A Radovin következik a portfólió bemutatókról szóló beszámolók hosszú sorában. A korábban csak a szakmának szervezett rendezvényt idén a nagyközönség előtt is megnyitották egy szűkített kínálattal futó esti esemény formájában. Az eseménynek a MOL torony tetején található Virtu különterme adott otthont, így a kilátásban is lehetett gyönyörködni pohárral a kézben. Több hazai és külföldi borászat is személyes jelenlétével emelte a rendezvény fényét, ezen túl pedig válogatott magyar és nemzetközi szortimentből lehetett csemegézni.

A saját standon kiállító borászatok nagyobb részét meglátogattam, velük kezdem a beszámolót, utána a magyar, majd a nemzetközi "vegyesfelvágott" következik. Ahogy az előző portfólió beszámolók esetében a legtöbbször, úgy itt is csak pár szavas jegyzetek születtek, pontok nélkül.

Tavaly és három éve is tartottunk új-zélandi pinot noir kóstolót, 2018-as, illetve 2016-os tételekkel, idén pedig az ősz beköszöntével ismét előkerült a téma. Ezúttal egy szűkebb sor gyűlt össze Marlborough-ból, a 2019-es évjáratból, öt pincétől. Melléjük bontottuk ki a két, nemrég megénekelt Joblot Premier Cru-t is referenciának, a dúsabb, déliesebb stílusú burgundik jól működtek viszonyítási pontként. Összességében erős mezőny alakult ki, stílusban voltak különbségek, de az öt új-zélandi borból három tétel egyértelműen nagy tetszést aratott a társaságban.

A mai írásban három chardonnay játssza a főszerepet, Új-Zélandról, Marlborough régióból. Marlborough a sauvignon blanc második hazájává és a fajtához kötődő új borstílus szinonímájává vált, de más szőlőfajtákkal is szép sikereket értek el. A borvidék ültetvényeinek több, mint 80%-át a sauvignon blanc uralja, a második legelterjedtebb fajta, a pinot noir már csak mintegy 8%-ot foglal el, a harmadik és a negyedik helyen a pinot gris és a chardonnay áll. A Marlborough-ban palackba zárt chardonnay-kra a papírforma szerint inkább a lendületes sav és a citrusos aromatika jellemző, persze általában hordóval kiegészítve.

Három neves borászattól válogattam borokat a 2019-es évjáratból, így már fejlettebb, a palackérés során további rétegekkel gazdagított, szépen összesimult tételekre számítottam.

A 2022-es marlborough-i sauvignon blanc-ok után ismét egy sauvignon blanc-trió következik a szigetországból, ezúttal azonban az "alternatív", francia tölgyfahordós stílus három képviselője került egymás mellé, a 2019-es évjáratból.

A Cloudy Bay Te Koko-ja volt a stílusteremtő tétel az 1996-os évjárattal. A korábban a Cloudy Bay-nél dolgozó Kevin Judd a Greywacke berkein belül viszi tovább a receptet a Wild Sauvignon-nal. A harmadik a maori ősökkel rendelkező Haysley MacDonald által alapított Te Pā borászat Oke névre keresztelt bora.

Április elején, a Dorothea Hotel éttermében, a Pavilonban rendezték meg a Radovin tavaszi portfólió kóstolóját. Számos magyar és külföldi bor, párlatok és vermutok is szerepeltek a kóstolható tételek listáján, több borász személyesen is elkísérte a borait.
Két külföldi pincészet, az osztrák Dorli Muhr és az olasz Vietti borait is személyesen a borászatok képviselői mutatták be. Egy további külföldi pincétől kóstoltam szélesebb merítést, az új-zélandi Greywacke-tól, akiknek négy borát forgalmazza a kerekedő.

Terjedelmi okokból a kóstoló beszámolóját kettéosztottam, az első részben a fent említett három borászat és borai szerepelnek majd, az összes többi kóstolójegyzet a következő posztban kap helyet.

A FineWines.hu kínálatában ugyan az új-zélandi szekció már nem frissül, de még bőven maradt elég muníció a raktárban ahhoz, hogy Tar Ferenc egy nagyon komoly kóstolóestet rendezzen október végén. Hat borvidék, kilenc pincészet, tizennégy tétel szerepelt a sorban, amelynek gerincét hordós sauvignon blanc-ok, chardonnay-k, pinot noir-ok és syrah-k alkották. A fenti okokból kifolyólag inkább régebbi évjáratokból válogatott a házigazda, így az afféle "hogy érik palackban az új-zélandi bor" tanulmány kóstolónak is beillett. A végeredmény egy nagyon erős merítés lett, amely mind minőség, mind érlelhetőség szempontjából szépen példázta a szigetország potenciálját, egyúttal azt is megmutatva, hogy bőven több felfedezni való stílust kínál Új-Zéland az intenzitást csúcsra járató "standard" sauvignon blanc-oknál.

Az új-zélandi borok nemzetközi sikertörténetének éllovasa és úttörője a marlborough-i sauvignon blanc volt, amely az 1980-as évektől rohamléptekkel hódította meg a világot. A diadalmenet élére az akkor még frissen alapított Cloudy Bay pincészet állt, amelynek sauvignon blanc-ját több neves borszakértő is piedesztálra emelte, innentől pedig nem volt megállás, Új-Zélandon sorra alakultak a pincék, Marlborough pedig a sauvignon blanc új hazája lett.
A híres Cloudy Bay háza táján az elmúlt évtizedek során sok minden megváltozott, a nemzetközi hírnév megalapozói már nem dolgoznak a pincénél, de legtöbben továbbra is az új-zélandi borok sikerén dolgoznak. Lássuk, hogy alakult a történet legfontosabb szereplőinek sorsa és mit mutatnak a borok ma.

Tavaly ősszel volt már egy ültetett új-zélandi pinot noir kóstoló a Carpe Diem-ben, most kötetlenebb formában, kevesebb borral ismét összeállt egy kiwi pinot sor. A sor kétharmadát a finewines.hu saját portfóliójából válogatta Tar Feri, a további két versenyző pedig két neves pince bora volt. Különböző termőhelyek, különböző évjáratok, különböző stílusok... érdekes kis merítés volt.