Izgalmasnak ígérkező eseményt hirdettek meg október első hétvégéjére a Kálvária Pincébe: válogatott wachau-i és magyar borok mérkőztek meg egymással egy barátságos vakkóstoló keretében. A házigazda Kézdy Dániel és az esemény társszervezője, a kóstolót levezető Németi Sándor év eleje óta készültek erre a különleges estére, amely teltházat hozott.
A Wachau-i borvidék egyik központja, Weissenkirchen, és Badacsonytomaj az idei Badacsony New Yorkban eseményen testvérvárosi együttműködési megállapodást írtak alá és 10 wachau-i pincészet is megjelent a kóstolón. A két borvidék kapcsolatainak szorosabbra fűzése mellett borszakmai nagykövetként Németi Sándor is bábáskodott, akit egy ideje családi szálak is fűznek az egyik wachau-i pincészethez. Ő válogatta a wachau-i borokat - utólag egy plusz tétel is csatlakozott az egyik jól ismert vendég révén -, ezekhez kellett a magyar borvidékekről párokat találni. Az osztrák borokat - egy kivétellel - előre elárulták az esemény honlapján, a magyarokat előzetesen egyáltalán nem ismertük.
A szervezők nagyon erős sort raktak össze, pedig nem lehetett könnyű feladat a magyar versenyzők kiválasztása. Wachau - kis túlzással - két szőlőfajtáról szól: grüner veltliner és riesling. A borstílus szempontjából fontos sarokpont, hogy termékleírás szerint, ha használnak is hordót a borkészítés során, annak hatása nem lehet domináns az érzékszervi kóstolás során. Ehhez kellett igazítani a magyar tételeket, bár ahogy a szervezők elmondták, így is almát hasonlítottunk össze a körtével. Végül legismertebb vulkanikus borvidékeinkről - Tokaj, Badacsony és Somló - érkeztek a hazai kiválasztottak.
A kóstolón Losonci Bálint is részt vett, aki az utóbbi négy évben több alkalommal is heteket dolgozott a Nikolaihofnál, így sok személyes élményt és tapasztalatot tudott megosztani és egy bort is hozott a sorba.

Tavaly látogattam el először a Szent György-hegyi Matinéra és olyan jól éreztem magam, hogy idén már előre beírtam a naptárba a szeptember első szombatján tartott rendezvényt. Az időjárás jóval hektikusabban alakult, mint tavaly, délután kiadós záporok áztatták a hegyoldalt, majd késő délutánra ismét kisütött a nap. A közönségnek ez láthatóan nem szegte kedvét, szerintem többen ékeztek a Szent György-hegyre, mint tavaly. Ezúttal nem egyedül, hanem régi ismerősök, barátok társaságában jártam be a pincéket, még drbartával is összefutottam. Hat helyszín fért bele az időnkbe, régi ismerősök és - számomra - újabb nevek, hol több, hol kevesebb kóstolással.

Bárdos Sarolta, a Tokaj Nobilis tulajdonosa és borásza már visszatérő vendégként érkezett a Bortársaság Borsuli Borász a Házban eseményére. A 2000-ben alapított, jelenleg 7 hektáros birtok a kezdetektől fogva a borvidék vezető családi pincészetei közé tartozik. A Barakonyiból származó dűlős borok konzisztensen magas minőséget képviselnek és a Tokaj Nobilis volt az egyik első tokaji pincészet, amelyik a tradicionális pezsgőkészítés minden lépését házon belül végezte. Az augusztusi kóstoló fókuszpontjában is a pezsgők és a Barakonyi dűlő száraz borai álltak, de ráadás palack is kerültek a sorba.

Nyáron kóstoló-uborkaszezon van, de a Kálvária Pincében nem állt meg teljesen az élet. Július végén Szilágyi László, a Gizella Pince tulajdonosa és borásza volt Kézdy Dániel budakalászi pincéjének vendége. Már hagyománynak számít, hogy évente egy ilyen kóstolóra sor kerül, bár én legutóbb 2023-ban tudtam részt venni. A Gizella borokat ugyan rendszeresen kóstolom, de Kézdy Dánielnél az aktuális tételeken túl mindig előkerülnek régi évjáratok is a pince mélyéről, most sem volt ez másként.

