A számunkra emlékezetes magyar borokat felvonultató poszt után rátérünk az idén megméretett és elég fajsúlyosnak bizonyult külföldi versenyzőkre. Persze a Borrajongó állandó főszereplője, a rajnai rizling viszi a prímet, de mellette megjelennek Bordeaux, Burgundia, Dél-Franciaország, valamint a spanyol Ribera del Duero és Ausztrália legszebb pillanatai is. A többit pedig – ti. 2012-ben is körbe nyaltuk a világot – a pár egyéb segédmuzsikus úgyis bizonyítja.
Az elmúlt két hónapban elfogyasztott rieslingek jegyzetei következnek szokás szerint egy csokorba gyűjtve.
Az elmúlt hónapokban itthon elfogyasztott rieslingek jegyzetei következnek. Voltak köztük igazán jó dolgok :)
Íme:
Eléggé megy manapság a Sandahl-téma, konkrétan nálunk is már többször szerepelt az elmúlt hetekben. Ígérem, részemről ez lesz jó darabig az utolsó, de a helyén-kezelés érdekében meg kellett, hogy nézzem őket nemzetközi kontextusban is.
Koncepció, vesszük a két top Sandahl-rieslinget, melléjük tesszük érdekességképp a borász saját neve alatt kihozott rajnaiját is. Itthonról még jó választásnak tűnik Pannonhalmáról a Prior, ami stílusban várhatóan szintén olyan, hogy összehasonlítható külföldi rieslingekkel, ugyanakkor fele annyiba kerül, mint a címszereplők, így ár-érték irányú tapasztalatok is leszűrhetők lehetnek. Három nemzetközi referenciával egészül ki a sor, érintve különböző termőhelyeket, évjáratokat, árkategóriákat.
Érdekes tapasztalat volt. Vakon kóstoltunk, a jegyzeteken kívül megosztom azt is, hogy miket tippeltem a leleplezés előtt.
Íme:
Rég jelentkeztem már rieslingekkel. De aggodalomra semmi ok :), fogy rendesen a készletem, csak összevártam néhány jegyzetet.
Íme:
A blog látogatói többször is olvashattak már jellemzést hasábjainkon a nagyszerű moseli pince borairól. Egyértelműen nagy kedvenc nálam is, úgyhogy igyekszek (lehetőleg rövid) időnként bontani egy-egy palackkal. Néhány napja kóstoltam ezt az édes riesling-et és nem okozott csalódást. Nagyon halvány citromszín. A várt fülledtség ezúttal sem hiányzik, kis szellőztetéssel azonban távozik. Izgalmas, alig közepesen intenzív illat minerális jegyekkel, háttérbe szoruló, de igen elegáns citrusos-primer szőlős aromákkal. Közepes test, mégis rendkívül könnyednek ható, légies szerkezet, pici szénsavval. Csemegeszőlő, mandarin, ásványok. Kiválóan integrált jelentős mennyiségű maradékcukor, zizegő, bájos savak, egész szájat betöltő fantasztikusan friss korty. Örömbor, nehéz elképzelni, hogy valaki ne szeretné…Eléri a 7 pontot, némi fókuszáltságot és további rétegzettséget hiányoltam, az ugyanezen évjáratból származó Wehlener Sonnenuhr és Graacher Himmelreich picit jobban tetszettek.
Norbi bácsinak jó dolga van, ha néha napján hazalátogat. Mindenki ösztönös kényszert érez arra, hogy finomságokkal traktálja.
Ezúttal német rieslingre volt rászomjazva, és hozzám a legjobb helyre fordulhatott ez ügyben. :)
Első nekifutásra egy rendkívül grandiózus sorral készültem, afféle "all-star gálával". Végül kicsit máshogy alakult a program, és alternatív megoldásként elsősorban a múltkori rajnai kirándulás zsákmányaiból válogattam össze egy sort, kiegészítve egy-két biztosnak tűnő klasszissal.
Következzen a kezdeti idők emlékére négykezes formában:
Záró epizódként néhány Ausztrián kívüli bor is következzék. A rendezvény előtt kicsit búslakodtam, hogy idén nem láttam a kiállítók listáját tartalmazó kézikönyvben német termelőket is. Egyszer csak viszont, némi kóválygás után betértünk a Falstaff-névvel fémjelezett helyiségbe. Ott pedig ilyen nevek vigyorogtak ránk, hogy Heymann-Löwenstein, Van Volxem, Prüm, Leitz és még sorolhatnám...Kellemes meglepetés, nagyon bántott, hogy egyszerűen nem volt idő végig menni a teljes kínálaton.
A Moric standnál is ért egy kis meglepetés, ugyanis a pult túloldalán Homonna Attilát fedeztük fel. Megörültünk neki is, illetve annak is, hogy egy szép merítést is hozott magával az általa készített borokból, így azt is meg lehetett kóstolni a kiírt pince szortimentje mellett.
Ismét egy gyűjtő-poszt következik a közelmúlt rieslingjeiből, mert volt néhány említésre méltó. :)
Szokás szerint csak a fajta közös, lesz szó édesről, szárazról, illtve pfalzi, rheingaui, moseli, illetve egy kamptali tételről is.
