A második bejegyzésben Wachau kevésbé ismert termelőiről lesz szó. Természetesen lehet, hogy nagyon is híresek ők, inkább úgy fogalmaznék, nem ők szoktak lenni elsősorban azok, akiket a borvidék kapcsán mindenütt emlegetnek.
Mivel általam nem igazán voltak ismertek, előzetes felkészülés nélkül, véletlen alapon mentem oda hozzájuk, alapvetően azzal a céllal, hogy hátha rá lehet akadni olyan gyöngyszemekre, melyek jóval kedvezőbb áron hoznák, vagy legalábbis megközelítenék azt a szintet, melyet az előző részben ismertettem.
Azt lehet mondani, hogy a kóstolt borok átlagos szintje bár elég magas volt, de azért érezhetően elmaradt az elittől, mondjuk rossz bort sem kóstoltam egyáltalán. Általában a prémium kategóriához hasonló karakterű, de jóval kevesebb mélységű aromatikával bírtak, összetettségben is érezhető volt a nagyok előnye.
Persze azért sikerük gyönygyszemekre is bukkanni:
Rainer Weiss régebbi borait ismertem már a Vino Castillo révén. Ezek most alapvetően nyers érzetűek voltak , az alap tételek nagyon egyszerűek, a magasabb szintűek már összetettebbek, de a zöld érzet miatt nem igazán öröm a fogyasztásuk, nem tudom később jobb lenne-e.(grüner Wachauer, Terrassen, Pfaffenberg, riesling Pfaffenberg, Loibenberg, Loibenberg sel. Beerenauslese-ez utóbbi is elég darabos volt, meg se közelíti a németek eleganciáját)
Sighardt Donabaum-nál a grüner smaragd Zornberg és a riesling sm.1000eimberg férfias, szikár, ásványos, összetettséget sem nélkülöző borok, most még nem volt igazi öröm a fogyasztásuk.
Schwaiger-nél telt, vastag, erős borokkal találkoztam, melegebb karakterű gyümölcsösséggel, melyek inkább koncentrációval hódítanak, mint komplexitással (grüner sm. Bachsatz, akár a riesling sm. Kollmütz)
Rixinger-nél semmiféle meglepetés nem ért, egyszerű, arányos, jól fogyaszthatóak a borok( grüner , riesling sm. Singerriedel).
Johann Donabaum-nál átlagos grünerek( Kirchweg, Spitzer Point) és picivel átlag fölötti rieslingek( Offerberg, Setzberg, Lim.ed) vártak.
Andreas Lehensteiner-nél hasonló jellegű az átlagnál kicsit erősebb volt a grüner Achleiten és riesling Hinterkirchen.
Veyder-Malberg, bio-organikus termelő, kiemlkedett a mezőnyből. A borok( gr.Hochrain, Weitenberg, riesl.Bruck, Buschenberg) aromagazdagabbak, koncentráltabbak, összetettebbek voltak az előzőeknél, de mégse váltottak ki akkora hatást, mint az első részben tárgyalt ismertebb termelők legjobbjai, pedig iszonyatosan drágák( volt köztük 50Euro/palack feletti bor is.)
Graben Gritsch-nél a grüner sm.Schön lágyabb volt az átlagnál, de mégis rendben volt a hossza, volt benne egyediség, a riesling smaragd Setzberg viszont hirtelen minden várakozást felülmúlt: gyümölcs és ásványbomba, megfelelően összetett és áradó, harmóniát sugárzott, szenzációsan jó volt(8p környéke), többször visszakóstoltam, a legnagyobbak után nézve se veszít semmit értékeiből, 14 Euroért símán hozza azt a szintet, amit kétszer ilyen drága boroktól várnánk el.
Martin Muthenthaler-nél megszokott aromatikájú, átlagnál kicsit magasabb minőségűek voltak a borok (gr. Schön, Stern, riesling Bruck, Bruck res. Ez utóbbi kiemelkedően jó volt a szortimenten belül)
Hutter-nél átlagos, kerek könnyen fogyasztható volt a gr. AltePoint, összetettebb szikárabb,de jelenleg kevésbé fogysztásra ösztökélő a gr. és riesl. Kreutles
Högl-nél átlagos volt a gr. Schön, és az átlagnál lényegesen jobb a Riesl. Loibner és Bruck
Franz Pichler( nem összetévesztendő a sokkal híresebb FX Pichler névrokonnal) A grüner sm. Kollmütz profin arányos teltségével jelezte, hogy itt nagyon értenek a részletekhez, a grüner sm. Kollmütz Das Beste pedig egészen kivételes volt, vastag, de arányos, mélyen áradó aromák, összetett ásványosság, selymes felszín , mindent tudott (8p környéke) A riesling sm.Harzenleiten pedig kb. ugyanezt rieslingben, természetesen ez is állta sarat a legnagyobbakkal való összehasonlítás során a visszakóstolásoknál, a 18 Euro-ért kiemelkedő vétel)
A következő bejegyzésben kerül górcső alá Alsó-Ausztria többi része: Kremstal, Kamptal, Wagram
