Tokaji édes borokról gyakran írunk a blog hasábjain, időnként más magyar borvidékekről is előkerülnek édes borok, a külföldi versenytársakról azonban az utóbbi időben ritkán volt szó. Bár mára szinte közhelyszerű beszédtéma boros körökben, hogy az édes borok piaca egyre inkább szűkül, azért még mindig számtalan stílusban, különféle módszerekkel készülnek édes borok a nagyvilágban.

A teljesség igénye nélkül, most négy különböző, európai országokból származó édes tétel következik, amelyek a közelmúltban fogytak el.

Szokták volt mondani, hogy Bordeaux megismeréséhez és megkedveléséhez időre és türelemre van szükség. A gyakran nem éppen behízelgő simogatásukról híres borok rétegeinek feltárásához valóban nem árt először kiszeretni az újvilági alapborok jellemtelen katonáiból. Aztán jobb, ha nekiülünk és megismerjük az évjáratok sajátosságait és nagyító alá vesszük a kiszemelt termelők pedigréjét. Itt jönne az, hogy húzzunk elő 2-300 Eurót, mert azért már akár kaphatunk is valamit. Nem kell ennyire hevesnek lenni, kapunk némi izgalmat jóval kevesebb pénzért is... az alábbi három bort külföldről szereztem be, egészen normális árazás mellett.

A kóstolót az Ausztráliában tevékenykedő és élő boros szakember Halász Attila szervezte. A tematika az volt, hogy Európában nem elérhető, értékes és egyedi ausztrál shirazokból rakott össze egy rendkívüli sort, mely ki lett egészítve egy rhone-vidéki komoly syrah-val és kettő Kaló-féle shirazzal.

Aki olvassa ezt a blogot, sejtheti, hogy masszívan fehérboros vagyok. Még ha vöröset iszom akkor sem a "nagyágyú" tannintól duzzadó borok képezik érdeklődésemet. A sor mindenképp nagyon egyedinek és megismételhetetlennek tűnt, így végűl asztalom-nem asztalom, csak győzőtt a kíváncsiság.

Mivel én egész egyszerűen nem ezeket stílusú tételeket szeretem fogyasztani, az értékeléseim sem valószínű , hogy helytállóak, de igyekeztem félretenni minden ilyen érzelmemet, és a tőlem telhető lehető legszélesebbre tárni a tannin-tolernacia ajtaját:)

A sor pazar volt, köszönet a szervezőknek.