Sokat változhatott a Szabó Gyula irányítása alatt tevékenykedő köveskáli pince azóta, hogy úgy öt évvel ezelőtt egy hosszabb, a Balaton északi partján lebonyolított baráti nyaralás kellős közepén éppen arra vitt az utunk. Értelmezésem szerint az akkor még koncepciókeresés közben is kiváló italokat az asztalra lepakoló, de méretileg családias vállalkozás éppen abban az időszakban lépett rá az okos, lekövethető alapanyagok felvásárlásának útjára abból a célból, hogy szőlőn és boron keresztül mutassa be azt a terepet, ahol fejlődött a múlt, él a jelen és épül a jövő. Az azóta szárnyakat bontott faluboros koncepció megindokolta önmagát, a pince kínálata kiszélesedett, a borok lassan de biztosan el is érik célközönségüket. A káliköves fehéreket én is szondázom évről-évre, és a helyzet az, hogy többnyire az alapszintnél jobb, tisztább és élvezetesebb borokat kapok, ráadásul közel alapszintű forintkötegekért cserébe. Fogyasztói mennyország, már amennyiben a balatoni kínálatot vizsgáljuk. Azt nem tudom, hogy kékfrankos készült-e már a pincefalak között, de nekem újszerűen hatott a lehetőség, éltem is vele hirtelen felindulásból, amikor a Pozsonyi úton a Jászai felé sétálva éppen belesett egy borkereskedő az utamba. Az meg különösen jó, hogy nem is csalódtam.

A pince webfelülete rendkívül informatív, minden paraméter megtalálható az okosan felépített és ügyesen szerkesztett honlapon. Éppen innen tudom, hogy a Hegyestű és a Kerítés terméséből összesen háromszor kétszázhuszonöt liternyi bor készült el tizenhat hónapnyi érlelés után. A hagyományos jelző alapján úgy vélem, hogy semmi fajélesztő, semmi irányítottság, a boréletút a klasszikus vonalon és tizenhat hónapnyi érlelésen ment keresztül. És hogy konkrétan milyen? Hát, elég jó. Nem kifejezetten bonyolult, nem túlzottan komplex, ellenben bravúrosan tiszta és könnyű, évszaktól függetlenül verethető lefelé lendületből. Egyrészt fűszeres, amely egyszerre jön az alapanyagból és az okosan használt hordóból. Másrészt frissen, élvezetesen és ropogósan gyümölcsös, benne van a piros-spektrum összes alkotója a nem túlérett térfélről. Könnyű, moderált alkoholú, lendületes és élvezetes vörösbor, sőt, inkább kvázi-tipikus kékfrankos. El tudok képzelni hosszabbat, de hangulatjavító nyárvárónak talán keresve sem találtam volna jobbat, már ami a pillanatot illeti. Úgy vélem, hogy a lehető legerősebb 5 pont az abszolút skála tekintetében, bár ez keveset mond arról, mennyire szerettem valójában. (2750 Ft, Bortársaság)