A Borrajongó


Muzeális Borok Éjszakája a Drop Shopban

2015. június 29. 06:00 - akov

Miközben az öreg borokról értekeztem, a Drop Shop már a Muzeális Borok Éjszakáját hirdette. Az egyre népszerűbb Múzeumok Éjszakájának ötletéből táplálkozó kóstolón tízévesnél idősebb csúcsborokat mustrálhattunk. A koruknál fogva ritka és nehezen hozzáférhető palackok szétpoharazása egyrészt példaértékű a borbáros szintéren, másrészt pedig fene mód élvezetes a hozzám hasonlónak. Szóval, aki ott volt, feledhetetlen élvezetekben lehetett része, annál is inkább, mert a borok többnyire teljes hangerővel énekeltek és az ilyenkor sanszos gyökérnap messze elkerült bennünket.

ds_muzealis.jpg

Tovább
6 komment

Sauvignon blanc-est a "Klubban"

2015. január 20. 06:00 - drbarta

Budapesti bandával már igen, de Szegeden még nem tartottunk sauvignon blanc kóstolót, így mindenképp hiánypótló volt számunkra.

sb_1.jpg
Egyszerű tematika, sauvignon blanc, vagy sauvignon blanc-domináns házasítások, külföldiek, hazaiak vegyesen, sem évjárati, sem árkategória szerinti egyezésre nem törekedtem. Vakon kóstoltuk a borokat, ebben a sorrendben jöttek:

Tovább
20 komment

Mondovino 2013. II. rész

2013. december 19. 06:00 - akov

A beszámoló második részében térjünk tehát át a vörösekre. Kezdjük rögtön sógorékkal, lévén Bécsben vagyunk, volt mit szemlézni Burgenlandból. Az első átütő élményt a cabernet-kékfrankos-tannat alapú Gager Tycoon 2009 képviselte. Jó sav, kirobbanó intenzitás, emberes mennyiségű fa és hosszú lecsengés. Nagy kedvencem, az Umathum minden évben szép szelekcióval érkezik a Mondovinora. A Haideboden 2011 meglepően pinot noiros kivitelű, intelligensen elegáns, a kis mennyiség ellenére is érezhető benne a fűszerező cabernet. A Pinot Noir Unter den Terrassen 2010 fülledt, kicsit büdi, de cseresznyésre és hecsedlisre szellőzik. Nem rossz, de nem is meghökkentő. A Blaufränkisch Kirschgarten 2009 viszont mély, nagyon hosszú, tele izgalommal, de azért még érlelésért kiált. Prielerhez átevezve a Blaufränkisch Johanneshöhe 2010 kerül először poharunkba, az évjárat ellenére korrekt, vonzóan piros bogyós és makulátlanul tiszta. A Pinot Noir Hochsatz 2010 hecsedlis, kevés vegetálissággal, nem rossz, de a nehéz évjárat miatt nem kellően koncentrált. A Cabernet Sauvignon Ungerbergen 2011 ellenben komoly anyag, intenzív és hosszú. A háttérben bujkáló kis zöldesség csak fokozza komplexitását. A pult alól töltögetett Marienthal Blaufränkisch 2011 meglepetésre abszolút tartja a lépést a kabernével, csak szuperlatívuszokban lehetne róla értekezni. Az egyetlen magyar vonatkozású kiállító Franz Weninger volt, aki az osztrák tételek mellett a balfi fivéreket is felsorakoztatta. Idő hiányában csak a Dürau Blaufränkisch 2009-re próbáltam rá, de nem bántam meg, mert számomra ez lett a kiállítás legjobb és legérdekesebb osztrák bora. Piros bogyós, egy picit bőrös, rettentő hosszú lecsengéssel, igazi nagy kékfrankos. Méltó barátja a Preisinger Paradigma 2011 zweigelt, kékfrankos és merlot házasítás, amely vonzóan lédús savanyú gyümölcsökkel, jó adag minőségi fával és komoly tartalmával vált emlékezetessé.

konzerhaus.jpg

Tovább
12 komment

Sauvignon blanc minisor

2013. augusztus 21. 06:00 - pardi norbi

A sauvignon blanc-nal nem indult problémamentesen a kapcsolatom. Ez főleg annak tudható be, hogy sokáig kizárólag magyar italokkal próbálkoztam, és be kell valljam, a mai napig nem ittam igazán nekem tetsző honi sauvignon-t. Simon József 2002-es bora tetszett leginkább, de az is inkább egy remek fehér volt, mint a fajta kiemelkedő képviselője. Aztán mikor sikerült beszerezni néhány chilei meg új-zélandi palackot, egycsapásra megváltoztak a dolgok és főleg utóbbiaknak kifejezett kedvelője lettem. Főleg nyáron, melegben. Ahogy telt-múlt az idő, a fajta kevésbé hedonikus, inkább precíz és ásványos, általam szintén nagyon kedvelt változataival is sikerült egész nagy példányszámban összefutnom: a loire-i borokkal. A harmadik, személyesen preferált sauvignon-os vidék Bordeaux, innen sajnos a mai napig nagyon korlátozottak a tapasztalataim. Ezúttal mindhárom területről vásároltam egy-egy palackot, és egymás mellett kóstoltam őket.