Íme, ha esetleg bárkit érdekelne :)
Régi vágyam teljesült, néhány napot eltöltöttem a Mosel-Rajna vidéken. Családi kirándulásként itt most nem az volt az első, hogy egyik pince után következzen a másik, inkább a szép tájak, várak, romantika voltak a kulcsszavak.
A Mosel völgyével kezdtünk, nagy élmény volt a híres dűlők látványa, melyeket eddig a térképekről, illetve a borok révén már jól ismerhettem. A Bernkastel Doctor, az Ürziger Würzgarten, az Erdener Pralat és Treppchen, a Wehlener és Zeltinger Sonnenuhr stb.. mind nagyon ismerősek voltak. A szédítően meredek ültetvények panorámája a kivételesen szép könyezetben ugyan mindenkinek örömet kellett, hogy okozzanak, nekem kisebb katarzissal járt. A kép az Ürziger Würzgarten-ben tett séta alatt készült.
Természetesen ha egyszer eljutottam oda, akkor némi időt feltétlen szántam a borokra. Sokat gondolkodtam, hogy ki legyen az a néhány termelő, akihez megpróbálok rövid látogatást kieszközölni. Vonzó lett volna eljutni és személyesen találkozni eddigi nagy kedvenceimmel, de végül a kíváncsiság győzött, és olyan pincéket látogattam meg, akiknek a szortimentje teljesen új volt számomra.
Ismét egy gyűjtőcikk következik az elmúlt hónapban, főleg az ünnepek környékén sorra került rieslingekről.
A három bor közül kettőről volt itt már tavaly írás, így azok up to date-jelleggel szerepelnek újra.
Íme ismét Mosel:
Avagy ne csak írjuk már megint! Talán kitalálható ebből, hogy ismét a Bodó-Bott házaspárnál járunk képzeletben (mi pedig tettük ténylegesen is az elmúlt hétvégén:)).
Tematika: kis munka a szőlőben, ezúttal metszés a Rudi néniben, majd kóstolni orrvérzésig. Ez utóbbi aktivitás csúcs-eseménye pedig egy kimerítő 2007-es évjáratú sor volt a jelenlevő borászok szortimentjéből (azaz Bodóéktól, Bereczéktől, Demeter Zoltántól és Dorogi Istvántól), kiegészülve néhány a vendégek által hozott tétellel. Cél volt vizsgálni, hogy majd 5 évesen milyen formát nyújtanak borok, vannak -e még bennük további érlelésre szánt tartalékok. A végén pedig néhány édes borral általános élvezkedés, hájjal kenegetés.
Íme a nem mindennapi sor. Mellékeltem hozzávetőleges, nem túlságosan megrágott és átgondolt pontszámokat is zárójelben.
Rég írtam német rieslingekről, de azért szorgalmasan fogyasztom őket. :) Az elmúlt 1-2 hónap termésének jegyzetei következnek közös csokorba szedve.
Íme:
Először afféle "off-dry" kóstolónak indult a téma. Az a gondolat indította el, hogy a korábban kóstolt és fincsinek találtatott Bott Birtok-bor és Szecskő Juliannát stílusban közelebb éreztem egy német feinherb, vagy kabinett -rieslinghez, mint akármelyik hazai rajnait. Adódott hát az igény, hogy nézzük meg őket együtt egy német, a kategóriának megfelelő versenyző mellett is.
Utána kicsit kibővült a kör, és afféle sorvégi nagy durranásokról is gondoskodni kellett, melyek már kicsit se mondhatnók off-dry-nak, hanem már komoly édesek.
A sorban tehát annyi a közös, hogy mindegyik maradékcukros, és mindegyik 2010-es, illetve az, hogy mindegyik abszolút a direkt örömborozást szolgálja. :)
A sor:
Amolyan péntek esti iszogatáshoz gyűltünk össze, senki nem akart semmi komolyat, semmi világmegváltást csak kicsit lazítani a hét fáradalmain. A feladat: „hozz egy (rajnai) rizlinget"! A lenti sor állt össze érdekes és kevésbé érdekes tételekkel. A kóstolás természetesen vakon történt, így ismét adózhattunk perverz hobbinknak, amelyet úgy neveznek: termőhely-felismerés. Szertelen csapongásunk a Csobánctól Ausztrálián át a Mosel völgyéig és Wachauig tartott. 80 nap helyett egy átlagos péntek este kerültük körbe a Földet. Ez aztán a globális inspirácó!
