A Borrajongó


Nagy fehérek 2011-ből

2016. január 20. 06:00 - drbarta

Az év első kóstolóján nagy volt rajtam a teher. Az évzáró kóstolónk ugyanis félelmetesen elvárás alatt teljesített, így most feltétlen valami komolyat szerettem volna az asztalra tenni. Nehogy még a végén szétszéledjen a klub "na ide se jövök többet" alapon. :)

A tematika nem bonyolult, 2011-es évjáratú nagy fehérek a készletemből. Stílus, fajta, borvidék nem számít, csak jó legyen. Hogy miért pont 2011-es? Leginkább azért, mert ebből volt a legnagyobb választék itthon. Illetve, hogy ésszerű választ is adjak magamnak, mostanában rájöttem, hogy általában nagynak szánt borok esetén az 5 év körüli borok a legkevésbé kockázatosak. Ennyi idő alatt biztosan levetik fiatalkori rakoncátlanságukat, alkotóiknak össze kell, hogy álljanak, nem lehet kifogás, hogy túl fiatal, nézzük majd meg ekkor meg akkor, ugyanakkor egy komoly borból ennyi idő alatt még nem szabd, hogy eltűnjenek a gyümölcsök és ha már meg is jelenik némi palackbuké még nem szabadna, hogy full tercier legyen az egész, ami ugye vagy jól sül el, vagy nem, és ami miatt az idősebb borok kóstolása lehet kétesélyes.

img_0587.jpg

Annak érdekében, hogy a sor biztos jó legyen zömmel olyan borokat igyekeztem válogatni, melyeket már kóstoltam, szerettem és legalább egykoron úgy gondoltam, hogy van értelme eltenni belőlük néhány évre.

Íme a kóstolónk (vakon nyomtuk): 

Tovább
1 komment

VieVinum II.- Kevésbé ismert termelők Wacahuból

2010. június 01. 08:31 - drbarta

A második bejegyzésben Wachau kevésbé ismert termelőiről lesz szó. Természetesen lehet, hogy nagyon is híresek ők, inkább úgy fogalmaznék, nem ők szoktak lenni elsősorban azok, akiket a borvidék kapcsán mindenütt emlegetnek.

Mivel általam nem igazán voltak ismertek, előzetes felkészülés nélkül, véletlen alapon mentem oda hozzájuk, alapvetően azzal a céllal, hogy hátha rá lehet akadni olyan gyöngyszemekre, melyek jóval kedvezőbb áron hoznák, vagy legalábbis megközelítenék azt a szintet, melyet az előző részben ismertettem.

Azt lehet mondani, hogy a kóstolt borok átlagos szintje bár elég magas volt, de azért érezhetően elmaradt az elittől, mondjuk rossz bort sem kóstoltam egyáltalán. Általában a prémium kategóriához hasonló karakterű, de jóval kevesebb mélységű aromatikával bírtak, összetettségben is érezhető volt a nagyok előnye.

Persze azért sikerük gyönygyszemekre is bukkanni:

Tovább
2 komment