Tejbetökként vigyorgunk Szomjas Gödénnyel, ahogy a terepjáró platója időnként irdatlan nagyokat mér a hátsónkra. Igaz, a pelikán alatt jó szolgálatot tesz egy pihe puha microthiolos zsák, nekem csak a pőre fém jutott. Fülig ér a szánk, de nem csak azért, mert a pincében már jócskán fogyasztottunk. Szürreálisan indult ez a cornas-i látogatás. Az appelláció egyik feltörekvő sztárjához, Franck Balthazarhoz igyekeztünk. A megadott címen természetesen még ráutaló jel sincsen. Kis kevergés-kavargás, végül is nem nagy ez a falu, a főtérhez közel lesz. Cornas ősöreg temploma tompa puffanással jelzi, megérkeztünk. Míg én gépé-gépkocsimmal a középkori falat amortizálom, a másik kolléga a kis főtéren kérdezősködik. „Cave de Franck Balthazar?” – állít meg egy dolgosnak látszó negyvenes, Adidas-gatyás tagot. „Moi” – bök magára a fickó, majd egy gyors mozdulattal a szemközti kapu felé biccent. Be-sza-rás.
Megváltás, ahogy a kis cornas-i pince diszkrét hűvösébe lépünk. Casimir Balthazar nagypapa 1931-ben kezdett a családi ház alatt bort termelni, de a kővel kirakott pincécske valószínűsíthetően középkori. Franck 2002-ben, a műszaki pályát elhagyva tért vissza, hogy apjától, Renétől a kis ismeretlen birtok irányítását átvegye. Az öreg szülők még mindig itt, a pince felett élnek. A fiatalítás jó néhány változást hozott, de Francknak esze ágában sem volt a tradicionalista vonalról lelépni. Szilárd koncepció és közel tízévnyi munka, és lám, a Balthazar nevet ma már a tengerentúlon is jegyzik. Pár pillantás az öreg pincében és nem maradnak kétségek. A nulla technológia szinte tapintható. Használt hordók és kőfalak. Ennyi. Franck ugyan egy szót sem beszél angolul – mi meg franciául csak harákolni tudunk –, de nem esik nehezünkre megérteni. A kis 3.5 hektáros, többségében öreg ültetvényét évek óta organikusan műveli. A hektáronkénti tízezer tőkéről maximum 35 hektólitert bor készül. Késő szeptemberben szüretel, kocsánnyal, vadélesztővel erjeszt, a cefrét kézi csömöszöléssel macerálja. A kierjedt újbor neutrális, 600 literes demi muid hordókba kerül, minimál-ként kap és 12-18 hónap múlva szűretlenül, derítetlenül kerül palackba. Tiszta sor.
Elsőként néhány mintát kóstolunk. A Cuvée Casimir Balthazar 2012 jó állagú, érett gyümölcsösségével, marcona tanninjaival és kulturált savaival kelleti magát. Igen jó anyagnak ígérkezik. A csúcsbor, a Chaillot 2012 fantasztikusan gazdag, feketeborsos, mélyen érett fekete bogyós gyümölcsössége, lendületes sava és jó adag, finoman ellentartó tanninja már most élményszámba megy. Franck kénmentes kísérleteiről is beszél, kérjük, mutassa meg őket. Felkerekedünk és a Cornas másik felén található családi házhoz hajtunk, ahol Balthazar egy modernebb palackozóval és egy 12 fokra hűtött raktárral rendelkezik. Az öreg pince túl meleg, imigyen alkalmatlan a természetes borhoz. Itt összesen három mintát kóstolunk. Az első kettő hozzáadott ként nem tartalmaz. Tiszták, szépen gyümölcsösek, de abszolút nélkülözik a borszerűséget. Van sav, van alkohol, van tannin, de valahogy sehogy sem állnak össze. Előbb jut eszembe róluk egy kiváló gyümölcslé, mint a szőlő erjesztett leve. A harmadik minta csak egy minimális cefrekénezést kapott és egy Taransaud hordóban formálódik. Nagyon más, mint az előzőek. Hasonlóan tiszta, de sokkal mélyebb és mesterien borszerűbb, mint a ként nem kapott társai. Ez igen komolyan elgondolkodtat.
Cornas termőhelyeinek látványa, háttérben a falu és a Rhône kék szalagja
Szóval, ahogy a terepjáró platóján Cornas dűlői felé haladunk, már régen rendben vagyunk. A kénmentesség friss élménye sem tudja elterelni a figyelmem a cornas-i termőtáj hihetetlen látványáról. A kis középkori falu fölé magasodó, déli kitettségű katlan esetenként 80-100%-os meredekséggel (!) zuhan a házak felé. A település túloldalán a Rhône kaotikus kis kék szalagja rendezi sorait, hogy aztán folytassa útját a közeli Valence, majd pedig tovább dél felé. A mindössze 115 hektáros Cornas appelláció gránit és gránit konglomerát kőzetekre épül, helyenként némi mésszel, homokkal és agyaggal keveredik. Franck kérdésemre elárulja, hogy egyetlen hektár termő szőlőért 600.000 Eurót, azaz cirka 180 millió Forintot kell most Cornasban fizetni. Harminc évvel ezelőtt – teszi hozzá – 70.000 Eurónak megfelelő összeg is elegendő lett volna.
Franck Balthazar 45 fokban
Cuvée Casimir Balthazar alapját a Les Mazards dűlő 50 éves tőkéi adják. A részben bogyózottan feldolgozott syrah innen simább, barátságosabb és már fiatalon is megközelíthető. Az 1914-ben telepített, meszes és homokos Les Chaillot alatt állunk meg. A közel 100%-os (45°) emelkedésű dűlőben igazán embert próbáló feladat akár csak talpon maradni. Az évszázados tőkék keményebb, mélyebb, érlelésre alkalmasabb bort adnak. Gyorsan elképzelem, mennyire emberfeletti lehet ebben a katlanban, hektáronként tízezer tőke fölött görnyedezni! Csak a kemény kezek és a napszítta fizimiska árulkodnak, de Franck Balthazar tekintetét egy szál gond, annyi sem árnyalja.
A cornas-i terroir. Gránit alapokon.
A palackból kóstol borok:
Cornas Cuvée Casimir Balthazar 2011
Fiatalabb, „csupán” 50 éves tőkékről készül. Virágos, meleg hatású, vonzó gyümölcsösség, semmi nyoma az északra oly gyakran jellemző hűvösségnek. Zamatos, jó arányokkal, savanyú gyümölcsökkel, céklával, poros tanninnal és hosszú lecsengéssel. 20,0 EUR. 6p+
Cornas Chaillot 2011
100 éves tőkék. Jóval mélyebb minden tekintetben, friss fekete föld, feszes szerkezetet adó sav. Nagy anyag, sűrű maggal, szép érettségű fekete bogyós gyümölcsösséggel, minimális fás fűszerességgel és rendkívül hosszú lecsengéssel. A sok tannin nem marad egyedül, a bor intenzitása messze kordában tartja. Kiváló. Korrekt ár. 13,0%. 25,0 EUR. 7p+
(Köszönet Franck Balthazarnak a kiváló cornas-i „tárlatvezetésért”.)
