Álljon itt egy rövid gyorsjelentés a 2013-as év eddigi tanulságairól. A szüret tulajdonképpen el is kezdődött, hiszen a korai fajták már többé-kevésbé a puttonyba kerültek. A Szentesi Pincénél augusztus 30-án vettük elő a metszőollót, a viszonylag korai zengőt érte el a végzet. Egyelőre túlzás lenne bármit is mondani a 2013-as borokról, amit viszont lehet tudni az évjáratról, azt megpróbálom röviden összefoglalni. Elsősorban a Velencei-tó környékére van rálátásom, de a legtöbb állítás talán országosan is általánosítható.

Zengő szüret: szép és egészséges a szőlő

Ha másra nem is, de a 2013-as évet nyitó rengeteg csapadékra sokáig fogunk emlékezni. Főként azok, akik eltöltöttek pár romantikus éjszakát a március 15-i hóvihar fogságában. Rég láttunk ennyi havat Magyarországon, amelynek utólag akár hálásak is lehetünk, hiszen feltöltődtek végre a talaj vízkészletei. Az aszályos 2011, majd a rákövetkező extrém száraz 2012-es év minden tartalékot felemésztettek, még egy aszályos évet nagyon nehezen bírt volna el a hazai borágazat. A gyors olvadást követően beköszöntő kora nyári melegek hamar beindították a tőkéket. Alig olvadt el a hó, erőteljes rügyek duzzadtak a tavalyi vesszőkön. Az időjárás miatt sokan megkésve végeztek csak a metszéssel, a nedvességtől viruló vesszőkből szinte fröcsögött a víz. A sok csapadéknak és a melegnek köszönhetően nagyon nekidurálta magát a szőlő, iszonyatos növekedésbe kezdett, alig lehetett követni, ahogy a hajtások növekedtek.

Metszés Nadapon

A derűs áprilisra zord május következett, szinte nem volt nap, amikor ne esett volna valamennyi csapadék. A rossz idő június első harmadában kezdett véget érni, de a hónap végén azért vissza-visszakacsintott némi esős hideg. Ez annak rendje és módja szerint megzavarta a virágzást, bár nagyobb problémára nem lehetett számítani. Az összességében rengeteg csapadék két dolgot indukált: egyrészt volt némi lisztharmat-veszély, másrészt megveszekedett növekedés indult be. Több termelőtől is tudom, hogy rég láttak ennyire hosszú és erőteljes hajtásokat, bizonyos fajtáknál pedig fürtökben és másodtermésben sem volt hiány. Ennek megfelelően 2013-ban elképesztő zöldmunka-igény jelentkezett, a hajtásválogatást, tetejezést folyamatosan lehetett gyakorolni. Aki nem figyelt oda, biztosan savanyú szőlő lesz az osztályrésze.

A Szentesi Pincénél tavasszal kb. 12.000 tőke került telepítésre. A korábbiakkal összehasonlítva idén az eddigi legjobb eredési arány mutatkozott, talán a 98%-ot is elérte a vígan zöldellő oltványok aránya. Ezen túl átoltásra is bőven került sor, így egyre több laska, tihanyi kék, fekete muskotály, pinot noir, kék bajor, sárfehér, vörös dinka, kéknyelű, csókaszőlő, kékfrankos és kadarka várja a következő éveket. Az első félévben hullott csapadékkal a szőlő már bőven beérte, a kemény szárazsággal beköszöntő augusztus folyamán – míg a kukoricások és napraforgósok erősen szűköltek – a szőlészeknek már nem nagyon volt miért aggódni. A frissen telepített gyökeres oltványok természetesen vizet követeltek, így kétszer is szükség volt locsolásra. Képzelhetjük, ötezer oltványt locsolni, alkalmanként 50m3 vízzel, nem kevés munka és költség.

Telepítés a Szentesi Pincénél (2013. május)

A virágzáskor még mindenki késői szüretet vizionált, de a durva kánikula behozta a lemaradást. A korai fajták szürete szinte alig tért el a tavalyitól, a szeptember elején megérkező hűvösebb és csapadékosabb időjárás viszont jelentősen lelassította az érést. A pezsgő alapot (chardonnay, pinot, esetleg rajnai) a napokban már szedni kell, igaz a savak „égése” a várakozásoknál lassabban halad. A lassulásnak vannak azonban előnyei is, idén biztosan két hétnél tovább tart majd a szüret, lesz idő feldolgozni az eseményeket. Országos problémának tűnik az egyenetlen érés, néhány fajtánál sok az apró, lemaradásban lévő bogyó vagy a rossz kötődés. Ha a 2013-as borok problémásak lesznek, akkor annak csakis ez lesz majd az oka. Itt tartunk most, a többit meg úgyis meglátjuk majd.

Egyenetlen érés a laska szőlőfajtánál

Kapcsolódó poszt: Szüreti beszámoló 2012-ből