A Kikelet Pince birtokborai 2021 óta a Tarcal régies nevét is a palackon viselik. A Tarczal Furmint és a Tarczal Hárslevelű több helyi dűlő termésének házasításából készül. Berecz Stéphanie nem szokott kapkodni a forgalomba hozatallal, most a 2023-as évjárat fut. Bő egy éve a birtokon kóstoltam a két bor 2022-es évjáratát, most egy év elteltével előkaptam az otthon pihenő palackjaimat, hogy megnézzem, hogyan fejlődtek, változtak az eltelt idő alatt.

Lengyel borokról szinte biztosan nem esett még szó a borrajongón, ami nem csoda, Lengyelország nem egy klasszikus bortermelő ország és hagyományosan inkább a lengyelek isznak a magyar bort, és nem fordítva, még ha az utóbbi időben a politika ezt sem kedvező irányban befolyásolta.
Ennél mélyebb piac- és kapcsolatelemzésbe nem bocsátkoznék, viszont a helyzet az, hogy nemrég Lengyelországban járva a kíváncsiságtól hajtva lengyel borokat is kóstoltam, és alapvetően kellemes meglepetésként tudnám összegezni tapasztalataimat.

A Kézdy Dániel nevéhez fűződő Kálvária Pince naptárjában - mint mindig - idén februárban is erősen furmint-hangsúlyos rendezvények kapnak, kaptak helyet. Bodó Judit és Bodó József már törzsvendégként érkezik ide a Furmint Február keretében, évente egyszer biztosan tartanak Budakalászon egy teltházas kóstolót. A borász házaspár általában az éppen forgalomba kerülő évjárat borait mutatja be, de ahogy a múlt évben, idén is csavartak egy a sztorin. Tavaly a Bott Pince fennállásának 20. évfordulója alkalmából régi kincseket kóstoltunk, idén pedig egy Exczellencziás vertikális adta a sor gerincét.

A Disznókő Szőlőbirtok idén is megtartotta az évnyitó aszús "közönségtalálkozót", ahol a regisztrált vendégek szokás szerint több különböző évjáratú aszút kóstolhattak meg kötetlen formában. Az eseménynek ezúttal a Time Out Market  adott otthont, a borok mellé az Anyukám mondta étterem helyi egysége készült ízben passzoló pizza falatokkal. Mészáros László birtokigazgató és Lesti Zoltán kereskedelmi vezető is elkísérte a borokat, hogy minden kérdésre első kézből kapjanak választ a vendégek.
Három évjárat - 2015, 2005, 1995 - aszúi alkották a sort, felvezetőként pedig a 2025-ös Fumint Dry még palackozás előtt tartálymintája szolgált.

Szabival mi is ott voltunk a kóstolón, rövid jegyzetek és nyúlfarknyi évjáratismertetők következnek.

2025 szeptemberében nyílt meg a Blaha Lujza téri felújított Corvin Palace első emeletén a Time Out Market Budapest, ahol 11 hazai étterem és 3 bár várja a vendégeket. Az sokszínű ételkínálat mellett természetesen magyar borokkal is találkozhatunk és minden hónapban tematikus boros programokat is szerveznek a piacon. Decemberben Tokaj és az aszú került fókuszba, keddenként egy-egy neves tokaji borászat - Balassa Bor, Szepsy Pince, Gizella Pince és a Tokaj Oremus - vendégeskedett a Borsos Gergely által szervezett boresteken. A négy alkalomból sajnos csak az utolsó kettőn tudtam részt venni, összevont beszámoló következik.

Az év végi egyvelegek előtt még egy tokaji boros írás következik, négy száraz tokaji házasítás összehasonlításával. A tokaji száraz bor útkeresése érdekes pályát járt be az elmúlt 25 évben. Eleinte a legtöbb borász - elsősorban a kis családi pincék - a dűlőszelektált tételekre helyezték a hangsúlyt, ezeknek a boroknak ki is alakult a stabil rajongótábora, de a szélesebb közönség megszólítása nem feltétlenül sikerült. Ahogy a fogyasztói ízlés egyre inkább a könnyen befogadható, gyümölcsös és megfizethető borok felé fordult, a tokaji borászok is felismerték, hogy szükség van egy belépő Tokaj Dry borkategóriára. A recept és a stílus mára szépen körvonalazódott és sokkal egységesebb képet mutat a dűlős borokhoz képest: általában furmint és hárslevelű házasítása - esetleg további fajtákkal fűszerezve -, acéltartályban erjed és érlelődik, legfeljebb minimális hordóval, könnyed, gyümölcsösre hangolt és fiatalos is élvezetes.

