Érdekes és kicsit hálátlan szerep a szamorodnié a tokaji termékpalettán. A szamorodni név szinte ugyanúgy hozzánőtt Tokaj-Hegyaljához, mint az aszú, de manapság az aszúk és újabban a dűlőszelektált száraz borok, azon belül is a furmintok a tokaji borászok liebling-jei. A szamorodni sok pince szortimentjének stabil tagja, mégsem lehet mondani, hogy "divatos" vagy széles körben kellően megbecsült termék lenne. Itthon a fogyasztók közül sokan olcsó aszú-pótlékként tekintenek rá, külföldön pedig a hagyományos piacnak számítható Lengyelországon kívül a late harvestek egyszerűbben kommunikálható üzenetükkel valószínűleg simán beelőzik.
A kis családi pincészeteknek gyakran választaniuk kell, hogy a késői szüret-édes szamorodni-aszú hármasból melyik kategóriá(k)hoz áll rendelkezésre megfelelő minőségű és mennyiségű alapanyag. Így aztán ilyen helyeken ritkábban találkozunk szamorodnival, amikor viszont mégis, általában drága, cserébe elég komoly tételekkel találkozhatunk. A nagy borászatoknál jellemzően szerencsésebb a helyzet: ha aszú éppen nem is készül az adott évben, egy szamorodninak megfelelő arányban botrytiszes bogyókat is tartalmazó alapanyag általában lejön a tőkékről, így náluk szamorodni szinte minden évjáratban van, ráadásul barátibb áron.
Az aszúk puttonyszámának elhagyásával és a termékleírás módosulásával a szamorodni szerepe változhat, betöltheti a 3 és 4 puttonyos aszúk által hagyott űrt, legalábbis ezt várják a borászok. Biztató jel, hogy több borászat is egyre nagyobb szerepet szán ennek a műfajnak: Szepsyék évek óta nagy hangsúlyt fektetnek a szamorodnira (ahogy Demeter Zoltán is a voltaképpen szamorodninak megfelelő főborra), az Oremus sem véletlenül hozta vissza ezt a bortípust a szortimentjébe néhány évvel ezelőtt, legutóbb pedig a Disznókő formálta át saját szamorodnijának arculatát. Pár éve múlva meglátjuk, mennyire változik a szamorodni pozíciója, méltó helyére kerül-e ez a bortípus a palettán és a borkedvelő emberek szemében.

Jelen poszt az elérhető árú örömforrásokról szól: három külföldi tulajdonosi háttérrel rendelkező, nagyobb borászat 2010-es évjáratú szamorodniját kaptam csőrvégre. Az azonos évjárat ellenére a három bor meglehetősen eltérő karakterrel rendelkezik, de mindegyikükben találtam szerethető vonást. És, mint kiderült, nem csak Lengyelországban keresik a szamorodnit: jut belőle többek között a szomszédos államokba (Szlovákia, Románia, Ukrajna), Németországba, Oroszországba és Svájcba is.

Oremus Szamorodni 2010

Fele hárslevelű és furmint, másik fele sárgamuskotály, zéta, kövérszőlő és kabar, tehát mind a hat tokaji fajtából jutott bele. Új zempléni tölgyhordókban erjedt, majd másfél évig 2-3 éves kishordóban érlelődött. 100 g/l cukor, 8,5 g/l sav, 12% alkohol.
Két társához képest jóval halványabb, citromsárga színű bor. Közvetlenül nyitás után eléggé meglepett az illata, már-már azt hittem eltévesztettem a házszámot, ugyanis az édes gyümölcsök és a hordó édeskés fűszerei mellett megjelenik benne egy határozott friss zöldfűszeres irány is. Ahogy szellőzik, a pohár egyre inkább dobálja magából a friss trópusi gyümölcsös jegyeket (mangó, kiwi, papaja, lime). Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy tokaji késői szüretbe beleborult volna egy kevéske francia hordóban erjesztett új-zélandi sauvignon blanc. A trópusi gyümölcsök és őszibarack mellett narancs, lime, mangó és sok-sok fűszer dominálja az illatot. Kóstolva könnyed, elegáns, arányos szerkezetű, szép savakkal, pici krémességgel a kortyban. Botritiszt alig érezni benne, inkább késői szüretes, mint szamorodnis jellegű. Friss, őszibarackos, trópusi gyümölcsös, citrusos gyümölcsössége mellett ízében is hihetetlen fűszerességgel operál, ami szinte az édességnek is elveszi az „élét”. Struktúrában is, komplexitásban is van feljebb, de számomra van annyira izgalmas és ízletes, hogy ne legyen emiatt hiányérzetem. 6p (2850 Ft - Bortársaság)

Dereszla Édes Szamorodni 2010

100% furmint, 19 hónapig érlelődött 2-3 éves hordókban és szerednyei hordókban. 73 g/l cukor, 9,3 g/l sav, 12% alkohol.
Színe egy fokkal mélyebb, aranyba hajlik. Illata is mélyebb, érettebb, több botritiszes jeggyel, narancslekvárral, sárgabarackkal, fűszerekkel, egy csipet dohánnyal és zöld teával. Elképesztő intenzitású és frissességű savnak köszönhetően szájban szinte robban, végig a savak vezetik, az édességet gyakorlatilag teljesen kimossák a szájüregből. Lendületes és fókuszált a korty, kevés krémességgel, hosszú lecsengéssel. Citrusok, narancslekvár, sárgabaracklekvár, citromvelő, némi trópusi gyümölcs, finom vanília, fűszerek, pici dohány, leheletnyi kesernye a végén. Biztosan csiszolódik még, egyelőre fiatalnak hat. Savhangsúlyos édes borokat kedvelőknek best buy. 6p (1990 Ft - Monarchiaborok)

Gróf Degenfeld Szőlőbirtok Édes Szamorodni 2010

A Terézia és a Galambos termése, 60% furmint, 20% hárslevelű, 10% zéta és 10% kövérszőlő. Tartályban erjedt, majd 15 hónapig másod- és harmadtöltésű hordókban érlelődött. 84 g/l cukor, 8 g/l sav, 12% alkohol. 
A legkomolyabb érettséget mutató aranysárga színt ez a bor hozza a trióból. Illatban is több érettséget hordoz, kevesebb a friss illatjegy: sárgabaracklekvár, narancslekvár, trópusi gyümölcsök, narancshéj, fűszerek, kókusz, vanília és dohány. Szájban remek sav-cukor egyensúlyt mutat: előbbiek a borba simulva teszik dolgukat, a korty kerek, sima, jól kitöltött és krémes. Ízében narancslekvár, sárgabaracklekvár, fűszerek, kis dohány, vanília, fűszerek, kis csokoládé.  5p/6p (2850 Ft - Bortársaság)