A mai borpáros posztban két sauvignon blanc találkozik, mindkettő Marlborough-ból, a 2024-es évjáratból származik és a pincészetek szortimentjében a középső szinten helyezkednek el. Sileni Estate Straits vs Matua Lands & Legends.

Az új-zélandi sauvignon blanc francia hordókban erjesztett és érlelt, akár hosszas érlelésre is alkalmas iskoláját a Cloudy Bay Te Koko első évjárat alapozta meg. Az elmúlt években a legtöbb marlborough-i borászat magáévá tette a módszert, a friss, ropogós, klasszikus sauvignon blanc mellett már ez az alternatív stílus is meghonosodott a szigetországban és egyre több ilyen tételhez lehet hozzájutni Magyarországon is.

Tartottunk már hasonló kóstolót, de azt hiszem, nálunk most először került egymás mellé a műfaj három klasszikusa, a Cloudy Bay Te Koko, a Dog Point Section 94 és a Greywacke Wild Sauvignon. Azóta több évjáratváltás is történt, de mi szándékosan pár év palackérlelés után kóstoltuk a borokat. A borkészítési metódus ugyan hasonló, a minőség is egységesen magas, a három sauvignon blanc-ban mégis teljesen máshol vannak a hangsúlyok, így nagyon izgalmas kóstolónk volt.

A június beköszöntével bedurranó rosé-szenzonra hangolódva még a hónap elején tartottunk egy nyárköszöntő kóstolót Kézdy Daninál a Kálvária Pince teraszán. A tematikát tágan értelmezett "rózsaszín borok" kóstolójaként határoztunk meg, ebbe rosé-n túl belefértek a sillerek, a fehér szőlőből hosszabb héjon áztatással pirkadtabb színt elnyerő tételek, de akár könnyed, világos vörösborok is. A társaságot ismerve nem volt kétségem, hogy lesznek izgalmas borok a sorban, én is próbáltam meglepő tételt választani.

Új-Zéland három borvidékéről hoztam három chardonnay-t, a 2022-es évjáratból. Marlborough, Hawke's Bay és Nelson szerepelt magát a sorban, a Seresin Estate, a Sileni Estate és a Brightwater Gravels képviseletében.

A chardonnay a sauvignon blanc mögött a második legnagyobb területen termesztett szőlőfajta a szigetországban. Hawkes Bay borvidékén gyakorlatilag egyenlő a két fajta termőterülete, a másik két itt szereplő borvidéken, Marlborough-ban és Nelson-ban viszont a sauvignon blanc és a pinot gris is megelőzi, így a fehér fajták között harmadik helyre szorul. Próbáltam nem túl drága borokat válogatni (két tételt is akciósan vettem), nagyjából a középkategóriából. Rszabival kóstoltunk, és összességében meg voltunk elégedve a felhozatallal.

Az új-zélandi pinot noir kóstolók eddig sikert arattak a kis házi borklubbunkban, a mezőny általában jól teljesít és mindig vannak kiemelkedő borok a sorban. Az idei volt sorozatban a harmadik kóstoló, amikor Marlborough régióra fókuszáltunk, ezúttal 7 tétel került az asztalra, a 2020-as évjáratból.

Több, mint 10 éve nem jártam a Borjour Magnumon, a nagy sétáló kóstolókból az utóbbi évekre már csak a Furmint Február maradt meg állandó programnak. Idén azonban kedvet kaptam hozzá, hogy lemaradásokat pótoljak, esetleg új kincsekre leljek, úgyhogy februárban ellátogattam a Kongresszusi Központban megrendezett kóstolóra.

Tavaly és három éve is tartottunk új-zélandi pinot noir kóstolót, 2018-as, illetve 2016-os tételekkel, idén pedig az ősz beköszöntével ismét előkerült a téma. Ezúttal egy szűkebb sor gyűlt össze Marlborough-ból, a 2019-es évjáratból, öt pincétől. Melléjük bontottuk ki a két, nemrég megénekelt Joblot Premier Cru-t is referenciának, a dúsabb, déliesebb stílusú burgundik jól működtek viszonyítási pontként. Összességében erős mezőny alakult ki, stílusban voltak különbségek, de az öt új-zélandi borból három tétel egyértelműen nagy tetszést aratott a társaságban.