Ilyen borokból választottam ki négyet, még a 2023-as évjáratból. Mind a négy bort kóstoltam már korábban, de sosem együtt, és el is telt több hónap az utolsó találkozások óta, úgyhogy kíváncsian vártam, mit mutatnak most.

Az elmúlt évekhez hasonlóan 2025-ben is folytatódott Homoky Dorka, a TR Művek és a Zsira Pincészet közös kóstolósorozata, a Zsendülés, amelynek idei évzáró budapesti eseménye már a karácsony jegyében, december közepén került megrendezésre. A szoros barátságot ápoló borászatok a Turbina Kulturális Központban első emeletén működő Emelet Bistroban gyűltek össze, hogy bemutassák a boraikat. Mindannyian elkötelezett Tokaj-rajongók, mégis más-más stílusban alkotnak.
Zsirai Katáéknál mondhatni hagyományos szortimenttel találkozunk, a többnyire hordóban erjesztett és érlelt száraz borok és tokaji édes borkülönlegességek mellé az utóbbi években bekerült a pezsgő és megújult arculattal egy új borcsalád is helyet kapott a szortimentben. "One & Only" név alatt olyan egyedi tételek kerülnek palackba, amelyek a különleges évjárati adottságok vagy más tényező miatt megismételhetetlenek.
A TR Művek választékának gerincét egy pét-nat, egy száraz bor és egy késői szüretelésű édes bor alkotja, de ha az évjárat lehetővé teszi, dűlőszelektált száraz bor, szamorodni, aszú vagy valamilyen kísérleti tétel is palackba kerülhet.
Homoky Dorka évekkel ezelőtt letette a voksát a natúrborok mellett, száraz borai szűrés és derítés nélkül, minimális kénnek vagy kén nélkül kerülnek palackba. Nála is készül pét-nat,  és 2021-ből egy "normál" méthode traditionnelle pezsgő is. Különlegességként vörösbor is készül, ami idén ráadásul újborként került palackba.

(Uliczki Dénes, Homoky Dorka, Kada Anikó és Zsirai Kata)

Régen jártam már Zsendülésen, volt mit bepótolnom. Ahogy mindig, most is sok ismerőssel , baráttal találkoztam, beszélgettem, repült az idő, de próbáltam azért jegyzetelni is. Rövidke jegyzetek következnek a borokról, a kóstolás sorrendjében pincészetenként csoportosítva.

November elején egy kedves barátomnak segítettem egy kötetlen céges borkóstoló lebonyolításában, majd a "hivatalos" program után előkerült egy komplett 2023-as Gizella dűlős sor és egy szamorodni, a 2024-es birtokbor az eredeti tervek szerint is szerepelt az este során. Természetesen örömmel kaptam az alkalmon, hogy megtudjam, hogy állnak most a 2023-as Gizella dűlős borok, az utolsó palackjaim feláldozása nélkül. Jegyzetelni részben csak helyben kapkodva, részben emlékezetből sikerült, de a lényeg azért talán így is átjön.

A Radovin ősszel is folytatja kóstolósorozatát, amelynek keretében egy este alatt általában két borászat mutatja be borait a közönségnek. Márciusban én is jártam a Grand Radovinben, amikor a Jakab Badacsonyt és a Váli Pincét látták vendégül. Október elején két különböző borvidékről érkeztek a vendégek: Egerből Bukolyi Marcell, Balatonfüredről a Zelna Borászat képviseletében Wolkensdorfer Rita. A két borászat között első látásra nem sok közös van, de a méret, a szemlélet, a tudatos építkezés is összeköti őket.

