Bárdos Sarolta, a Tokaj Nobilis tulajdonosa és borásza már visszatérő vendégként érkezett a Bortársaság Borsuli Borász a Házban eseményére. A 2000-ben alapított, jelenleg 7 hektáros birtok a kezdetektől fogva a borvidék vezető családi pincészetei közé tartozik. A Barakonyiból származó dűlős borok konzisztensen magas minőséget képviselnek és a Tokaj Nobilis volt az egyik első tokaji pincészet, amelyik a tradicionális pezsgőkészítés minden lépését házon belül végezte. Az augusztusi kóstoló fókuszpontjában is a pezsgők és a Barakonyi dűlő száraz borai álltak, de ráadás palack is kerültek a sorba.

Nyáron kóstoló-uborkaszezon van, de a Kálvária Pincében nem állt meg teljesen az élet. Július végén Szilágyi László, a Gizella Pince tulajdonosa és borásza volt Kézdy Dániel budakalászi pincéjének vendége. Már hagyománynak számít, hogy évente egy ilyen kóstolóra sor kerül, bár én legutóbb 2023-ban tudtam részt venni. A Gizella borokat ugyan rendszeresen kóstolom, de Kézdy Dánielnél az aktuális tételeken túl mindig előkerülnek régi évjáratok is a pince mélyéről, most sem volt ez másként.

Nincs egy hónapja sem, hogy egy közel 20 éves, szépen érett tokaji bort kóstoltam, lamentáltam is rajta, hogy milyen ritka alkalom az ilyen, erre a múlt héten ismét hasonló élményben volt részem. Ráadásul duplán, a Szepsy Pincétől egy száraz furmint és egy édes szamorodni volt a két "áldozat". A két régóta érlelt palack Kézdy Dánielnél került elő, a Kálvária Pince kincseket rejtő egyik ágából. A Szepsy Szent Tamásnak ezt az évjáratát egyszer kóstoltam, több, mint 10 éve (az a palack sajnos nem volt túl jó formában), a Dániel Szamorodnit pedig sohasem.

A Szepsy Szent Tamás Furmint 2006 még a tokaji száraz furmint hőskorából származik, a borvidék termelői ekkortájt kezdtek igazán a dűlős száraz tokaji borok bűvkörébe kerülni, a hangsúly még inkább a koncentrált, testes, erőteljes borokra helyeződött. A Dániel Szamorodni 2003 abból a szempontból is érdekes, hogy vele párhuzamosan ebből az évjáratból készült Szepsy Cuvée is, amelyet 2007 után teljesen felváltott a pincénél az édes szamorodni.

Az utóbbi években ritkábban volt szerencsém érett tokaji száraz borokhoz. Mivel én már csak elvétve szoktam hosszasan őrizgetni palackokat - már csak a kockázatkerülés miatt is - leginkább a borvidéken, valamilyen komolyabb kóstolón vagy Kézdy Dániel régi kincseket őrizgető pincéjében nyílik alkalmam ilyesmire. Ezt a palackot nem ott kóstoltuk, de ha minden igaz, közvetve onnan származik, és egy kisebb lélegzetű fehérboros sor levezetéseképpen került elő a házigazdának köszönhetően.

2006 kiváló évjárat volt a Tokaji borvidéken és az akkor még szárnyait bontogató száraz boros iskola és a dűlők faggatása szempontjából is sok fontos bor született ebből az évből. Azóta sok víz lefolyt a Tiszán és a Bodrogon, a tokaji száraz borok stílusa is sokat alakult, így különösen érdekes volt most megkóstolni egy kordokumentumot a "hőskorszakból".

A rosé hangsúlyos posztok után ismét itt az ideje, hogy néhány rég elmaradt beszámolót pótoljak. A 2026-os Gourmet Fesztivál június első hétvégéjén került megrendezésre a szokásos helyszínen, a Millenárison. A pénteki napon jártam kint, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, esett az eső is, bár most nem annyit, hogy egész napra elriassza a látogatókat. Kóstolni bőven volt mit, sok ismerőssel is találkoztam, gyorsan és jól eltelt ez a pár óra.
 A beszámolót terjedelmi okokból két részre bontottam, ahogy az elmúlt két évben is. Először jöjjön az a négy pincészet, akiknek a standjánál terjedelmesebb sort kóstoltam.