Újkeletű, többnyire ázsiai fiatalokból álló kóstolócsapatomnak januárban a német rizlingekbe igyekeztem némi betekintést nyújtani. Sajnos különböző elfoglaltságok miatt ezúttal igencsak szűkkörű volt a kóstoló, de azt gondolom, hogy azért sikerült egy általános, a valóságot tükröző képet kialakítani újdonsült borbarátaimban. Két fontos rizlinges vidék- Rheingau és Nahe- kimaradt, egy-egy tétel szerepelt Pfalz-ból és Rheinhessen-ből, a talán legfontosabb területről, a Mosel vidékről pedig négy bort kóstoltunk. Valamennyi bort a kiválónak tartott 2009-es évjáratból választottam. A felfedezés izgalma miatt többnyire általam kevéssé ismert termelőktől vásároltam a borokat, de azért az esetleges kellemetlen meglepetések elkerülése végett bebigyesztettem a sor végére egy borocskát a nagyrabecsült J. J. Prüm mestertől, nehogy baj legyen. A borokat az alábbi sorrendben kóstoltuk, nem vakon:
A komoly édesekkel való kényeztetés általában Karácsony környékén szokott nálunk sorra kerülni. Viszont úgy alakult, hogy a jelenleg egyébként a tengerentúlon ténykedő, de az ünnepekre épp hazatérő jó Pardi Norbert épp január első napjait szándékozta Szegeden tölteni.
Így hát úgy döntöttük, hogy megvárjuk a hedonisztikusra tervezett sorral. Meg különben is, van tán olyan tradíció, hogy igyekszik az ember az év elején minden földi jóval ellátni magát, hogy hátha akkor ez lesz a jellemző az egész évben.
Nos mi az év első kóstolóján ehhez igyekeztük tartani magunkat. A koncepció egyszerű, vegyünk két brutál jónak tartott magyar édes bort, a technológiai közelítés végett szándékosan nem aszút, melléjük tenni innen-onnan származó, nemzetközileg nagyon elismert versenyzőket egyaránt, összehasonlítgatni őket és örülni nekik.
Eredetileg ugyanabból az évjáratból szerettem volna mindet, ez majdnem sikerült is.
Íme a sor:
Rég írtam rieslingekről! :) Nem kell aggódni, szeretem még őket, csak megvártam míg néhány hét alatt összegyűlik néhány jegyzet.
A most következő borok mindegyike megvásárolható Magyarországon, mégpedig itt.
Ismételten riesling-beszámoló következik. Képtelen vagyok megunni őket, pláne, ha ilyen borok jönnek szembe, még abszolút megfizethető áron.
Íme a borok:
A nagy up to date-elés közepette persze riesling is fogy olykor. :)
Mostanában a következő kettőt fogyasztatottam, mindkettő kapható itthon.
Íme:
Egy ideje már tervezgettem jópofa édesboros szemináriumokat szervezni. Azonos évjáratú, nagyságrendileg hasonló árkategóriájú, feldolgozás és technológia tekintetében sem túlságosan különböző tételek egy sorban, melyben természetesen elismert külföldi referencia is helyet kapna.
Lesz több ilyen kör, most első nekifutásra 2008-asok kerültek sorra. Külön kíváncsi voltam a Királyudvar Ilonára, mely nálam néhány hónapja felejthetetlent nyújtott, de néhány hete másoktól elég vegyes (a lesújtótól az egész jóig terjedő) véleményeket hallottam róla. Feltett szándékom volt rendszeres kóstolótársaimnak is megmutatni, néhány hasonló kaliberű, megfelelő és méltó kontextust nyújtó tétel mellett.
Íme a kis "szeminárium" jegyzete:
Lassan olyan rendszerességgel szerepelnek itt rieslingek, hogy lehetne heti rovatot biztosítani nekik. :)
Rendszeres olvasóknak feltűnhetett már, hogy különösen sokat szereplnek itt akár német, akár osztrák rieslingek. De még nem igazán volt olyan kóstoló, ahol azonos súllyal álltak volna egyidejűleg egymással szemben.
Most ez lett volna a tematika, alapvetően száraz(abb) rieslingek, azonos évjáratok, azonos árakban, azonos, vagy hasonló presztizsű termelőktől egymással szembeállítva, párban szervírozva. Smaragdok és grosses gewachs-ok.
A kóstoló előtt mindegyikből letöltöttem 1-1 decit, és pontosan ekkora kis üvegcsékben, gyakorlatilag kiválóan légtelenítve visszaraktam őket a borhűtőbe. A kóstolót követő napon újrakóstoltam a sor első négy tagját, a második napon pedig a másik négyet. Ahol tapasztaltam eltéréseket a kóstoló napjához képest, ott ezt jeleztem.
Íme a sor:
Nemrég érkezett Magyarországra, a riesling.hu-hoz, a Mosel, sőt Németország egyik leghíresebb termelőjének, Joh. Jos. Prüm-nek a 2009-es borai közül jónéhány. Riesling-rajongóként nekem hatalmas élmény, hogy ilyen szinvonalú termelő borait lehet egyáltalán nálunk kapni.
Mivel a termelő borai az eddigi kóstolások alapján állandóan lenyűgöztek, főleg az érettebb tételek, feltett szándékom követni a munkásságukat.
Amint lehetett, így beszereztem a fenti 09-esekből, és két körben megkóstoltam családi körben.
Íme a jegyzetek:
...avagy osztrák Vs. német ráhangolódás
A közel jövőben szervezek egy nagyobb szabású osztrák-német riesling párbajt. Mint oly sokszor, a közelgő esemény előtt szeretek ráhangolódni, így múltkoriban, amikor vendégeim jöttek, felbontottam egy smaragd-grosses gewachs párost.
Nézzük: