Minden borvidékre ráfér időnként egy kis vérfrissítés, szükség van a jól bejáratott nevek mellett ifjú titánokra, feltörekvő pincékre, hogy idővel - jó esetben - belőlük is borvidéki veteránok váljanak, akik mellé majd újabb csillagok csatlakozhatnak.
A Soproni borvidék egy ideje nem nagyon hallat magáról, a többi magyar borrégióhoz képest nincsenek borvidéki határokat átlépő történések, a legismertebb nevek már inkább megosztják a közönséget, utánpótlás pedig nem nagyon érkezett az utóbbi években.
Most végre itt van két soproni pincészet, akikre érdemes lesz odafigyelni, a borok legalábbis ígéretesek. Mi mást is kóstolhattam volna tőlük, mint kékfrankost?
A Steigler Pince organikusan művelt területei 21 hektáron helyezkednek el Soproni borvidék legjobb területein helyezkednek el, a Steiger, Frettner és Spern Steiner dűlőkben. Lőrinczy Bálint tulajdonos és Varga Tamás borász a természetesség-hagyományok-minőség elvek mentén igazgatja a birtokot. Zöldveltelini, furmint, zweigelt, kékfrankos, pinot noir, merlot, cabernet sauvignon, cabernet franc és syrah terem a birtokon.
A két bor közül ennek édeskésebb, fűszeresebb az illata, sötétebb színű gyümölcsöket idéz, határozottabban érezhető a hordó lenyomata. Édesre érett piros bogyós és erdei gyümölcsök, meggy, málna, fekete ribizli, szeder, áfonya, határozott édes fűszeresség, pici füst. Eső nap a háttérben egy kis kókuszgolyós édesség, némi virág is jelentkezik, másnap visszább húzódik a hordó, jobban az előtérbe kerülnek az érett gyümölcsök. Karcsú, ruganyos test, bársonyos tannin, enyhén melengető alkohol keretezi a kortyot, a savak élénken kezdenek, utána szépen besimulnak. Egy fokkal tömörebb anyag, mint a Zachár, erősebb rajta a hordó hatása is. Érett meggy és édesfűszerek, némi málna és erdei gyümölcsök, halvány vasas-sós aláfestés érezhető ízben. Másnap rendezettebb, simább, harmonikusabb az összkép, több a gyümölcs, diszkrétebb a hordójelenlét. 6p (2300-3000 Ft - Radovin, Pinceáron, Veritas)
Zachár Kékfrankos 2018
A Zachár Borászat friss és aprócska színfolt a borvidéken. Zachár Ágnes első generációs borászként egy kedves barátja édesapjától vett át egy szépen gondozott szőlőt, jelenleg másfél hektáról készülnek a borok. Zöldveltelini, chardonnay és kékfrankos fajtákból készül bor a pincénél.
Kellemes illata van, elég sokat is változik a pohárban, de végig fajtajelleges meggy a vezető jegy. Kezdetben enyhe bőrösség és zöldfűszer érezhető, másnap a zöldfűszeres karakter felerősödik, az édesfűszeres jegyek eltűnnek és egy csepp balzsamecet tűnik még fel. Kóstolva karcsú, elegáns, de tartalmas, aránylag lazább szövésű, filigrán savak, kevés tannin és alacsony alkohol mellett. Meggy, enyhe meggymagos fanyarság, diszkrét fűszeresség, minimális bőr színezi a lédús, gördülékeny kortyot. Másnap kicsit ridegebbnek éreztem, a gyümölcsök fanyarabbá, savanykásabbá váltak, a korty kicsit húzósabbnak, érdesebbnek mutatkozott. Első nap nyújtott formája alapján stílusban ez a bor állt hozzám közelebb, de másnap a Steigler jobbnak tűnt. 6p- (3700 Ft - Borfalu)