A Kikelet Pince birtokborai 2021 óta a Tarcal régies nevét is a palackon viselik. A Tarczal Furmint és a Tarczal Hárslevelű több helyi dűlő termésének házasításából készül. Berecz Stéphanie nem szokott kapkodni a forgalomba hozatallal, most a 2023-as évjárat fut. Bő egy éve a birtokon kóstoltam a két bor 2022-es évjáratát, most egy év elteltével előkaptam az otthon pihenő palackjaimat, hogy megnézzem, hogyan fejlődtek, változtak az eltelt idő alatt.

A tematikus kóstolókat többnyire hosszabb rákészülés előzi meg, hiszen a beszerzési források diverzifikálása sokszor elengedhetetlen az izgalmas borsorok összeállítására. Éppen erre nem volt lehetőségünk, amikor a húsvéti hétvége verőfényes vasárnapján, a bográcsozás melléktevékenységeként szerettünk volna inni néhány száraz tokaji furmintot, csak úgy, egymás mellett. Még évjáratazonos sor sem jött össze, így komoly összehasonlítgatásra sem nyílt lehetőség. Inkább csak annyit tudok kijelenteni, hogy megittunk három alapfurmintot, és az erről szóló jegyzeteket igyekeztem poszttá rendezni, alább.

Balassa István idén áprilisban is két teltházas kóstolót tartott a Bortársaság Borsuliban, én a második alkalomra váltottam jegyet. A 2024-es évjárat száraz furmintjai már forgalomban vannak, főleg ezeket kóstoltuk meg. Hamarosan érkeznek a polcokra a 2025-ös évjárat első fecskéi, egy kis ízelítőt is kaptunk. Ami a bejegyzés címét illeti, Balassa István ismét úgy kezdte a kóstolót, hogy sokszor sírni lesz kedvünk attól, amit mond, de a végén mindenki mosolyog majd a boroknak köszönhetően.

Bőven beléptünk már a márciusba, de még egy utolsó írás erejéig visszatekintünk az idei Furmint Februárra. Egy év kihagyás után idén ismét ott voltam a Furmint Február Nagykóstolón, a Hagyományok Házában, amely méltó zárása volt az eseménysorozatnak. A szakmának fenntartott kora délutáni idősávra nem tudtam odaérni, csak a nagyközönségnek is nyitva állóra, és már délután 5-kor is népes közönség sorakozott az asztalok előtt. A rendelkezésemre álló idő - szűk 4 óra - alatt 18 pincészetnél kóstoltam és a végére maradt standoknál már előfordult, hogy hiányos is volt a készlet, elfogyott némelyik bor. Persze még így is rengeteg bor és komoly merítés jutott nekem is a hazai furmintokból.

A budapesti Time Out Market is csatlakozott a Furmint Február eseménysorozatához, a borbárban a hónap első felében több furmintot is poharaztak, majd a hónap végén egy izgalmasnak ígérkező furmint kóstolót is tartottak. Ezen az estén a Time Out Market saját szortimentjének furmintjai a Winelovers tagjai által kiválasztott furmintokkal mérkőztek meg egy vakkóstoló keretében. A Time Out Market-et a borklub állandó házigazdája, Borsos Gergely képviselte, a Winelovers részéről Ádám Bogi és Bálint László kísérte el a borokat.
 

Több, mint 10 éve nem jártam a Borjour Magnumon, a nagy sétáló kóstolókból az utóbbi évekre már csak a Furmint Február maradt meg állandó programnak. Idén azonban kedvet kaptam hozzá, hogy lemaradásokat pótoljak, esetleg új kincsekre leljek, úgyhogy februárban ellátogattam a Kongresszusi Központban megrendezett kóstolóra.

A Kézdy Dániel nevéhez fűződő Kálvária Pince naptárjában - mint mindig - idén februárban is erősen furmint-hangsúlyos rendezvények kapnak, kaptak helyet. Bodó Judit és Bodó József már törzsvendégként érkezik ide a Furmint Február keretében, évente egyszer biztosan tartanak Budakalászon egy teltházas kóstolót. A borász házaspár általában az éppen forgalomba kerülő évjárat borait mutatja be, de ahogy a múlt évben, idén is csavartak egy a sztorin. Tavaly a Bott Pince fennállásának 20. évfordulója alkalmából régi kincseket kóstoltunk, idén pedig egy Exczellencziás vertikális adta a sor gerincét.

