A St. Andrea Szőlőbirtokról szóló írások nagyobb része a bikavérek apropóján születik, ahogy a borvidék első számú márkája is a vörös házasítás, de a két Lőrincz György keze alatt remek fehérborok - többnyire házasítások - is születnek. A Napbor, a Boldogságos, az Örökké már akkor a St. Andrea portfólió fontos részét képezték, amikor az Egri Bikavér párjának szánt Egri Csillag még nem jelent meg szabályozott borkategóriaként.
A 2021-es évjáratból kóstoltam meg három St. Andrea Egri Csillagot, a Napbort, a Boldogságost és az Örökkét. A Napbor kvázi a pince alap fehér házasítása, Egri Csillag Classicus, míg a Boldogságos Egri Csillag Grand Superior, az Örökké Egri Csillag Superior kategóriát képviseli. A Boldogságos egyben a dűlőszelektált tétel is, az azonos nevű (korábban Pipis néven ismert) egerszóláti dűlő terméséből készül. Az Örökké - ha jól emlékszem az ifj. Lőrincz Györgytől hallottakra - részben a Nagy-Eged és a Nagy-Eged-hegy terméséből készül., valószínűleg ez is indokolhatja, hogy ez a legdrágább a három bor közül. Négy napon át faggattam a három palackot, szépen tartották formájukat, most lássuk, miről meséltek.