Új-Zélandi bortrió következik, ezúttal Marlborough-i pinot gris-k formájában. Talán meglepő lehet, hogy a pinot gris a szigetország harmadik legelterjedtebb fehér szőlőfajtája, szorosan a chardonnay mögött. Főleg az 1990-es években vált népszerűvé és azóta is őrzi státuszát. Bár az exportált bormennyiségnek így is csak 3%-át teszi ki, ezzel is második helyen áll a pinot noir-ral együtt, természetesen a sauvignon blanc mögött.
Gyakorlatilag minden borvidéken megtaláljuk, mintegy 2800 hektáron termesztik, de ebből 1260 hektár Marlborough-ban, 660 hektár pedig Hawkes Bay-ben található. A borok általában fiatalon élvezetesek, többféle stílusban készülnek. A hűvösebb borvidékekre, így  Marlborough-ra a feszes, gyümölcsös, fókuszált tételek jellemzőek, a melegebb régiók, így Hawkes Bay pinot gris-ből készült borai koncentráltabbak, teltebbek, gazdagabbak.

Három pinot gris-t kóstoltam Marlborough három pincészetétől, a stílusok változatossága ilyen kicsi merítésben is megmutatkozott.

A hazai sauvignon blanc trió után következzen egy újabb, ezúttal Új-Zélandról, szintén 3 különböző borvidék tükrében. A sauvignon blanc-nal nemzetközi hírnevet befutó, a szigetország legnagyobb borvidékét alkotó Marlborough mellett a tőle nyugatra található Nelson, valamint az Északi sziget keleti részén található, az ország második legnagyobb borvidékét képező Hawke's Bay 1-1 bora került egymás mellé, az Ab Ovo kínálatából válogatva.

A dűlőpáros sorozatban új-zélandi sauvignon blanc-ok következnek, az ország zászlóshajó borvidékéről, Marlborough-ból. A szigetország borai között egyre gyakrabban találkozni dűlő- vagy parcellaszelektált sauvignon blanc-okkal, amelyek az egyes termőhelyek közötti különbségeket igyekeznek megvillantani. Most a Te Pā pincészettől választottam két tételt az összehasonlításhoz.

A mai írásban három chardonnay játssza a főszerepet, Új-Zélandról, Marlborough régióból. Marlborough a sauvignon blanc második hazájává és a fajtához kötődő új borstílus szinonímájává vált, de más szőlőfajtákkal is szép sikereket értek el. A borvidék ültetvényeinek több, mint 80%-át a sauvignon blanc uralja, a második legelterjedtebb fajta, a pinot noir már csak mintegy 8%-ot foglal el, a harmadik és a negyedik helyen a pinot gris és a chardonnay áll. A Marlborough-ban palackba zárt chardonnay-kra a papírforma szerint inkább a lendületes sav és a citrusos aromatika jellemző, persze általában hordóval kiegészítve.

Három neves borászattól válogattam borokat a 2019-es évjáratból, így már fejlettebb, a palackérés során további rétegekkel gazdagított, szépen összesimult tételekre számítottam.

A furmintáradatot megszakítva két korábbi kóstolóról fogok most beszámolni egy írás keretében. A Bortársaság Borsuli "Fine Wines" borestjeinek bármelyike kiváló alkalom 7 palack drága bor megkóstolására egy palack áráért. Itt olyan tételekkel is lehet közelebbről ismerkedni, amelyekkel poharazva aligha találkozunk, egy palack pedig túl drága és/vagy kockázatos beruházás lenne előzetes tapasztalatok nélkül. 

Az elmúlt években kétszer jártam a nemzetközi fehér és a vörös tételeket felvonultató eseményen is, az év elején pedig ismételtem mindkettőből. A két borsor tehát meglepetést nem tartogatott, de így is élmény ezeket a borokat egy-egy este során egymás mellett megkóstolni.

Újvilági borokból talán csak egyszer tartottunk még vertikális kóstolót, amikor az argentin Clos de Los Siete néhány évjáratát néztük meg egymás mellett. Most Új-Zéland egyik ismert birtoka, a Marlborough-ban tevékenykedő Dog Point Vineyard került sorra. A borászat szortimentje letisztult és rém egyszerű: három szőlőfajtából négy bor készül: chardonnay, pinot noir és sauvignon blanc, utóbbiból egy tartályos és egy francia hordóban erjesztett és érlelt verzió is. Minden boruk megbízhatóan a borvidéki élvonalat képviseli és jól érlelhető is (rendszeresen szoktak korábbi évjáratokat pár év érlelés után újra forgalomba hozni), de utóbbi szempontból mégis a pinot noir-ra voltam a leginkább kíváncsi. Az elmúlt időszakban sikerült összegyűjteni hat évjáratot, ezeket vizsgáltuk meg közelebbről január végén.