A Furmint Február jegyében ismét a Tokaji borvidék és emblematikus fajtája lesz a fókuszban, ezúttal egy horizontális sor formájában. Balassa István négy 2022-es dűlőszelektált furmintját kóstoltam meg egymás mellett. Három mádi - Betsek, Nyulászó, Szent Tamás - és egy tarcali - Mézes-Mály - dűlőből érkeztek a borok, egy forró, aszályos évből, amelyből nem volt könnyű elegáns, jó egyensúlyú borokat palackba zárni. A borok tükrözi a meleg év gazdagságát, de a potenciális buktatókat sikerült elkerülni, így négy nagyon szép furmintot kóstoltam.

Folytatódnak a furmintos beszámolók, a régebbi évjáratos Nobilis után most egy frissebb tétel következik a sorban, Demeter Zoltántól. Aki ismeri a tokaji borászt, tudhatja, hogy maximalista, nála semmi nem történik véletlenül, minden, a borászatban tett mozdulatnak, a kóstolóteremben elhelyezett tárgynak rendeltetése van. A borász megalkuvást nem tűrően hajszolja a legmagasabb minőséget, tökéletességet, legyen szó pezsgőről, aszúról vagy száraz borról. A szortiment alapját képező tétel stílusát is fokozatosan csiszolgatja, finomítja, a. Azt olvastam, hogy Demeter Zoltán a 2024-es kiadást tartja az eddigi legjobb birtokfurmintjának. Nem tudok vele vitatkozni.

A Disznókő Szőlőbirtok idén is megtartotta az évnyitó aszús "közönségtalálkozót", ahol a regisztrált vendégek szokás szerint több különböző évjáratú aszút kóstolhattak meg kötetlen formában. Az eseménynek ezúttal a Time Out Market  adott otthont, a borok mellé az Anyukám mondta étterem helyi egysége készült ízben passzoló pizza falatokkal. Mészáros László birtokigazgató és Lesti Zoltán kereskedelmi vezető is elkísérte a borokat, hogy minden kérdésre első kézből kapjanak választ a vendégek.
Három évjárat - 2015, 2005, 1995 - aszúi alkották a sort, felvezetőként pedig a 2025-ös Fumint Dry még palackozás előtt tartálymintája szolgált.

Szabival mi is ott voltunk a kóstolón, rövid jegyzetek és nyúlfarknyi évjáratismertetők következnek.

2025 szeptemberében nyílt meg a Blaha Lujza téri felújított Corvin Palace első emeletén a Time Out Market Budapest, ahol 11 hazai étterem és 3 bár várja a vendégeket. Az sokszínű ételkínálat mellett természetesen magyar borokkal is találkozhatunk és minden hónapban tematikus boros programokat is szerveznek a piacon. Decemberben Tokaj és az aszú került fókuszba, keddenként egy-egy neves tokaji borászat - Balassa Bor, Szepsy Pince, Gizella Pince és a Tokaj Oremus - vendégeskedett a Borsos Gergely által szervezett boresteken. A négy alkalomból sajnos csak az utolsó kettőn tudtam részt venni, összevont beszámoló következik.

Az év végi egyvelegek előtt még egy tokaji boros írás következik, négy száraz tokaji házasítás összehasonlításával. A tokaji száraz bor útkeresése érdekes pályát járt be az elmúlt 25 évben. Eleinte a legtöbb borász - elsősorban a kis családi pincék - a dűlőszelektált tételekre helyezték a hangsúlyt, ezeknek a boroknak ki is alakult a stabil rajongótábora, de a szélesebb közönség megszólítása nem feltétlenül sikerült. Ahogy a fogyasztói ízlés egyre inkább a könnyen befogadható, gyümölcsös és megfizethető borok felé fordult, a tokaji borászok is felismerték, hogy szükség van egy belépő Tokaj Dry borkategóriára. A recept és a stílus mára szépen körvonalazódott és sokkal egységesebb képet mutat a dűlős borokhoz képest: általában furmint és hárslevelű házasítása - esetleg további fajtákkal fűszerezve -, acéltartályban erjed és érlelődik, legfeljebb minimális hordóval, könnyed, gyümölcsösre hangolt és fiatalos is élvezetes.

Ilyen borokból választottam ki négyet, még a 2023-as évjáratból. Mind a négy bort kóstoltam már korábban, de sosem együtt, és el is telt több hónap az utolsó találkozások óta, úgyhogy kíváncsian vártam, mit mutatnak most.

