Krisztusi korba lépvén úgy határoztam, hogy egy impozánsabb édes-sorral lepem meg a szűk borklubot. Különösebb koncepció nem volt, csak annyi, hogy lehetőleg nagyon fincsi dolgokat igyunk.

Schloss Lieser: Riesling  Niederberg Helden Auslese Lange Goldkapsel 2011

Melegebb karakterű riesling-illat, mandarin, őszibarack, csemegeszőlő, méz, finom palás áványosság, lehelenyi élesztősség. Testben is nagyobb, mint általában a moseliek, a jelentős maradékcukorral együtt egészen vastag szájérzetet ad. Telt, intenzív íz, tiszta, édes, lédús gyümölcskosár. Koncentrált közép, szép hosszan bontakozik. A savak szépek, élénkek, simák, jól integráltak, egy egész hangyányit azonban így is édességhangsúlyos marad bor. A lecsengés elég hosszú. Szép az egész, de nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy számomra nem jobb, mint a simán feleannyiba kerülő jobb spatlese-k, korábbi tapasztalatok alapján akár ugyanettől a termelőtől, ugyanerről a termőhelyről. Mintha a hangzatos nevű válogatás már csak cukorban meg glicerinben jelentene többet ahhoz a szinthez képest.  A 7 pont azért biztonsággal megvan. (90) 41 Euro.

Királyudvar: Tokaji Cuvée „Ilona” 2008

Friss és enyhén aszalódott trópusi és déli gyümölcs-kavalkád, mangó, banán, narancs, mandarin, kajszi, némi méz, tejszínkrém. Nagyobb testű az előzőtől, bizonyára maradékcukorban is jócskán meghaladja, de mégis sokkal jobbak az arányok. Az ízek robbannak, mélyek, intenzívek, hosszúak, a savak magasak, vibrálóak, játszi könnyedséggel turbósítják fel az egész kortyot. Továbbra is lenyűgöző tétel, bár még mindig van benne a remek arányok ellenére valamiféle fiatalos rendezetlenség,  ami most, hogy a bor egy picit előrehaladottabb állapotban van, mint első találkozáskor talán még inkább szembetűnő. Ez persze inkább afféle esztétikai csorba, mint a fogyasztás szempontjából ténylegesen zavaró tényező, ugyanis nagyon finom, és méretei mellett is rendkívül csúszós. Ugyankkor emiatt ma este nem volt meg nálam tisztán a korábban többször is csont nélküli nyolcas. Legyen 7 és 8 pont között. (92) 10 ezer Ft.

Szepsy: Tokaji Szamorodni „Dániel” 2003

Mély és komplex illat. Aszalt kajszi, törökméz, avarosság, méhviasz, finom gombák, érintésnyi aszalt szilva, füst. Elég nagy test, arányos, nem ragacsos édesség. Nem lehengerlően, de kifogástalanul telt íz, szépen strukturált felépítés, kellő tömörséggel, élénk, cizellált, de kiválóan integrált, azaz épp ideális savakkal. Szép hosszú lecsengés, az utóízben viszont ezúttal némi cser és alkoholérzet türemkedik ki az addig bámulatosan jó egyensúlyú összképből.  Kevesebb intenzitás, picit több elegancia, mégis nekem az előző az emlékezetesebb. Erős 7 pont. (91) 11 ezer Ft.

Ch. Lafaurie-Peyraguey: Sauternes 1er cru 2001

Aszalt kajszi, passio-gyümölcs, gyógynövények, törökméz, égetett cukor. Testben, édességben hasonlónak tűnik az előzőhöz, a konzisztencia viszont sűrűbbnek,  krémesebbnek hat. Telt, mély íz, erősen aszalódott gyümölcsök, intenzív karamellizáltság, sokkal rusztikusabb aromák, mint a Szepsyben.  Ugyanakkor a struktúra tényleg pazar. A közép tömörebb, kicsit mélyebbenek hat, a savak szélesek, szinte puhák, de mégis abszolút cizelláltak, végig kifogástalan integráltsággal kísérik a korty fejlődését. A savak mellett a kellemesen kesernyés ízeknek is lehet szerepük az édesség ellensúlyozásában. A lecsengés talán a leghosszabb a sor egészét tekintve, az utóízben itt se tűnik teljesen észrevétlennek az alkohol. Pazar bor. 7 és 8 pont között. (92)  59 Euro.