Ha már tegnap ilyen fergeteges sikert aratott az elzászi beszámoló, akkor folytatnám is. :) Most a traminik után következzen két csúcsbor a tegnap már említett termelők szortimentjéből. Bár elég húzós áruk volt, de nagyon kíváncsi voltam, hogy mit tudhatnak. Meg hát egyszer élünk :)
Zind-Humbrecht: Pinot gris Alsace grand cru Rangen de Thann Clos St. Urbain 2010
Fantasztikusan mély és komplex illat. Érett- aszalt fehér és sárga húsú gyümölcsök, gyógynövények, sósság, keleti fűszerek, füstösség, kéksajtos-vöröshagymahéjas díszítések. Szájban nagy testű, sűrű szövésű, brutál intenzív ízekkel, vaskos gyümölcsök, masszív sósság plusz jó adag maradékcukorral is tovább telítve. Az anyag koncentrációja szűnni nem akar, miközben fajsúlyos, lüktető savak adnak újabb és újabb lendületet. Letaglózó élmény, ugyanakkor minden részlet a helyén, szép gömbölyű. Volt egy olyan déja vu érzésem is, a bor világa a kezdeti , extrémebb Hollóvár-borok stílusát idézte, csak azoktól még gazdagabb, még profibb kivitelben. Eszembe is jutott, hogy mennyire kár, hogy azoknak egyszer csak végük szakadt. Visszatérve alanyunkhoz, bődületes 8 pontot kap. 65 Euro. A gyakran elég szigorúnak tűnő francia magazin a Bettane & Desseauve a hihetetlennek tűnő maximális 20/20 pontra adta.
Marcel Deiss: Altenberg de Bergheim Alsace grand cru 2008
Tegnapi gondolatok után még nem árt megjegyezni, hogy Jean-Michel Deiss elég megosztó személyiség. Leginkább az kavart nagy port, hogy legjobb területein is vegyes ültetvényekkel dolgozott, úgy érezte a különböző fajták a terroirt különböző szemszögekből adják vissza, így ezek házasítása teljesebb képet ad az ültetvény karakteréről. A fajtaborokat bemutató Elzászban ez kezdetben nagy megrökönyödést váltott ki, de mára (2005-től) már engedélyezetté vált, épp Jean-Michel úttörő munkássága eredményeként. Jelen borunk 13 fajta házasítása, riesling, tramini, szürkebarát dominanciával. 59 Euro. A meghatározó és szintén elég szigorú RVF (La Revue du Vin de France) a szintén mesés 19.5/20-ra értékelte.
Vonzó , színes illat az elejétől kezdve, de mégis idő kell míg teljes jelentőségében kibomlik, illetve míg fel bírjuk dolgozni a sok infot. Ráadásul az a típus, amelyiknek semelyik összetevője nem domináns, illetve en bloc nem mutat olyan mély intenzitást, hogy egyből odaszegezzen a pohárra, és elvigye a show-t, hanem titokzatosabb, hol ezt, hol azt villant,mindig mást fedezünk fel benne, órákon át lehet szálazni. Gyönyörűen érett rieslingekre jellemző tisztán definiált, de már kortalanabb, illetve enyhén kandírozott hangulatú citrusfélék nagyon finoman fűszeres vajkaramellás közegben. Máskor inkább fehér húsú gyümölcsök, naspolya, muskotályos szőlő érződik némi virágillattal kombinálva, következő szippantásra pedig már a komplex fűszeressége tűnik meghatározónak, feketebors, szegfűszeg, fahéj, mentolosság, meszes-krétaporos-sós minerális asszociációkkal. Az biztos, ha kóstolómennyiség jut csak belőle, megközelítőleg se így csapódik le az élmény. Szájban tiszta, arányos, a közepes test mellett viszont kifejezetten intenzív ízű, gyümölcsös-fűszeres aromái jó adag maradékcukor által is megtámogatva beterítik a szájat. Szerkezetileg nem mutat extremitásokat, a klasszis szinttől minimálisan elvárható módon tömör, van fejlődése, íve a kortynak, de megdöbbentőre nem kell számítani. Egyensúlya, egységessége kifogástalan, savai frissen tartják az egészet, jóleső citrusossággal búcsúzik. Első nekifutásra 7 pont, minél több időt fordítunk az illat megfejtésére, annál közelebb jutunk a 8-ashoz.