A SVÉT, azaz a Stílusos Vidéki Éttermiség a magyar vidéki gasztronómia több területét átfogó szervezet, amely a legjobb vidéki éttermek nagy részét is tagjai között tudhatja. A SVÉT több kisebb-nagyobb rendezvényt is szervez, amelyek közül a legnagyobb és a legfontosabb az összes tag és a velük szorosan együttműködő partnerekkel, többek között a Pannon Bormíves Céh borászataival közösen rendezett nagy SVÉT, amelynek 2022 óta Tata ad otthont. Szóval ez amolyan mini vidéki gasztró fesztivál, családiasabb és kevésbé rongyrázós, mint a budapesti Gourmet Fesztivál.
Mivel még sosem jártam SVÉT rendezvényen, de Tata egyébként is az egyik kedvenc vidéki városom és az időjárás is kedvező volt, a szombat délutánt a fesztiválon töltöttem és természetesen megkóstoltam néhány bort is. A Pannon Bormíves Céh tagjai mellett a Neszmélyi borvidék is kapott egy saját standot, illetve a felvidéki Fyrmonia Organic Winery borait is meg lehetett kóstolni.

A terroir és a bor kapcsolata örökzöld téma, számtalan írás született már arról, hogy: mennyire befolyásolják a bort az adott termőhely adottságai; jöhet-e valójában az alapkőzetből az ún. "ásványosság" érzete; a borász, termőhely, fajtajelleg hármasából melyik hogyan lehet képes felülírni a többit.
Valahol ez a témakör motoszkált a háttérben, ahogy összeállt ez a kóstolósor. Eredetileg három tokaji pincészet spontán összegyűlt 2021-es hárslevelűje volt az apropó, de csavartam egy kicsit a dolgon, és a házi készletből betettem a sorba két másik 2021-es Balassa bort. Az egyik szintén a Betsek terméséből készült, de furmint fajtából, míg a másik bor duplán kakukktojás: egy furmint a szintén mádi Nyulászóból.
Kíváncsi voltam, hogy vakon mennyire lesz felismerhető a borászatok stílusa, a három hárslevelű mellett egyértelműen rá tudunk-e bökni a kakukktojásokra, azaz a két furmintra és azok közül is az egyetlen borra, amely másik dűlőből készült. Messzemenő következtetéseket nem sikerült levonni - feltehetően a saját korlátaink miatt (is) -, de a játék legalább érdekes volt. Megint sokat tanultunk, hogy rájöjjünk, milyen keveset is tudunk.

Bárdos Sarolta, Berecz Stéphanie és Bodó Judit, azaz a Három Grácia, és családi borászataik, a Tokaj Nobilis, a Kikelet Pince és a Bott Pince  nélkül ma már nem lenne teljes a Tokaji borvidék története. Mindhárom borász több, mint két évtizede dolgozik a borvidéken, mindhárman elnyerték már a Borászok Borásza díjat, nem csupán Tokaj, de az egész magyar borászvilág legszűkebb elitjébe tartoznak.
A három borász teljesen eltérő háttérrel érkezett Tokaj-Hegyaljára. Bárdos Saroltának megérkeznie sem kellett, hiszen ő itt született, korán eldöntötte, hogy a családi hagyományokat folytatva ő is borász lesz. Berecz Stéphanie a Loire-völgyből származik, Bordeaux-ban diplomázott, a Tokaji borvidékre egy szakmai gyakorlat keretében érkezett és itt is maradt. Bodó Judit a Csallóközben született, néhány külföldi kanyar után kötött ki Tokajban. Mindhárman dolgoztak egy-egy nagyobb borászat vezetőjeként, de már évek óta csak a családi birtokra koncentrálnak. Eközben mindhárman igyekeznek tenni a helyi közösségért és a borvidékért is. A Három Grácia pedig az ő külön kis összefogásuk, barátságuk jelképe, palackba töltve.

Szinte napra pontosan két hónapja jelent meg a blogon a Bott Pince "Open Treasury" névre keresztelt eseményéről szóló beszámoló. A budakalászi Kálvária Pincében tartott közönségtalálkozón Bodó Judit és József kalauzolásával lehetett a pince mélyéről előhúzott palackokat megkóstolni és megvásárolni. Egy üveggel én is gazdagabb lettem, az viszont csak otthon derült ki számomra, hogy nem az eseményen kóstolt Határi Furmint 2009, hanem egy feltehetően véletlenül közéjük keveredett Határi Hárslevelű 2009 jött velem haza a kóstolóról.
Bár 15 év távlatából a palackvariációt kizárni aligha lehet, bíztam benne, hogy egy szép érett tétellel bővült a gyűjtemény. Ezzel együtt nem terveztem sokáig várakozni, hogy erről megbizonyosodjak, így borkedvelő barátok társaságában a múlt héten ki is nyílt a bor.