Az elmúlt évekhez hasonlóan 2025-ben is folytatódott Homoky Dorka, a TR Művek és a Zsira Pincészet közös kóstolósorozata, a Zsendülés, amelynek idei évzáró budapesti eseménye már a karácsony jegyében, december közepén került megrendezésre. A szoros barátságot ápoló borászatok a Turbina Kulturális Központban első emeletén működő Emelet Bistroban gyűltek össze, hogy bemutassák a boraikat. Mindannyian elkötelezett Tokaj-rajongók, mégis más-más stílusban alkotnak.
Zsirai Katáéknál mondhatni hagyományos szortimenttel találkozunk, a többnyire hordóban erjesztett és érlelt száraz borok és tokaji édes borkülönlegességek mellé az utóbbi években bekerült a pezsgő és megújult arculattal egy új borcsalád is helyet kapott a szortimentben. "One & Only" név alatt olyan egyedi tételek kerülnek palackba, amelyek a különleges évjárati adottságok vagy más tényező miatt megismételhetetlenek.
A TR Művek választékának gerincét egy pét-nat, egy száraz bor és egy késői szüretelésű édes bor alkotja, de ha az évjárat lehetővé teszi, dűlőszelektált száraz bor, szamorodni, aszú vagy valamilyen kísérleti tétel is palackba kerülhet.
Homoky Dorka évekkel ezelőtt letette a voksát a natúrborok mellett, száraz borai szűrés és derítés nélkül, minimális kénnek vagy kén nélkül kerülnek palackba. Nála is készül pét-nat,  és 2021-ből egy "normál" méthode traditionnelle pezsgő is. Különlegességként vörösbor is készül, ami idén ráadásul újborként került palackba.

(Uliczki Dénes, Homoky Dorka, Kada Anikó és Zsirai Kata)

Régen jártam már Zsendülésen, volt mit bepótolnom. Ahogy mindig, most is sok ismerőssel , baráttal találkoztam, beszélgettem, repült az idő, de próbáltam azért jegyzetelni is. Rövidke jegyzetek következnek a borokról, a kóstolás sorrendjében pincészetenként csoportosítva.

A sok portfólió bemutatós írás után valószínűleg az idei utolsó nagy sétáló kóstolós élménybeszámoló következik, a 2025-ös Vince Gáláról. A rendezvénynek ismét a Szépművészeti Múzeum adott helyet, az impozáns helyszínre sok borász személyesen hozta el borait, volt miből meríteni. Sok régi jó ismerőssel találkoztam, mindenkivel sikerült kicsit beszélgetni is, tömegjelenetből pedig szerencsére kevés jutott.

Sajnos kármentők ismét csak kevés asztalnál álltak rendelkezésre, ami az én kóstolási kapacitásomat bizony alaposan korlátozta. Amikor éreztem, hogy kezdek telítődni, inkább nem erőltettem tovább a dolgot és szépen hazamentem. Utólag visszatekintve a meglátogatott standokra, eléggé erős a Tokaj-hangsúly, de néhány másik borvidék is szerepel a beszámolóban. A pincészetek kóstolási sorrendben érkeznek,  az egyes tételekről 1-1 mondattal, pontszámok nélkül.

November elején egy kedves barátomnak segítettem egy kötetlen céges borkóstoló lebonyolításában, majd a "hivatalos" program után előkerült egy komplett 2023-as Gizella dűlős sor és egy szamorodni, a 2024-es birtokbor az eredeti tervek szerint is szerepelt az este során. Természetesen örömmel kaptam az alkalmon, hogy megtudjam, hogy állnak most a 2023-as Gizella dűlős borok, az utolsó palackjaim feláldozása nélkül. Jegyzetelni részben csak helyben kapkodva, részben emlékezetből sikerült, de a lényeg azért talán így is átjön.

