Minél több, a minőség iránt elkötelezett mátrai termelőtől van módom bort kóstolni, annál inkább az az érzésem, hogy ez a magyarországi viszonylatban nagynak számító borvidék bizony óriási – jelenleg szinte teljesen kiaknázatlan – lehetőséget kínál. Néhány évvel ezelőtt még csak Németh Attila Gábort (NAG) és Szőke Mátyást tudtam volna a kifejezetten minőségi bortermelés területén emlegetni (legalábbis azok közül, akiknek a borai számomra elérhetőek), mostanra csatlakozott hozzájuk még néhány fiatal (Karner Gábor, Losonci Bálint, Szecskő Tamás), akik rendületlenül igyekeznek dűlőikből a legjobbat kihozni. Az ő boraik egyértelműen a Mátrai borvidék kiválóságát igazolják. Nemrégiben egy csokorra való mátrai bort kóstoltam, a róluk készült kóstolási jegyzeteimet teszem közzé ebben a bejegyzésben:

       A soron következő két bor bemutatásából valószínűleg nem sok hasznos tudnivalóval gazdagszanak a blog olvasói, ugyanis feltételezésem szerint a bejegyzés tárgyát képező nedűk nehezen fellelhetőek. Azonban számomra olyan kellemes meglepetést okoztak, hogy úgy döntöttem mégis közzéteszem milyennek találtam őket. Boros pályafutásom kezdetén, mintegy öt éve gyűjtöttem be mindkettőt és egészen mostanáig tároltam őket, így pincém legidősebb lakói közül vettem kettőtől búcsút. A dolog apropóját pedig az szolgáltatta, hogy öcsémet sikeres államvizsgája után egykori kedvenc boraival szerettem volna meglepni.