Folytatódik a tavaszi tokaji hétvégéről szóló beszámoló, három borászat meglátogatásával. A szombati nap Bodrogkeresztúron és Bodrogkisfaludon telt a pincék közötti ingázással. Az időjárás nem volt túl kegyes, reggeltől késő délutánig kisebb-nagyobb intenzitással esett az eső, de a kóstolásban ez nem zavart, és igazából a sétában sem.

(Kilátás a Bodrog Borműhelytől)

A reggeli órákban még több gólyát láttam az utcákon, mint embert, de napközben már megélénkült a két falu. Ebédszünetben a  teltházas Karámban a Carpinus Borászat boraival ismerkedtem (azokról a beszámoló első részében már írtam) és borkóstoló csoportokat is láttam, úgyhogy a rossz idő ellenére sem állt meg az élet.

A tavasszal együtt beköszöntött a borkereskedők által szervezett portfólió bemutatók időszaka is, egymást érik az ilyen jellegű rendezvények. Kettőnél többre valószínűleg idén sem jutok el, de legalább egyre már biztosan sikerült: március elején a KisBécs kóstolóján eltöltöttem két-három órát.
A KisBécs-Colorwines a választék gerincét adó osztrák borok mellett egy ideje már magyar, horvát, szerb, szlovén és szlovák pincészetektől is forgalmaz tételeket, így egy átfogó képet lehet alkotni a Kárpát-medence borászatáról.
A szokásoknak megfelelően néhány borász személyesen is tiszteletét tette a rendezvényen és tőlük, velük szélesebb merítést is lehetett kóstolni. Ausztriából a Malat, Tement és Gsellmann pincészetek, Szlovákiából a Csernus Pincészet, Szlovéniából a Dveri-Pax, Horvátoszágból a Veralda, hazánkból pedig a Gizella Pince képviseltette magát a kóstolón.

(A vendég borászok és a Color vidám csapata)

Már önmagában a terjedelmes Tement és a Malat szortiment végigkóstolása beillett volna egy egész délutános programnak, de velük majd a következő posztban foglalkozom. Rajtuk kívül még két másik pince standjánál jártam, a maradék időben pedig a vegyes osztrák felhozatalból kóstoltam vagy két tucat bort. Most az ezekről készült rövidke jegyzetek következnek.

A Bott Pince 20. születésnapjára tervezett eseménysorozat állomásaként március elsején Bordó Judit és Bodó József a Kálvária Pincében vendégeskedett. Az "Open Treasury" névre keresztelt közönségtalálkozón a pince kedvelői rég eldugott Bott borokat kóstolhattak és vásárolhatnak a véges készlet erejéig.
A Bott Pince szinte a semmiből robbant be a Tokaji borvidék életébe és 2005-ös évjáratból készült első boraikkal rögtön üstökösként emelkedtek az élmezőnybe. Bodó Judit és Bodó József előzetes tokaji kötődés nélkül érkezett a borvidékre, és amellett, hogy számos kiváló borral öregbítették a borvidék hírnevét, rengeteget tettek, tesznek a helyi közösségért is. Ahogy a házigazda Kézdy Dániel fogalmazott az esemény beharangozójában: nem csak a boraik, hanem az emberi tulajdonságaik miatt is példaképként lehet rájuk tekinteni.

Persze rengeteg kedves ismerős is megjelent A Kálvária Pincében, jó kis társaság gyűlt össze már délután, a hangulatra sem lehetett panasz, de igyekeztem azért a borokra is figyelni. Nagy várakozással tekintettel a kóstoló elé, hiszen a Bott Pince borai nagyon szép formát tudnak mutatni éretten is.
Négy asztalkán sorakoztak fel a borok, száraz furmintok és hárslevelűk után az Exczellencziás három évjáratával lehetett barátkozni, majd édes borok következtek és ráadásképpen három jelenleg forgalomban lévő tételt is meg lehetett kóstolni.