Tovább
3 komment

Mondovino 2012

2012. november 26. 06:00 - akov

Tavaly még csak elsőbálos “mondovinós” voltam, de látva a rendezvény grandiőz borlabirintusát, megesküdtem, hogy engem csak vastag láncokkal lehet onnan távol tartani. A Wein & Co évente megrendezett borbemutató kóstolója valóban meghökkentő kínálattal szippantja be a régió borkedvelőit. A rendezvénynek idén ismét a bécsi Konzerthaus adott otthont, a tavalyi Mondovinohoz hasonlóan 200 kiállító vagy 2.000 tétellel kínálta a díszes közönséget.  A 40-45 Euró áron megvásárolható két napos belépő önmagában olyan csúcsborokhoz enged hozzáférést, amelyek kóstolására keveseknek van lehetősége. A kiállítók – jelezvén az osztrák borpiac vásárlói oldalának erejét – simán poharunkba lötykölik a 100-200 Euróra árazott borritkaságokat. Sokan vitatják, hogy lehet-e napi 50-60 tétel kóstolásakor érdemben bort értékelni. Valószínűleg nem. Egy ilyen alkalom azonban mindennél jobb lehetőséget biztosít híres borvidékek általános teljesítményének felmérésére, évjáratok áttekintésére, stílusok megismerésére, valamint technológiai- és divatirányzatok feltérképezésére. Ez pedig, bármennyire is megterhelő érzékeink számára, felbecsülhetetlen értékű tapasztalattal gazdagít. Ennek jegyében vágjunk bele az alábbi összefoglalóba.

mondovino2012.jpg

Tovább
26 komment

Bordeaux-Villány: A végső párbaj

2012. január 17. 06:00 - drbarta

 A dramatizáló címet kéretik nem túl komolyan venni, talán inkább arra utal, hogy ebben a témában elsősorban az ár miatt, nem hiszem, hogy vállalkozni fogok a jövőben újabb sort összeállítani, így a konklúziókat a jelen kóstoló fogja számomra egy darabig biztosítani. 

A téma tehát, prémium Bordeaux-Villány-párbaj.  Volt már ilyen az alkeszen is, de elég sok olvasói kritika merült fel. Emlékeim szerint elsősorban a bordói vonalt messze nem találtak egyesek elég veretesnek, ahhoz, hogy túl büszkék lehessünk az eredményre, másrészt elhangzottak olyanok, hogy a magyar versenyzők nem kereskedelmi forgalomból származtak. Igyekeztem ezekből tanulni.
 
Az ár miatt persze a merítés igen szűkre volt szabva, mindössze 3-3 tétel fért bele. Ezeket úgy igyekeztem összeállítani, hogy Villányból az abszolút legelső vonalból válogattam, és velük szembe, a bordói oldalra, árban összemérhető, és mindenképp méltó ellenpontok kerüljenek, konkrétan egy jó második vonal.
 
Megjegyzésként az árakhoz, szándékom szerint teljesen figyelmen kívül hagytam olyan tényezőket, hogy jelenleg mi az Euro-árfolyam. A villányi vonal legdrágább tagja, az Attila, már évekkel ezelőtt 25 000 Ft-ra lett beárazva, amikor még 250 Ft körül volt az Euro. Így én úgy értelmeztem, hogy anno 100 Eurora lett belőve.  Az ok, hogy jelenleg már nem annyi, az kívül áll a borokon. A francia borokat külföldi beszerzés esetén a vételáron vettem figyelembe, magyarországi vásárlás esetén pedig a franciaországi jellemző árakon. Ilyen módon a bordói csoport tagjai durván 50-130 Euro értéket képviselnek, míg a villányiak kb. 50-100 Euros intervallumba esnek.
 
Mivel a kóstolóra a tervezett létszámnál eggyel kevesebben jöttek el, a perfő árakon pedig már nem akartam tovább emelni, saját részre letöltöttem 1-1 decit kis üvegekbe, így nekem volt lehetőségem a borokat másnap, illetve harmadnap visszakóstolni. A posztban igyekszem megosztani a későbbik kóstolás élményeit is.
 
A tételeket a kóstoló reggelén kidugóztam, leöntöttem belőlük az emlegetett deciket, hogy estig tudjanak némiképp szellőzni. Ezt az időt a garázsban töltötték, ahol 13 fok volt a hőmérő tanulsága szerint, terv szerint a vakkóstoló előkészületei alatt reméltem, hogy elérnek jó 14-15 fok körüli kezdő hőmérsékletet, de mégis az ideálisnál picikét hidegebbnek tűntek.
 
Következzen tehát az illusztris kóstoló, a blog életében először mind három szerző tollából:

Tovább
22 komment