Néhány hónapja dédelgetett álmom volt, hogy két korábban már megízlelt, remekbeszabott szamorodnit együtt kóstoljak meg, ezáltal lehetővé téve az összehasonlítást. A két eltérő stílusú, kimagasló bor a Tokaj Kikelet 2008-as Lónyai szamorodnija és a Tokaj Nobilis 2007-es Ahogy termett névre keresztelt nedűje, amely ugyan hivatalosan nem szamorodni, de szamorodni technológiával készült, így akár annak is nevezhető. A pillanat hétvégén jött el, egy kisebb családi ünneplés alkalmával. A pláne a dologban, hogy kedves szerzőtársam is kedvet kapott ahhoz, hogy együtt kóstolja meg ezt a két bort, ezért ő is bontott belőlük. A kóstolási jegyzetek tehát négykezes formában kerülnek bemutatásra.
pardi norbi:
drbarta: Meglepően friss primer gyümölcsösség jellemzi illatát, jól definiált citrusok, grapefruit, vérnarancs. Szájban meglepően könnyed egy „komoly” tokajihoz mérten, de ez mellett rendkívül zamatos. Az illatban megismert grapefruitos-vérnarancsos vonalhoz lehet szerencsénk, olyan érzés mintha magába az érett és lédús gyümölcsökbe harapnánk. A nem túl komplex, de annál imádnivalóbb ízekhez élénk, vibráló, de csiszolt savak csatlakoznak. A korty elejének és közepének mélysége után az ízintenziás és a savak intenzitása is a vártnál egy kicsit gyorsabb csökkenést mutat a korty végére, de az utóízben azonban még jó darabig megmarad a citrusos ízvilág diszkrétebb maradéka. Egyáltalán nem „szokványos” tokaji szamorodni.
pardi norbi: Közepesen intenzív aranyszín. Kifejezetten mély, közepesen intenzív illat friss és aszalt sárgabarackkal, viasszal, mézzel és kevéske vaníliával. Kóstolva fajsúlyosabb az előző bornál, mély aromákkal: aszalt kajszi, botritisz, méz, viaszosság. Gömbölyű, enyhén cseres korty, érett savakkal és jelentős cukortartalommal. A két bort többször egymás után kóstolva kicsit túlzónak is éreztem ezt az édességet (ugyanakkor senki ne gondoljon ragacsosságra). Hosszú, gyümölcsös, elegáns lecsengés.
drbarta: Sokkal inkább „szokványosabb” tokaji borkülönlegességekre jellemzőbb világú illat. Sokkal intenzívebb botritisz, mint az előző bornál, mellette érett és enyhén aszalódott kajszi, töppedt szőlő, viaszosság, vanília, marcipán. Szájban teltebb az előző borhoz képest. Jelentősebb súlyérzete mellett természetesen egy igen arányos felépítésű, hírből nem robosztus tételről beszélünk. Intenzívebb édesség mellett a savak szélesebbek, fajsúlyosabbak, de megvan a kellő magasságuk is. Nem olyan vibrálóak, inkább hosszabban, több hullámban hömpölyögnek. Az egyébként itt sem kiemelkedő komplexitású aromavilág mélyebb lenyomatot hagy, a finis hosszabban elnyúlik. Karakterében szintén „szokványosabb” tokaji szamorodni, az illatnak megfelelő aszaltkajszis-töppedtszőlős-gombás-vaníliás vonal. Konzisztenciájában kevésbé áttetsző, jóval inkább krémesebb. A lecsengésben egy pici cseresség.