Nincs egy hónapja sem, hogy egy közel 20 éves, szépen érett tokaji bort kóstoltam, lamentáltam is rajta, hogy milyen ritka alkalom az ilyen, erre a múlt héten ismét hasonló élményben volt részem. Ráadásul duplán, a Szepsy Pincétől egy száraz furmint és egy édes szamorodni volt a két "áldozat". A két régóta érlelt palack Kézdy Dánielnél került elő, a Kálvária Pince kincseket rejtő egyik ágából. A Szepsy Szent Tamásnak ezt az évjáratát egyszer kóstoltam, több, mint 10 éve (az a palack sajnos nem volt túl jó formában), a Dániel Szamorodnit pedig sohasem.

A Szepsy Szent Tamás Furmint 2006 még a tokaji száraz furmint hőskorából származik, a borvidék termelői ekkortájt kezdtek igazán a dűlős száraz tokaji borok bűvkörébe kerülni, a hangsúly még inkább a koncentrált, testes, erőteljes borokra helyeződött. A Dániel Szamorodni 2003 abból a szempontból is érdekes, hogy vele párhuzamosan ebből az évjáratból készült Szepsy Cuvée is, amelyet 2007 után teljesen felváltott a pincénél az édes szamorodni.

Az utóbbi években ritkábban volt szerencsém érett tokaji száraz borokhoz. Mivel én már csak elvétve szoktam hosszasan őrizgetni palackokat - már csak a kockázatkerülés miatt is - leginkább a borvidéken, valamilyen komolyabb kóstolón vagy Kézdy Dániel régi kincseket őrizgető pincéjében nyílik alkalmam ilyesmire. Ezt a palackot nem ott kóstoltuk, de ha minden igaz, közvetve onnan származik, és egy kisebb lélegzetű fehérboros sor levezetéseképpen került elő a házigazdának köszönhetően.

2006 kiváló évjárat volt a Tokaji borvidéken és az akkor még szárnyait bontogató száraz boros iskola és a dűlők faggatása szempontjából is sok fontos bor született ebből az évből. Azóta sok víz lefolyt a Tiszán és a Bodrogon, a tokaji száraz borok stílusa is sokat alakult, így különösen érdekes volt most megkóstolni egy kordokumentumot a "hőskorszakból".

Balassa István idén áprilisban is két teltházas kóstolót tartott a Bortársaság Borsuliban, én a második alkalomra váltottam jegyet. A 2024-es évjárat száraz furmintjai már forgalomban vannak, főleg ezeket kóstoltuk meg. Hamarosan érkeznek a polcokra a 2025-ös évjárat első fecskéi, egy kis ízelítőt is kaptunk. Ami a bejegyzés címét illeti, Balassa István ismét úgy kezdte a kóstolót, hogy sokszor sírni lesz kedvünk attól, amit mond, de a végén mindenki mosolyog majd a boroknak köszönhetően.

A budapesti Time Out Market is csatlakozott a Furmint Február eseménysorozatához, a borbárban a hónap első felében több furmintot is poharaztak, majd a hónap végén egy izgalmasnak ígérkező furmint kóstolót is tartottak. Ezen az estén a Time Out Market saját szortimentjének furmintjai a Winelovers tagjai által kiválasztott furmintokkal mérkőztek meg egy vakkóstoló keretében. A Time Out Market-et a borklub állandó házigazdája, Borsos Gergely képviselte, a Winelovers részéről Ádám Bogi és Bálint László kísérte el a borokat.
 

A Furmint Február jegyében ismét a Tokaji borvidék és emblematikus fajtája lesz a fókuszban, ezúttal egy horizontális sor formájában. Balassa István négy 2022-es dűlőszelektált furmintját kóstoltam meg egymás mellett. Három mádi - Betsek, Nyulászó, Szent Tamás - és egy tarcali - Mézes-Mály - dűlőből érkeztek a borok, egy forró, aszályos évből, amelyből nem volt könnyű elegáns, jó egyensúlyú borokat palackba zárni. A borok tükrözi a meleg év gazdagságát, de a potenciális buktatókat sikerült elkerülni, így négy nagyon szép furmintot kóstoltam.

2025 szeptemberében nyílt meg a Blaha Lujza téri felújított Corvin Palace első emeletén a Time Out Market Budapest, ahol 11 hazai étterem és 3 bár várja a vendégeket. Az sokszínű ételkínálat mellett természetesen magyar borokkal is találkozhatunk és minden hónapban tematikus boros programokat is szerveznek a piacon. Decemberben Tokaj és az aszú került fókuszba, keddenként egy-egy neves tokaji borászat - Balassa Bor, Szepsy Pince, Gizella Pince és a Tokaj Oremus - vendégeskedett a Borsos Gergely által szervezett boresteken. A négy alkalomból sajnos csak az utolsó kettőn tudtam részt venni, összevont beszámoló következik.

Az elmúlt évekhez hasonlóan 2025-ben is folytatódott Homoky Dorka, a TR Művek és a Zsira Pincészet közös kóstolósorozata, a Zsendülés, amelynek idei évzáró budapesti eseménye már a karácsony jegyében, december közepén került megrendezésre. A szoros barátságot ápoló borászatok a Turbina Kulturális Központban első emeletén működő Emelet Bistroban gyűltek össze, hogy bemutassák a boraikat. Mindannyian elkötelezett Tokaj-rajongók, mégis más-más stílusban alkotnak.
Zsirai Katáéknál mondhatni hagyományos szortimenttel találkozunk, a többnyire hordóban erjesztett és érlelt száraz borok és tokaji édes borkülönlegességek mellé az utóbbi években bekerült a pezsgő és megújult arculattal egy új borcsalád is helyet kapott a szortimentben. "One & Only" név alatt olyan egyedi tételek kerülnek palackba, amelyek a különleges évjárati adottságok vagy más tényező miatt megismételhetetlenek.
A TR Művek választékának gerincét egy pét-nat, egy száraz bor és egy késői szüretelésű édes bor alkotja, de ha az évjárat lehetővé teszi, dűlőszelektált száraz bor, szamorodni, aszú vagy valamilyen kísérleti tétel is palackba kerülhet.
Homoky Dorka évekkel ezelőtt letette a voksát a natúrborok mellett, száraz borai szűrés és derítés nélkül, minimális kénnek vagy kén nélkül kerülnek palackba. Nála is készül pét-nat,  és 2021-ből egy "normál" méthode traditionnelle pezsgő is. Különlegességként vörösbor is készül, ami idén ráadásul újborként került palackba.

(Uliczki Dénes, Homoky Dorka, Kada Anikó és Zsirai Kata)

Régen jártam már Zsendülésen, volt mit bepótolnom. Ahogy mindig, most is sok ismerőssel , baráttal találkoztam, beszélgettem, repült az idő, de próbáltam azért jegyzetelni is. Rövidke jegyzetek következnek a borokról, a kóstolás sorrendjében pincészetenként csoportosítva.

November elején egy kedves barátomnak segítettem egy kötetlen céges borkóstoló lebonyolításában, majd a "hivatalos" program után előkerült egy komplett 2023-as Gizella dűlős sor és egy szamorodni, a 2024-es birtokbor az eredeti tervek szerint is szerepelt az este során. Természetesen örömmel kaptam az alkalmon, hogy megtudjam, hogy állnak most a 2023-as Gizella dűlős borok, az utolsó palackjaim feláldozása nélkül. Jegyzetelni részben csak helyben kapkodva, részben emlékezetből sikerült, de a lényeg azért talán így is átjön.

A borvilágba elsősorban dűlőszelektált tokaji furmintjaival és édes boraival berobbanó Balassa István 2018-ban döntött úgy, hogy kipróbálja, hogy működnek a nemzetközi fajták a mádi dűlőkön. A borász kóstolóin sokszor elhangzik, hogy a klímaváltozás és az egyre gyakrabban előforduló extrém időjárási jelenségek egyre komolyabb kihívások elé állítják a borvidéket, és kérdés, hogy a borvidéken engedélyezett hat szőlőfajta miként viseli majd a megpróbáltatásokat. Balassa István szerint nyitni kellene más szőlőfajták felé is, ezért telepített rajnai rizlinget és a chardonnay-t Mád két első osztályú dűlőjére, a Nyulászóra és a Szent Tamásra.
Nem ő az első és egyetlen tokaji borász, aki nemzetközi fajtákkal is dolgozik, például a Sauska portfólióban ezek régóta nagy hangsúllyal szerepelnek és találkozhattunk chardonnay-val, sauvignon blanc-nal, pinot noir-ral vagy rajnai rizlinggel más pincészeteknél is (hirtelen ők jutottak eszembe: Angyal, Árvay, Breitenbach, Carpinus, Dobogó, Grand Tokaj, Maison Aux Pois, Oremus, Pajzos-Megyer, Sauska), de számomra talán mégis Balassa István esetében volt a legváratlanabb a fordulat, az addig tőle megismert borok tükrében.
A rajnai rizlingből 2020-ból debütált, azóta több évjárat is palackba került és kis mennyiségben kapható volt a pincénél, de idén már a 2024-es évjáratból mindkét fajta bora elérhetővé vált a nagyközönség számára.

A terroir és a bor kapcsolata örökzöld téma, számtalan írás született már arról, hogy: mennyire befolyásolják a bort az adott termőhely adottságai; jöhet-e valójában az alapkőzetből az ún. "ásványosság" érzete; a borász, termőhely, fajtajelleg hármasából melyik hogyan lehet képes felülírni a többit.
Valahol ez a témakör motoszkált a háttérben, ahogy összeállt ez a kóstolósor. Eredetileg három tokaji pincészet spontán összegyűlt 2021-es hárslevelűje volt az apropó, de csavartam egy kicsit a dolgon, és a házi készletből betettem a sorba két másik 2021-es Balassa bort. Az egyik szintén a Betsek terméséből készült, de furmint fajtából, míg a másik bor duplán kakukktojás: egy furmint a szintén mádi Nyulászóból.
Kíváncsi voltam, hogy vakon mennyire lesz felismerhető a borászatok stílusa, a három hárslevelű mellett egyértelműen rá tudunk-e bökni a kakukktojásokra, azaz a két furmintra és azok közül is az egyetlen borra, amely másik dűlőből készült. Messzemenő következtetéseket nem sikerült levonni - feltehetően a saját korlátaink miatt (is) -, de a játék legalább érdekes volt. Megint sokat tanultunk, hogy rájöjjünk, milyen keveset is tudunk.

Egy szép aszú már önmagában ünneppé tudja varázsolni a napot, de egy évjáratból származó dűlőszelektált aszúkat szemlézni végképp egy ritka, különleges alkalom. Úgyhogy amikor Táncoló Medve barátunk megkeresett, hogy kóstoljuk meg együtt a Royal Tokaji 2018-as dűlős aszúit, természetesen megragadtam a lehetőséget.

Sajnos idén úgy alakult, hogy a holnapi Furmint Február Nagykóstolón nem tudok részt venni, ezzel az ország legnagyobb furmintszemléjéről biztosan lemaradok. A februári furmintozás azért nem marad el, szerencsére a Furmint Február keretében bőven volt és lesz még erre lehetőség a fővárosban. Ez a tudósítás azonban a nappali kényelmében bontott palackokról szól, itthon is kinyílt nemrég négy furmint.

A szokásos évzáró egyvelegek előtt még kiragadtam  - már az ünnepi mezőnyből - három száraz tokaji bort a 2019-es évjáratból, három remek pincészettől. Két bor első osztályú mádi dűlőkből származik, a harmadik pedig nem dűlőszelektált bor, de legalább annyira önálló brandként működik, mint a legkiválóbb termőhelyek. Király Furmint az Erzsébet Pincétől, Szent Tamás Hárslevelű a Gizella Pincétől és az Oremus Mandolás. Mindhárom bort nagyon kedveltem, de több-kevesebb idő eltelt már az utolsó találkozásunk óta, most megnéztem, mit mutatnak 5 évvel a szüret után.
 

