A természetesen édes bor még akkor is jó, ha nem is olyan jó, éppen ezért úgy döntöttünk, hogy az év utolsó kóstolóját a maradékcukor köré építjük, bármilyen egyéb koncepció nélkül. Aztán sajnos úgy alakult, hogy kénytelenek voltuk elhalasztani az év végi sokkszerű vércukorszint-emelést egy teljes hónappal. A sorba régi ismerősök, kedvencek és éppen akciós tételek kerültek, és a sokszínűségnek köszönhetően nem is volt kiegyenlített a küzdelem. Mivel ez már a kezdetektől fogva nyilvánvaló volt, ezért eltekintettük a vakkóstolástól, és inkább kötetlenül, köpőcsésze nélkül kiélveztük a helyzetet. Tanulságos volt.

Somlói Apátsági Pince Hárslevelű 2011

Cukor: 40 g/l Sav: 7,5 g/l

Nem először kóstoltam, de először került érdemi kontextusba. Nem voltam teljesen biztos abban, hogy egy félédes somlóinak van esélye és keresnivalója egy ilyen sorban, de a tavaly nyáron és karácsonykor is kissé vékonynak talált hárslevelű most minden erényét kidomborította, nagyon jó formában volt. Az illat kezdetben nem túl komplex, a termálvizes jegyek uralják, de idővel szépen kinyílik, előkerülnek a kissé túlérett trópusiak, a barackfélék és jelen van egy zöldfűszeres vonal is, ami határozottan megtalálja a helyét a borban. A korty közepesen telt, finom, jóleső gyümölcsös-fűszeres aromákkal operál; szólóban talán a cukor felé billen el és a közép is üres egy kicsit, de a teljes sor után visszakóstolva sokkal egyensúlyosabbnak és kifejezetten frissítőnek tűnik. Finom és elegáns, még ha egy kicsit egyszerű is. Erősebb 5 pont és kellemes meglepetés. (2 800 Ft, pincearon.hu)

Tokaj Nobilis Sárgamuskotály/Kövérszőlő 2010

Cukor: kb. 100 g/l Sav: N.A.

Pincétől, címke nélkül került birtokunkba, így nincs túl sok információm a borral kapcsolatban. Az ugyanakkor tény, hogy a kövérszőlő és a 2010-es évjárat konstellációja első közelítésben nem kecsegtetett túl sok jóval: a fajta általában nem ad hosszú életű bort (ez pedig lassan négy éves), a 2010-es borok egyébként is feltűnően gyorsan öregednek, az évjáratos savakról már nem is beszélve. A szín nem mutatja az öregedés jeleit, az illatban viszont megjelenik egy furcsa poros jegy a direkt sárgagyümölcsök és a primer szőlő mellett, amely akár a korból is adódhat. A korty egyszerű, frissítő, mentes mindenféle komplexitástól, de nem is gejl. A végéig tiszta és lineáris, a végén viszont beütnek a csípős savak. Ezt leszámítva egy korrekt késői szüret, stabil 5 pont. (cca. 4 000 Ft, pincétől)

Németh Attila Gábor Diós Sárgamuskotály 2011

Cukor: 144 g/l Sav: N.A.

Talán nem tévedek sokat, ha azt állítom, hogy a legmegosztóbb bor a sorban: ízig-vérig sárgamuskotály, minden hibájával és erényével együtt. Színe világos citromsárga, a leghalványabb az összes közül. Már az illat is formabontóan tipikus: csemegeszőlő, gazdag, kissé túlzó parfümösség, virágok. Első közelítésben vidám és friss, közelebbről vizsgálva pacsulis és gejl. A korty mentes minden mélységtől és rétegzettségről: sűrű, szinte vajas érzetű, egyértelműen cukortúlsúlyos, hiányzik némi tartás és erő a struktúrából. Villámgyorsan, nyom nélkül múlik. Izgalommentes, muskotály-fanoknak maga a mennyország, szkeptikusoknak óriási csalódás. Én nem sorolom magam sehova, de nem voltam lenyűgözve; Oldalolasz-kiszerelésben és áron talán még szívesen is innám. Épphogy 5 pont. (5 100 Ft, Bortársaság)

Németh Attila Gábor „Hanna” Cserepesi Sárgamuskotály 2008

Cukor: 200 g/l Sav: 7 g/l

Épp annyira tartottam ettől a bortól, mint amennyire kíváncsi voltam rá, ugyanis ekkora cukormennyiséget csak igen nagy mennyiségű és igen kiváló minőségű sav tud kiegyensúlyozni, így minden esély megvolt rá, hogy elmarad a mennybemenetel. Nem történt csoda, de érezhetően szebb és élvezetesebb bor, mint a Diós. Színe sötét aranysárga, az illat elképesztően mély, hosszan szálazható, izgalmas: túlérett és aszalt trópusi gyümölcsök, sárgabarack, fekete tea, gomba tűnik fel benne. A korty sűrű, gazdag, szinte harapható. A cukor alapvetően determinálja a bort, és bár lendületesen indul a korty, a végén sajnos elhalkulnak a savak, így a vártnál gyorsabban ürül ki. Dicséretes, hogy bár muskotály, nem esik bele a pacsulis-parfümös csapdába. Nyolcpontos illat, ötpontos struktúra; vastag 6 ponttal talán nem tévedek sokat. Eredeti árán nem, akciósan viszont bármikor megvásárolnám. (8 000 Ft, most 5 000 Ft, Bortársaság)

Kikelet Tokaji Máslás 2004

Cukor: 104 g/l Sav: N.A.

Kísérleti tétel, kereskedelmi forgalomba nem került, csak a pincénél kapható. Ha jól tudom, akkor ez a bor gyakorlatilag egy aszútésztán áztatott szamorodni, és mint ilyen, stílusban és minőségben egyaránt magasabb színvonalat kell, hogy képviseljen. Képvisel is: bár idén lesz tíz éves, az öregedésnek még a legkisebb nyomát sem mutatja. A szín csillogó aranysárga, az illat elképesztően friss és sokrétű: nekem tejszínes barackot, friss citrusféléket, keleti fűszereket, érett, de nem túlérett trópusiakat sikerült kipörgetnem belőle. Egyszer friss és direkt, következő szippantásra mély és komplex, de mindenképpen élmény már a puszta orrpróba is. A korty minden várakozást beteljesít: száz gramm feletti cukorral is lendületes, vibráló, a savak elejétől a végéig kitartanak. Komoly, szinte leírhatatlanul intenzív és gazdag, de mégis fantasztikusan jól iható. Hosszan, de tisztán búcsúzik, a végén kis cseresség gazdagítja. Egyértelműen a sor legjobbja, nem kérdés az erős 7 pont. (cca. 5 000 Ft, pincétől)