel nyerte a mérkőzést! Nem is kérdéses, hogy végre, évtizedes vágy(rém?)álmok között hánykolódva visszatértünk a világ élvonalába!
Reméljük, hogy a versenyben érintett termelők mihamarabb 300 Euró körüli áron értékesíthetik a világ legjobb borait. A Kokas-hegy – ha igyekszik – hamarosan befoghatja a legkomolyabb burgundi grand cru területeket is! A totál hülyére vett és megvezetett nemzetközi szakértők pedig kerek szemekkel, mint „kit vágóhídra vonnak” néznek visszafelé. A teljes magyar borszakmának és az elkötelezett fogyasztóknak már csak egyetlen dolog miatt kell izgulniuk: nehogy idegen nyelvre fordítsák és szétküldjék ezt a sajtóközleményt. Ennek ugyanis egyetlen, jól érezhető, ámbár senki által nem óhajtott eredménye várható. A teljes nemzetközi borszakma a hülye magyarokon fog hahotázni és ahelyett, hogy tényleg komolyan vennének már minket, inkább újra ránk tolják a „rest of the world” fiókot. Köszönjük!
(az idézetek a Bëlga zenekar Huszonkét férfi című számából származnak)