Sok-sok borral telt a húsvét, különösen, ha a péntek estét is hozzácsapom. Kóstoltam (ittam) bort barátokkal, családdal... étel előtt, mellett, után, nélkül... egy pohárral, több pohárral... többnyire magyarokat, de két újvilági is a poharamba került... Viszonylag széleskörű merítés jött össze a 4 nap alatt, gondoltam ez most egy különösebb koncepciót nélkülöző egyveleg-posztot megér.
Mostanában egyre többször nyitok kedvtelésből, mindenféle koncepciót mellőzve palackokat, ezért úgy döntöttem, hogy felélesztem a réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban létezett sorozatot, és elkezdem megírni az eddig többnyire poszttalanul hagyott, amúgy remek borokat. Legutóbb például egy pannonhalmit és egy somlóit ittam; nem is egymás mellett, hanem egymás után. Bár egyik sem szerepelt rosszul, mégis kevesebbet kaptam tőlük, mint amennyit vártam; egyedi, izgalmas borok közepes élvezeti értékkel.
(akov) A fene gondolta, hogy humorizáló "álláshirdetésemre" akad épeszű vállalkozó. Pedig bizony akadt. Furmintfannak hívják és a hétről-hétre jelentkezik majd olvasmányos kóstolási jegyzeteivel. Fogadjátok nagy szeretettel!
Először is szeretném megköszönni a blogger társaknak a megelőlegezett bizalmat, nagy öröm, hogy részt vehetek a Borrajongó további működésében. Bemutatkozó posztként egy, a Bortársaság Lánchíd utcai üzletében a közelmúltban tartott rendezvény tapasztalatait osztanám meg. A Bortársaság október közepén egy kötetlen kóstoló keretében mutatta be az októberi kiadványukban szereplő borok egy részét, leginkább rajnai rizlingeket és 2009-es vörös cuvéeket. A fehérborok újdonságként kerültek be a kínálatba, a 2009-es évjáratból származó vörösek pedig egy 6 palackos válogatásban kaptak helyet. Közülük nem egy bor már szerepelt a blog hasábjain.
Múltkoriban a Bortársaságban bóklászva észrevettem az új jövevények között, hogy kijött Pannonhalmáról egy komolyabb, vagy legalábbis komolyabb árazású pinot noir. 7500 Ft. Mindig ilyenkor kíváncsiság éled, vajon tényleg egy nemzetközi értelemben is versenyképes tétellel állunk szemben, hiszen 25 Euro környékén már kiváló Cote Chalonnaise, vagy épp Marsannay kapható. Nem is kellett túl messzire menni kontrollért, a szomszédos polcon ott pihent a Dom. des Croix-nak egy 2010-es évjáratú Beaune 1er cru-je, nem sokkal többért, feltételezem a franciaországi árat alapul véve simán 30 Euro alatt lehet a bor.
Adta magát a párbaj:
Mint nemrég hírül adtuk, idén is sor került a Tokaj „löszborait” felvonultató kóstolóra. A barátságos rendezvény nem csupán e gyakori, bortermelésre kiválóan alkalmas talaj áldásos hatásait engedteti tanulmányozni, de jó alkalmat kínál a közelmúltban letöltött 2011-es fehérborok szondázására is. A tokaji termelők mellé idén pannonhalmi és szekszárdi termelők színesítették a már alapból is igen izgalmas kínálatot. Az alábbiakban megpróbálok egy jó áttekintést adni a felvonultatott borokról. Mivel sok tételt sikerült megkóstolni, csak a vázlatos benyomásaimat tudom visszaadni. A vendégpincék borait a poszt végén, egy külön szekcióba gyűjtöttem össze.
Eléggé megy manapság a Sandahl-téma, konkrétan nálunk is már többször szerepelt az elmúlt hetekben. Ígérem, részemről ez lesz jó darabig az utolsó, de a helyén-kezelés érdekében meg kellett, hogy nézzem őket nemzetközi kontextusban is.
Koncepció, vesszük a két top Sandahl-rieslinget, melléjük tesszük érdekességképp a borász saját neve alatt kihozott rajnaiját is. Itthonról még jó választásnak tűnik Pannonhalmáról a Prior, ami stílusban várhatóan szintén olyan, hogy összehasonlítható külföldi rieslingekkel, ugyanakkor fele annyiba kerül, mint a címszereplők, így ár-érték irányú tapasztalatok is leszűrhetők lehetnek. Három nemzetközi referenciával egészül ki a sor, érintve különböző termőhelyeket, évjáratokat, árkategóriákat.
Érdekes tapasztalat volt. Vakon kóstoltunk, a jegyzeteken kívül megosztom azt is, hogy miket tippeltem a leleplezés előtt.
Íme:
A Kertész Pinot Noirral áttérve a vörösborokra a Pannonhalmi Apátsági Pincészet Infusio 2009 kerül a poharamba. Fűszerpaprikás, lekvárosan gyümölcsös, jó adag fával. Vakon biztosan szekszárdinak tippelném, mindenféle szempontból izgalommentes. A Balla Géza Prémium Kékfrankos Sziklabor 2009 nagyon mediterrán jellegű, jól egyesíti a túlérett és érett gyümölcsös jegyeket, miközben nagyon koncentrált és sem az alkoholja, sem az illója nem kevés. A Prémium Cabernet Franc 2009 kissé oxidált, jóval keskenyebb anyag, de így is érezhető benne az alkohol. Az est legzúzósabb tanninját mondhatja magáénak. A Gere Kopár 2009 úgy tűnik most debütált a nagyközönség számára, igaz forgalomba majd csak jövőre kerül. Koncentrált, kissé zártnak tűnik, elég tanninos, a friss gyümölcsösség csak a háttérből muzsikál, mindenesetre van benne fantázia, de a kiválósághoz még évekre is szükség lehet.