Rég nem látott vendéget köszönthetett a Bortársaság Borsuli "Borász a házban" eseménysorozata, amikor október közepén ifj. Szepsy István látogatott el a Bortársaság Parlament emeleti kóstolótermébe. A Szepsy Pince évtizedek óta a borvidék egyik meghatározó pincészete, mind a száraz, mind az édes borok terén úttörő szerepet vállaltak. A fókuszban hosszú ideje a száraz furmint és az aszú áll, előbbiekből parecellaszelekciók, az aszúkból dűlőszeleciók helyezkednek el a szortiment csúcsán.
A pincénél folyamatban van a generációváltás, de ahogy ifj. Szepsy István elmondta, édesapja a háttérből még mindig aktívan kiveszi a részét a pincészet életéből, viszont most már megteheti, hogy ő csak azokkal a munkafolyamatokkal foglalkozzon, amelyekkel tényleg szeretne.
Jelenleg 54 hektár szőlővel rendelkeznek Szepsyék, ebből 3 hektárt kutatási célokra és szaporításra használnak, 11 hektárról - ahol 2016 után telepítettek szőlőt - pedig más név és címke alatt készülnek borok.

Ifj. Szepsy István komoly sort mutatott be, amelynek gerincét a 2021-es dűlős furmintok alkották, köztük 3 parcellaszelekcióval, majd a sorban eredetileg is szereplő két édes bor után meglepetésként még egy régebbi évjáratú aszút is kóstolhattunk.

Hosszabb szünet után újból együtt a - majdnem teljes - nagy csapat, 2023-ból ismét több dűlős tétel került palackba a Gizella Pincénél. A 2010-es években a dűlőszelektált borok fontos részét képezték a borászat választékának, de a 2020 és 2022 közötti három évben legfeljebb 1-1 ilyen tétel készült, a fókusz átkerült a szortiment stabil alapját képező Gizella Cuvée-re és a recept csiszolgatására. 2023-ban végre három dűlő termése is külön lett lepalackozva, amelyeket nemrég meg is kóstoltam. Adta magát, hogy a 2023-as alap Gizella Cuvée-vel vezessem fel a dűlős triót.

A Bortársaság korábban rendszeresen tartott sétáló kóstolókat az erre alkalmasabb, nagyobb területű boltjaiban, ahol az aktuálisan érkezett tételeket mutatták be, vagy valamilyen tematika köré csoportosítva válogattak borokat. A COVID idején értelemszerűen nem volt lehetőség ilyen jellegű eseményeket szervezni, és azóta lényegében csak a Borsuli keretében rendeztek kóstolókat. Ez végre változhat, a jelenlegi tervek szerint ősztől rendszeresen tartanak majd sétáló kóstolókat a Bortársaság üzleteiben. Egy nyári pezsgős rendezvény volt ezeknek az előszele, most pedig az aktuális 2023-as évjárat fehérboraiból válogattak ki egy csokorra valót, egy pét nat-tal és egy vörösborral kiegészítve.

Balassa István volt júliusban a Bortársaság Borász a házban eseménysorozatának vendége, kétszer is, mert a nagy érdeklődésre tekintettel egy második időpontot is meghirdettek. Balassa István eredetileg a Balaton környékéről származik, mégis a Tokaji borvidéken kezdett el borászkodni. Lassan 20 éve, 2005-ben alapította meg saját pincészetét, amely ma már 17,6 hektárnyi területtel rendelkezik (ebből 2,4 ha parlag) a borvidék 11 dűlőjében, 45 parcellában, Tokaj, Tarcal és Mád környékén. Mára a borvidék egyik legismertebb és legelismertebb borásza, aki a saját borok készítése mellett a Grand Tokaj szőlészeti igazgatójaként is tevékenykedik, ennek köszönhetően különleges rálátása van a borvidékre.