A SVÉT, azaz a Stílusos Vidéki Éttermiség a magyar vidéki gasztronómia több területét átfogó szervezet, amely a legjobb vidéki éttermek nagy részét is tagjai között tudhatja. A SVÉT több kisebb-nagyobb rendezvényt is szervez, amelyek közül a legnagyobb és a legfontosabb az összes tag és a velük szorosan együttműködő partnerekkel, többek között a Pannon Bormíves Céh borászataival közösen rendezett nagy SVÉT, amelynek 2022 óta Tata ad otthont. Szóval ez amolyan mini vidéki gasztró fesztivál, családiasabb és kevésbé rongyrázós, mint a budapesti Gourmet Fesztivál.
Mivel még sosem jártam SVÉT rendezvényen, de Tata egyébként is az egyik kedvenc vidéki városom és az időjárás is kedvező volt, a szombat délutánt a fesztiválon töltöttem és természetesen megkóstoltam néhány bort is. A Pannon Bormíves Céh tagjai mellett a Neszmélyi borvidék is kapott egy saját standot, illetve a felvidéki Fyrmonia Organic Winery borait is meg lehetett kóstolni.

A borvilágba elsősorban dűlőszelektált tokaji furmintjaival és édes boraival berobbanó Balassa István 2018-ban döntött úgy, hogy kipróbálja, hogy működnek a nemzetközi fajták a mádi dűlőkön. A borász kóstolóin sokszor elhangzik, hogy a klímaváltozás és az egyre gyakrabban előforduló extrém időjárási jelenségek egyre komolyabb kihívások elé állítják a borvidéket, és kérdés, hogy a borvidéken engedélyezett hat szőlőfajta miként viseli majd a megpróbáltatásokat. Balassa István szerint nyitni kellene más szőlőfajták felé is, ezért telepített rajnai rizlinget és a chardonnay-t Mád két első osztályú dűlőjére, a Nyulászóra és a Szent Tamásra.
Nem ő az első és egyetlen tokaji borász, aki nemzetközi fajtákkal is dolgozik, például a Sauska portfólióban ezek régóta nagy hangsúllyal szerepelnek és találkozhattunk chardonnay-val, sauvignon blanc-nal, pinot noir-ral vagy rajnai rizlinggel más pincészeteknél is (hirtelen ők jutottak eszembe: Angyal, Árvay, Breitenbach, Carpinus, Dobogó, Grand Tokaj, Maison Aux Pois, Oremus, Pajzos-Megyer, Sauska), de számomra talán mégis Balassa István esetében volt a legváratlanabb a fordulat, az addig tőle megismert borok tükrében.
A rajnai rizlingből 2020-ból debütált, azóta több évjárat is palackba került és kis mennyiségben kapható volt a pincénél, de idén már a 2024-es évjáratból mindkét fajta bora elérhetővé vált a nagyközönség számára.

A terroir és a bor kapcsolata örökzöld téma, számtalan írás született már arról, hogy: mennyire befolyásolják a bort az adott termőhely adottságai; jöhet-e valójában az alapkőzetből az ún. "ásványosság" érzete; a borász, termőhely, fajtajelleg hármasából melyik hogyan lehet képes felülírni a többit.
Valahol ez a témakör motoszkált a háttérben, ahogy összeállt ez a kóstolósor. Eredetileg három tokaji pincészet spontán összegyűlt 2021-es hárslevelűje volt az apropó, de csavartam egy kicsit a dolgon, és a házi készletből betettem a sorba két másik 2021-es Balassa bort. Az egyik szintén a Betsek terméséből készült, de furmint fajtából, míg a másik bor duplán kakukktojás: egy furmint a szintén mádi Nyulászóból.
Kíváncsi voltam, hogy vakon mennyire lesz felismerhető a borászatok stílusa, a három hárslevelű mellett egyértelműen rá tudunk-e bökni a kakukktojásokra, azaz a két furmintra és azok közül is az egyetlen borra, amely másik dűlőből készült. Messzemenő következtetéseket nem sikerült levonni - feltehetően a saját korlátaink miatt (is) -, de a játék legalább érdekes volt. Megint sokat tanultunk, hogy rájöjjünk, milyen keveset is tudunk.

Illatos fajták ritkán szerepelnek önálló posztban a blogon, de most rajtuk a sor. Három 2024-es sárgamuskotály következik a borpárokat, bortriókat felvonultató sorozatból. Három borvidékről: Pannonhalmáról, Neszmélyből és Tokajból választottam 1-1 bort. Tokajban sok termelő félszáraz tételként készíti a sárgamuskotályt, Sauskáék választékában viszont csontszáraz borként szerepel. Pannonhalma kicsiny borvidékén a sárgamuskotály csak epizódszereplő, a Herold Pince azonban évek óta nagyon szép borokat készít a fajtából. Harmadikként a mindig megbízható Kősziklás Borászattól választottam egy bort.