Ismét lehetőségem volt néhány magyar bort mutatni new york-i és philadelphia-i borbarátaimnak. Kóstoltunk már magyar fehéreket többfelől, legutóbb vörösöket szintén több borvidékről, ezúttal pedig úgy gondoltam, hogy fókuszáljunk Tokajra. Öt száraz és két édes bor került sorra, amelyekkel nagyjából sikerült is lefedni a főbb fajtákat és bortípusokat. A társaság egyöntetűen szerette az édesborokat, a szárazak közül is mindenki talált kedvére valót. Most már csak az az egyetlen probléma, hogy tudtommal ezen borok egyike sem beszerezhető néhány ezer kilométeres környezetemben...

Tokaj Nobilis: Sárgamuskotály 2011.: Sosem kóstoltam, úgyhogy némileg önző módon tettem be a sorba, emellett meg ideális felvezetőbornak gondoltam. Az is volt. Világos citromszínű. Egész intenzív, parfümös-muskotályos illat, nem gejl, de nem is lesz a kedvencem. Közepestől kisebb test, tiszta primer gyümölcsös aromákkal (csemegeszőlő leginkább), fűszerességgel. A félszáraznyi cukortartalom nem teszi cseppet sem ragacsossá, bár talán még jobb lenne, ha ennyi sem lenne benne. Lazább szerkezeti felépítés, szépen érett savak és moderált alkohol. Nem tudok belekötni semmelyik alkotóba, szép egyensúlyban van a bor. 5 pont simán.

Tokaj Kikelet: Kassai hárslevelű 2011.: A gyümölcsorientált, hűvösebb karakterű hárslevelűk iskolapéldái kerülnek ki évről-évre ebből a pincészetből, ezért a jelenlegi tokaji helyzetkép bemutatásánál kihagyhatatlannak gondolom őket. Közepes citromszín. Intenzív illat: vérnarancs, trópusi gyümölcsök, szőlő, marcipán. Közepes test, talán kicsit nagyobb is, az illathoz hasonló aromakészlet: sok-sok lédús gyümölcs, minimális hordós hatás. Pompás, mint rendszerint. Fókuszáltsága elmarad kissé az ugyanezen évjáratú Lónyaitól, de nem nagyon lehet ebbe sem belekötni: tiszta, remek egyensúlyú bor, egész hosszú utóízzel. Eléri a 7 pontot.

Demeter Zoltán: Szerelmi hárslevelű 2011.: A kifejezetten testes, lágyabb karakterű hárslevelűk prototípusa. Közepes citromszínű. Gazdag, közepesen intenzív illat: érett mangó, ananász, sárgabarack, fehér virágok, minimális vanília. Pazar. Kifejezetten koncentrált korty, olajosan hömpölyög a szájban. Nagyfokú aromagazdagság, nem túl fókuszált, de jó egyensúlyú felépítés elegendő érett savval. Sajnos, mint a legtöbb évjáratnál itt is az alkohollal (15%) vannak problémáim, az ugyanis lenyeléskor zavaróan melegít. Gazdag, koncentrált, szép bor, kár a magas alkoholért, 6 pont.

Balassa István: Szent Tamás furmint 2009.: A Balassa borokkal a koncentrált, ásványos furminttípust kívántam bemutatni. Világos aranyszínű. Kifejezetten gazdag illat, domináns ásványossággal, érett körtével, kevés mézzel és édesfűszerekkel (fahéj, vanília). Impozáns. Nagy test, teljesen uralkodó minerális jegyekkel, gyümölcsök-fűszerek csak a háttérben. Nagyon szépen integrált hordós jegyek, precíz, fókuszált kortyközép, jelentős mennyiségű érett sav. Nem írtam fel, de emlékeim szerint ennek is 15% az alkoholja, érdekes módon itt egyáltalán nem zavaró. Kiváló, egyedi bor, gazdag, mély, magabiztos szerkezettel és hosszú lecsengéssel. Erős 7 pont.

Tokaj Oremus: Mandolás furmint 2003.: A Mandolás rendszerint jó választás, én legalábbis még nem ittam nem tetszőt belőle. Ezt kóstoltam az elmúlt évben többször is, és egy szépen érett furmintnak gondolom, ezért is mutattam meg szélesebb közönségnek. Halvány aranyszínű. Határozott, erőteljes, érett bor benyomását keltő illat, mindenekelőtt ásványossággal és némi füsttel. Ki tudtam még szagolni mézet, virágosságot, és minimális körtekompót illatot. Emlékeztetett néhány hasonló korú nemrégiben kóstolt burgundira. A test érzetre közepes, valójában igen koncentrált anyag, az erőteljes savgerinc azonban nem engedi ellaposodni. Kifejezetten dinamikus, minerális bor, a régebben általam túlzásnak gondolt fát szépen integrálta magába az évek során. Sejtettem, hogy jó lesz, de talán most ízlett a legjobban az elmúlt 7-8 év kóstolásai során. Remek furmint. 7 pont.

Disznókő: Édes szamorodni 2003.: Nem sok 10 éves szamorodnit kóstoltam és kíváncsi voltam a Disznókő bora miként érik. A jelek szerint szépen. Halvány aranyszínű. Gazdag, tetszetős illat: érett kajszi, mangó, viasz, méz. Közepesen telt korty, finom, zamatos. Nem tudom a bor analitikai paramétereit, könnyednek tűnik, nem esett volna nehezemre 2-3 pohárral is elkortyolgatni belőle. Megfelelő egyensúly, egész hosszú lecsengés. Messzemenően nem a legkomplexebb képviselője a műfajnak, de egyensúlyban lévő, jól iható, abszolút élő, elegáns bor. Stílusban talán a jobb Degenfeld szamorodnikra hasonlít legjobban. Erős 6 pont.

Patrícius: 5 puttonyos aszú 2002.: a száraz furminton kívül mást nem kóstoltam eddig a pincészettől, gondoltam teszek egy próbát egy jó évből származó aszúval. Közepesen mély aranyszínű. Remek illat: friss és aszalt kajszi, őszibarack, kapor, édesfűszerek, botritisz. Telt korty, az illathoz hasonló aromajegyekkel, Jó, de nem extrém kiemelkedő szerkezeti felépítés: megfelelő mennyiségű és minőségű sav, szépen besimult alkohol és jól balanszírozott cukor, kicsit cseresebb az elvártnál. Lehetne még elegánsabb, gördülékenyebb, némi finesz hiányzik belőle. Rendben van, ajánlott bor, de bőven van feljebb aszúfronton. 7 pont.