A téli időszak ugyan inkább a nagy vörösborok, testes fehérek, pezsgők és édes borok szezonja, de még ünnepek előtt négy marlborough-i sauvignon blanc csempészett egy kis nyári hangulatot a borongósabb napokba.

A 2022-es marlborough-i sauvignon blanc-ok után ismét egy sauvignon blanc-trió következik a szigetországból, ezúttal azonban az "alternatív", francia tölgyfahordós stílus három képviselője került egymás mellé, a 2019-es évjáratból.

A Cloudy Bay Te Koko-ja volt a stílusteremtő tétel az 1996-os évjárattal. A korábban a Cloudy Bay-nél dolgozó Kevin Judd a Greywacke berkein belül viszi tovább a receptet a Wild Sauvignon-nal. A harmadik a maori ősökkel rendelkező Haysley MacDonald által alapított Te Pā borászat Oke névre keresztelt bora.

Hosszabb kihagyás után itt egy újabb nagy fajtakóstolóról készült beszámoló. Október végén 2021-es rajnai rizlingeket vettünk górcső alá, hazai pályáról és külföldről vegyesen válogatott mezőnnyel. Az alapkoncepció az volt, hogy 3 hazai borvidék bora mérkőzzön meg 3 osztrák, illetve 3 német borvidék rajnai rizlingjeivel, kiegészítve 2 újvilági borral. Végül egy utolsó pillanatban egy negyedik német borvidék borával vált teljessé a 2021-es csapat.

Noha borokat viszonylagos rendszerességgel kóstolok Új-Zélandról, egy pincészettől olyan széles sorhoz még sohasem volt szerencsém, mint idén október végén. A csavar a történetben, hogy mindez Dániában történt, de ha az ember egyik legjobb barátja ott él, az ő egyik legjobb ottani barátja pedig történetesen borkereskedő, akkor minden a helyére kerül a sztoriban.
A kereskedés amolyan szerelemgyerek, nem pedig főállás, a szortiment is erősen tükrözi a tulajdonos ízlését (tulajdonképpen a Tar Ferenc fémjelezte finewines.hu dán megfelelőjéről beszélünk). Új-Zélandról egyértelműen a Two Rivers (+Black Cottage) borok teszik ki a választék legnagyobb részét. A DopShop-nak köszönhetően az új-zélandi pince neve itthon is ismerősen csenghet, nekem is kellemes élményeim fűződnek a boraikhoz, úgyhogy nagy örömmel fogadtam a portfólió kóstoló lehetőségét.

A nyári melegben jól csúsznak a friss, intenzív fehérborok, a töretlenül népszerű sauvignon blanc ideális választás. A mai bortriót három sauvignon blanc adja Marlborough-ból, a fajta  új otthonából.

Három "középkategóriás" bort választottam, legalábbis olyan értelemben, hogy itt szereplő pincészetek választékában ezek a borok az alap tételek és a csúcskategória között helyezkednek el.

Megint sikerült egy régóta húzódó kóstoló lebonyolításának kálváriájára pontot tenni. Mielőtt beköszönt az igazi hőség, még egy utolsó nagyobb volumenű vörösboros sort kibontottunk: Marlborough-i pinot noir-okat kóstoltunk a 2018-as évjáratból. Marlborough-ban ez nem volt egy könnyű évjárat, a meleg nyarat egy esővel tarkított szüreti időszak követte, a hozam a szokásosnál valamivel kisebb lett. Jól ismert pincészetek pinot-it kóstoltuk, a nagyobb meglepetések elmaradtak, de ezzel együtt is érdekes kóstoló volt.

Április elején, a Dorothea Hotel éttermében, a Pavilonban rendezték meg a Radovin tavaszi portfólió kóstolóját. Számos magyar és külföldi bor, párlatok és vermutok is szerepeltek a kóstolható tételek listáján, több borász személyesen is elkísérte a borait.
Két külföldi pincészet, az osztrák Dorli Muhr és az olasz Vietti borait is személyesen a borászatok képviselői mutatták be. Egy további külföldi pincétől kóstoltam szélesebb merítést, az új-zélandi Greywacke-tól, akiknek négy borát forgalmazza a kerekedő.

Terjedelmi okokból a kóstoló beszámolóját kettéosztottam, az első részben a fent említett három borászat és borai szerepelnek majd, az összes többi kóstolójegyzet a következő posztban kap helyet.