Bihari Tamás egyelőre nem számít közismert arcnak a tokaji borászok között, pedig az általa igazgatott, családi hagyományokkal rendelkező birtok nem tegnap kezdte szőlőművelési és bortermelési tevékenységét. A jelenleg hathektárnyi saját és közel egyhektárnyi bérelt területtel dolgozó családi vállalkozás a kettőezer-tizenötös évig tisztességes minőségű és jelentősebb mennyiségű folyóborral látta el az érdeklődőket a saját, nem túl széles értékesítési csatornáin. A jelen helyzete pedig az, hogy Tamás kezei között napirenden van a folyamatok és a pincestílus finomhangolása, az út pedig egyértelműen a minőségi felzárkózás és a klasszikus, palackos értékesítés felé vezet. Ennek keretei között ugyan minősítés nélkül, de ökológiai művelés alatt áll nagyjából két hektárnyi területük a Kishegy, Bomboly és Hintós megnevezésű dűlőkben. Fajtakísérletezésről nincsen szó, a borász furmint- és hárslevelű-alapokra építkezik.
A munkák jelentős részét Tamás maga végzi a szőlő és a pince tekintetében egyaránt, az értékesítés pedig a paradigmaváltással sem növekedett túl önmagán. A Bihari-borokhoz jelenleg a borászat két saját üzletében lehet hozzájutni (egri vörösborok mellett). Nagykereskedő és egyéb értékesítési csatorna nem játszik, a palackok útja éppen ezért lekövethető és átlátható. Ez egyrészről jelenthet minőségi garanciát, másrészről némileg bonyolítja a folyékony kapcsolatfelvételt a borász borai és az érdeklődő közönség között. Én sem a polcokon, hanem a tavalyi Hárslevelűk Éjszakáján találkoztam először a Bihari-hárslevelűvel, amely akkor igyekezett debütálni a nagyközönség előtt. Pár hete pedig lehetőségünk nyílt fesztiválkörülményektől mentesen is a két forgalmi bor palackjának az aljára nézni. Benyomásainkat alább, négykezes formában próbáltuk meg összegezni.
Bihari Borászat Bomboly Hárslevelű 2015
Sajnos nem teljesen tiszta az illata, bár a szellőzés valamennyit segít rajta. A halvány körtés, szőlős, fűszeres jegyek mellé egy korhadt fás jegy társul (gyanús volt, hogy a hordóval lehetett valami gond és Bihari Tamás is erre gyanakszik). A korty picit lágy, lehetne benne több élet. Visszafogott körtés, fehér gyümölcsös ízvilágát is beárnyékolja az illatban tapasztalt defekt, a korty picit kesernyésen zár. A HÉJ-on lényegesen jobban tetszett. 4p (furmintfan)
Bajban vagyok, ugyanis a tavalyi hárslevelűk éjszakáján éppen ez a Bihari-bor zárkózott fel a kedvencek közé ismeretlenül, első nekifutásra. Éppen ezért sokat, de legalábbis éppen annyit vártam, mint akkor. Ezúttal mégis kevesebbet kaptam. Orrban nem tiszta, hol elnagyoltan parasztboros, hol poloskás felharmonikusok torzítják. (A palackhibát eddigi tapasztalataim alapján kizártam.) Mögötte feltűnik ugyan a fajta bája, de a hibáit teljesen eltakarni nem tudja. A korty egyensúlyos, nem túl vastag, élénk, de nem túlzó savakkal operál, hossza aligha több, mint közepes. Kár a botlásért, de hozzáteszem, így sem menthetetlen. Sima 4 pont.
Bihari Borászat Kishegy Furmint 2015
Kellemes, a fajtához képest egészen bájos illat: virágok, körte, őszibarack, alma, pici fűszer, leheletnyi édeskés gyógyszeres felhanggal. A savak nem túl acélosak, de jól megtartják a kortyot, nem is tolakodnak az előtérbe. A korty tiszta, gyümölcsös, körtével, nyári almával, őszibarackkal operál. Jó inni. 5p (furmintfan)
A páros meggyőzőbb darabja, nincsen túlkomplikálva, de tiszta és szerethető, és ez belépőként bőségesen elég is. Friss, nem túl nehézkes, inkább a könnyebb, már-már gyümölcsösebb furmintképet igyekszik erősíteni. A korty egyensúlya dicséretes, semmiből sincs benne több, mint kellene, hossza közepes, a második pohár pedig minimum kötelező. A hegyaljai középliga egyik legtisztességesebb alkotása, jelenleg simán a hárs fölé képes emelkedni, holott fajtapreferenciáim nem ezt diktálnák. Finom és szerethető bor, 5 pont.
A palackmintákat Bihari Tamástól kaptuk behatóbb érzékszervi átvizsgálások elvégzésének céljából.
*Update (2017. április 15.): A Tamás által beszolgáltatott információk alapján némi pontosítást szükséges eszközölnöm, amely szerint a fentebb említett két hektárnyi bio-szőlőbűvészkedés számít (kizárólag) az ő terepének, a családi területek maradékát továbbra is a szülők művelik.