Hét bort kóstoltunk, a sor elején rögtön a meglepetés tétel szerepelt, ezt követte a "Kacsa", a dűlős borok, majd természetesen szamorodni és aszú. Közben természetesen sok szó esett Tokajról, a borvidéket érő kihívásokról, változásokról, a furmintról és az édes borról.

A Gourmet Fesztiválról szóló beszámoló második részében négy hazai pincészet borai kerülnek a fókuszba. A Hernyák Birtok képviseletében Hernyák Tomi a DiVino standjánál mutatta be új Rosé Brut pezsgőjét és a "sima" Brut is kóstolható volt. A Holdvölgy régi motoros a Gourmet Fesztiválon, mindig széles szortimenttel jönnek és mindig hoznak magukkal valamilyen újdonságot, meglepetést is. A Veszprémi Érseki Pincészet - ha jól tudom - elsőbálozó volt a  fesztiválon, náluk szinte a teljes aktuális választék kóstolható volt. A Bock Pince ugyan olyan hatalmas portfólióval rendelkezik, hogy azt lehetetlen lett volna egészében bemutatni, de náluk is komoly merítés állt rendelkezésre.

Mészáros Gabriella szervezésében idén szépen sorban több borvidék képviselői is Budapestre érkeznek, hogy a Pasaréti Közösségi Házban személyesen mutassák be boraikat az érdeklődőknek. Mátra után április végén a Tokaji borvidék került a fókuszba. Az izgalmasnak ígérkező kóstolóra mintegy két tucat tokaji borász jött el személyesen és a tematika szerint magnum palackos tételeket is hoztak magukkal.

Tar Ferinek köszönhetően komoly borsorral indult a húsvéti hosszú hétvége, a tematikát komoly fehérborok szolgáltatták szerte a világból. Feri a finewines.hu kínálatát kiegészítette még néhány magyar tétellel és végül egy vörösbort is csempészett a sorba. Szűk körben ültünk össze a borklub egyik tagjánál (ezúton is köszi! :)), volt idő és hely bőven, hogy átadjuk magunkat a válogatott borok élvezetének.

Európán kívülről ezúttal nem szerepelt egy tétel sem a sorban, de így is nagyon szép ívet írtunk le, egészen Portugáliáig. Tizenkét bort kóstoltunk (ha a borhűtőből bónuszként előkerülő már bontott tételeket nem számoljuk, azok majd egyvelegben kapnak helyet), buborékok nyitották és zárták a remek sort.

A borpáros sorozatban ezúttal magyar fehérborok, 2019-es chardonnay-k találkoznak, méghozzá két vulkanikus talajjal rendelkező borvidékünkről. A Sauska Tokaj Birs Chardonnay 2019 a mádi Birsalmás dűlő terméséből készült, míg a Villa Tolnay Panoráma Chardonnay 2019 a Csobáncról, a magasan fekvő Panoráma dűlőből érkezik. Árban hazai chardonnay mércével mérve elég magasan járunk, kb. 5000 Ft volt mindkét bor, amikor ezek az évjáratok voltak forgalomban. Pár évre eltettem mindkét palackot, hogy a hordó szépen besimulhasson, most előkerültek, hogy együtt kóstoljam meg őket. 

Még egy utolsó furminthoz és februárhoz kapcsolódó poszt érkezik még így március első napjára, édes szamorodnikkal, ezzel lezárva az idei Furmint Februárt. A dűlős szamorodnikkal már korábban is kísérlezető Balassa Istvánnak régi álma teljesülhetett 2017-ben. Ez az év ideális körülményeket teremtett, hogy a borász a korábbi száraz boros Betsek-trilógiát szamorodni formájában készítse el és ehhez még négy másik dűlőből is külön válogatott szamorodnit zárjon palackba. A hét bor együtt egy díszdobozban volt kapható, illetve egy részük megjelent önállóan is. Én csak egy kisebb merítéssel rendelkeztem a kollekcióból, de ezt a három bort megnéztük egymás mellett.