Az elmúlt hétvégét Sopronban töltöttük barátainknál. Jó alkalomnak ígérkezett két év után ismét eljutni Fertőrákosra.
Akármilyen hihetetlen, ezúttal elsősorban az étkek érdekeltek. Két éve ugyanis emlékezetesen jót ettem ott, és bármilyen jobb bisztróba eljutottam azóta, mindig emlegetem, hogy jó-jó, de mégse olyan jó, mint a Ráspi. Igen kíváncsi lettem, hogy a Ráspi vajon van-e még olyan jó, mint a Ráspi? :)
A vacsora közben persze boroztam is. Bár nem jegyzeteltem, de másnap mégis leírtam az emlékeimet, benyomásaimat. Jelzem előre, hogy mindegyikből csupán kóstolómennyiséget vettem magamhoz, visszakóstolás sem volt, nem is csak a borokra figyeltem. A kevésbé alapos kóstolás végett a pontokat nem szedtem vastagon.
Íme a jegyzet:
Kékfrankos 07
Pici pirosbogyós gyümölcsök, pici földesség, pici sósság, pici kávé. Tipikus Ráspi-kékfrankos. Szájban alig közepesen telt, érintésnyi tannin, könnyű savak adják szerkezetét. Nem hosszú, nem komplex, ezt nem is várom el. Talán egy kicsivel intenzívebben tölthetnék ki ízei a vázát, de tulajdonképpen jó úgy, ahogy van. 5 pont.
Kopár 09
Ráspi szerint eddigi talán legjobb évjárata, illetve az ezeddig legjobb Kopár. Illatozva és kóstolva is az előző bortól érettebb és mélyebb gyümölcsösség fogad. Egyéb jegyek egyelőre nem meghatározóak. Kicsit még nyersen primer hangulat, kíváncsi vagyok rá egy kicsit később. 5 pontnál nem több jelenleg.
Kékfrankos Selection 08
Kicsit tartottam tőle. A 06-os és a 07-es is ebben a korában igen ziláltnak mutatkozott. Illatában pirosbogyós gyümölcsök, cseresznye, pici kávé, és az eddigiektől sokkal meghatározóbb ásványosság fogad. Közpesen telt, ízei szintén mélyebbek. Tetszik, hogy az ízvilágot finoman behálozó és határozottan jelenlevő ásványossága mellett ideálisan érett gyümölcsösségét is élvezhetjük, nem akar „kőjuice” lenni. Érintésnyi tannin, selymes felszínek, finom, cizellált savak, fej-fej mellett kellemesen hosszan futnak ki az ízekkel. Fiatalon is csiszolt, a részletek a helyükön. Évek óta ilyen Ráspi-borra várok. Érezhetően több, mint az alapborok, de ezt nem sínyli meg a fogyaszthatóság. Mindez még abszolút reálisan árazva. 7 pont.
Gneisz 06
Átható illat, mélyről jövő palás ásványosság. Szájban közepesnél teltebb, az eddigiektől „drámaibb” hangulatú bor. Mély, ásványos mag, tömörség, hosszúság. Intenzívebb bor az előzőnél, nagyobb és tekintélyesebb. Ugyanakkor még kevésbé rendezett, textúrája sem annnyira selymes, jelenleg nem kínál olyan kifinomultságot, fineszt és egyáltalán jól fogyaszthatóságot. A kraft végett itt is megvan a 7 pont, de jelzem, hogy kevésbé tetszett, mint az előző.
Electus 07
Kíváncsi voltam nagyon rá, első találkozás alkalmával nem vett le úgy a lábamról, mint általában másokat. Itt is igen mély az illat, de nem ásványhalmokat kínál, hanem tiszta és intenzív piros bogyós gyümölcsöket. Szájban koncentrált, de nem nehézkes. Mély gyümölcsösség, finom ásványosság. Sima, selymes felszínek. Magától értetődő gördülékenység. Tetszik nagyon ez a vonal. Nagybor létére gazdagsága nem jár drámai intenzitásokkal, a csiszolt részletek a helyükön, ízeiben nem a hordó dominál, hanem a tiszta és koncentrált gyümölcsösség. Ugyanakkor a még magasabb értékeléshez több komplexitás, hosszabban kibontakozó, érzékeinket jobban lekötő kortyközép, hangsúlyosabb, hosszabb lecsengés kellene. (vagy pedig sokkal alacsonyabb árcédula:)) 7 és 8 pont között.